“Pasión y Poder” – hétfőn megmenekül a főműsoridő?

Október 5-én, azaz most hétfőn indul Mexikóban José Alberto Castro új főműsoridős sorozata, a Pasión y poder (Szenvedély és hatalom), mely a hasonló című 1988-as eredeti újragondolása, de sokatoknak ismerős lehet az alapfelállás a 2006-os Mundo de fierasból is. Két nagyhatalmú család ellentéte áll a középpontban, az egyik klánt Arturo Montenegro (Jorge Salinas), a másikat Eladio Gómez Luna (Fernando Colunga) vezeti, akik nemcsak az üzleti életben ellenfelek, hanem a szerelemben is: a csinos Juliát (Susana González) ugyanis fiatalon mindketten szerették, ám most Colunga felesége, aki mellett mérhetetlenül szenved, Salinas pedig többszöri nősülés után sem tudta feledni, még jelenlegi felesége, a frivol Nina (Marlene Favela) mellett sem. Természetesen, ahogy lenni szokott, az ádáz küzdelemnek a két család gyermekei, Regina (Michelle Renaud) és David (José Pablo Minor) is megisszák a levét, akik nem tudván a másik valódi származásáról, egymásba szeretnek.

A tovább után megtaláljátok a sorozat eddigi összes promóvideóját és egy kis fejtegetést arról, hogy mi is kellene ahhoz, hogy ez a sorozat megváltsa a régóta vergődő főműsoridőt.

Szembeszáll az emberi természet két erősebb érzelme.

Lehet halálosan gyűlölni… és szeretni is.

-Szeretnénk bővíteni a vállalatunkat.
Néha a gazdagság még nagyobb nyomorúsággal jár.

-Meg akartad ölni a fiamat!
-Elég a hazugságokból!
A hatalom és szenvedély között…
-És a társaság új igazgatója…
…örökös háború dúl.
-Sosem győzhetsz le engem! De a tiéd az, akit a legjobban szeretek.

A Montenegrók és a Gómez Lunák háborúja
-A családjaink közti gyűlölet erősebb, mint a szerelmünk.
-Regina!

-Szerelmes vagyok a bátyám feleségébe.
-Csak nem akarsz itt hagyni?
-Ha rájövök, hogy megcsalsz, megöllek!
-Arturo!
-Anya!
-Nem az én fiam! Mindketten tudjuk, hogy ki az apja!
-Nem tudlak elfelejteni…

Egy rögeszme, amitől senki sem szabadul.

Az utolsó trailert látva lefogadom, hogy nektek is megjött a kedvetek a sorozathoz,  ezeknek a promóknak aztán tényleg elhisszük, hogy ez a történet minőségében felsorakozhat a klasszikus szappanos amerikai családi drámák mögé, amit északabbra a Dallas, a Dinasty, vagy a modernebb időkben a Dirty Sexy Money vagy a Revenge képviselt. Nézzétek csak ezt a kulisszák mögötti videót:

Látszik, hogy a Televisa (mint már annyiszor) mindent egy lapra tesz, hogy ez a szerencsétlen év legalább jól végződjön. Eladási szempontokból Colunga és Favela jelenléte máris nyert ügy, és biztos vagyok benne, hogy a sorozat hozzánk is rekordsebességgel megérkezik majd, de hámozzuk csak le a glamúrt, és hadd listázzam nektek, miért is rizikós, hogy ez a novella működjön.

1. A történet jobban belegondolva nem nagy eresztés, és valójában semmi újat nem tesz a műfajhoz, bármennyire is látványos, ez valójában még mindig a ’80-as évek szintje. Az eltitkolt gyerekeken, a családi gyűlölködés miatt szenvedő Rómeókon és Júliákon egy 2015-ös sorozatnak már rég túl kellett volna lépnie. Bármennyire is hangoztatják, hogy újítottak a történeten, a promókból az eredeti szálak köszönnek vissza, ráadásul ott van Ximena Suárez is, aki bár remek író, a sorozatai híresen lassan indulnak be (ennek csak az elmúlt időkben a La malquerida és a Lo imperdonable is megitta a levét). Félve mondom ki, de a közönség már elbírna egy összetettebb sztorit is (na jó, persze a Mundo de fieras túlzásba esett ebben a tekintetben).
2. A főgonoszok súlya már az eredetiben is látványosan nagyobb volt, mint a főhősöké, a ’88-as eredetiből Enrique Rocha, a 2006-os változatból Edith González karaktere a legemlékezetesebb. Kérdés, hogy Fernando Colunga (akinek első főgonoszi karakterére nagyjából a sorozat egész marketing-gépezete épül) képes-e olyan lehengerlő alakítást nyújtani, hogy a nézők hiteles gonosznak érezzék a sok jófiú után, Marlene Favelánál pedig, – akinél szintén nem kevésbé nagy szó a gonosz karakter – sok múlik azon, hogy a folyamatos dögösségen kívül lesz-e kellő tökösség is a karakterében, a promókban ugyanis bántóan alul van reprezentálva, például meg sem szólal.
3. Susana González külön pontot érdemel, hiszen bármennyire is elkeseredetten nyomja a Televisa főhősnőként, egyszerűen nincs olyan jelenléte, mint erős mellékszerepeiben. A Susana González-átok nem jó ómen a sorozatnak, pláne, hogy látva Colunga oldalán a rosszemlékű, kosztümös Pasión is felidéződhet a nézőkben.

A sorozatnak persze pár pirospontot is kioszthatunk: az idősebb generáció végre életkorának megfelelő karaktereket játszhat, lehetőséget kapnak olyan tehetségek, mint Michelle Renaud, José Pablo Minor vagy Fabiola Guajardo, akik mind először járnak a főműsoridőben a tavalyi ugródeszka-szerepeik után, végre Altair Jarabo is pozitív szerepet kapott, és José Alberto Castro is megmutathatja tizenöt év után, hogy mire képes a főműsoridőben. A fenti félelmeim ellenére még mindig jobb pozícióból indul, mint Mejía, és ki tudja, talán a mexikóiaknak most pont egy ilyen sorozatra van szükségük. Ti megadjátok az esélyt a sorozatnak?