Elfeledett novellák – “Sin Pecado Concebido” (2001)

Jelenleg Mexikóban José Alberto Castro tanyázik a főműsoridőben a nem valami szépen muzsikáló Pasión y poderrel, és nem volt ez másként 2001-ben sem, amikor is utoljára ott járt: a Carlos Ponce és Castro akkori felesége, Angélica Rivera főszereplésével készült Sin pecado concebido (Szeplőtelen fogantatás) hosszú évekig a főműsoridő egyik legnagyobb szégyenfoltja volt (egész pontosan a 2006-os Mundo de fierasig, amely mit tesz Isten, pont a Pasión y poder egyik verziója, haha). Forgassuk vissza az idő kerekét, és elevenítsük fel, miért is ódzkodtak annyira a fejesek másfél évtizedig attól, hogy újra a húsosfazék közelébe engedjék Castrót! (Az Elfeledett novellák rovat többi cikkét itt találjátok!)

Tudni kell, hogy a producer nem 2001-ben járt először a főműsoridőben, korábban a Valentina, a Sentimientos ajenos és az Acapulco, cuerpo y alma (a Sortilegio eredetije) is a késő esti sávok egyikében futott, így amikor az 1998-as, a 17:00-s sávban nagyon szépen teljesítő Ángela jogosan gondolhatták úgy a fejesek, hogy érdemes ismét harcba küldeni 21:00-kor Castrót nejestül-mindenestül. Nem is akármilyen írót kapott maga mellé, Carlos Olmos, a Cuna de lobos szerzője írt neki egy eredeti történetet.

A TÖRTÉNET 

Adrián (Carlos Ponce) a parfümgyártással foglalkozó, dúsgazdag Martorel-család egyetlen fiúörököse, aki chicagói tanulmányairól hazatérve Mexikóba találkozik gyerekkori szerelmével, a szülei birtokán felnevelkedett, szegény származású Marianával (Angélica Rivera). Ismét fellángolnak köztük az érzelmek annak ellenére, hogy Adrián már jegyben jár a csinos, ám csak a fiú pénzére pályázó Raquellel (Itatí Cantoral).

Adrián szülei, Claudio (Orlando Carrió) és Amparo (María Sorté) látszólag boldog házasságban élnek, ám az asszony nem sejti, hogy férje megcsalja a parfümgyár legújabb termékét reklámozó modellel, Monserrattal (Montserrat Olivier). A családi üzletre ráadásul Claudio irigy fivérének, Emilianónak (Sergio Goyri) is fáj a foga, aki nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy keresztbe tegyen a rokonoknak és rátehesse a kezét a vagyonra. Sőt, Emiliano Adriántól nem csak a hatalmas örökségét, hanem Mariana szerelmét is irigyli, akit fiatal korában molesztált is, ezzel vetve véget Mariana és Adrián bimbózó kapcsolatának, ugyanis a lány az eset után szégyenében egy apácazárdában keresett menedéket.

A számító Raquel sem figyeli tétlenül, hogy Mariana elszereti tőle vőlegényét, Amparo és nagyanyja, doña Salud (Beatriz Aguirre) segítségével elhiteti Adriánnal, hogy gyermeket vár tőle, miközben valójában a sofőrtől, Álvarótól (Luis Roberto Guzmán) várandós. A szerelmesek útjába rengeteg akadály gördül, amíg fel nem ismerik, hogy ennyi gonoszság között csak az igaz szerelem foganhat meg szeplőtelenül.

ÉRDEKESSÉGEK

• A meglehetősen középszerű sorozat hamar elvesztette a nézők bizalmát, olyannyira, hogy minden vele párhuzamosan futó sorozat, még a gyerekeknek szóló, délután 4-kor sugárzott Aventuras en el tiempo is kenterbe verte. Carlos Ponce és Angélica Rivera telenovellás karrierjében is sokáig éreztette hatását a sorozat, Rivera egészen a 2007-es Destilando amorig nem is játszott több főszerepet, Ponce pedig csak 2011-ben tért vissza a Televisához a Dos hogaresben (igaz, neki közben kijutott egy kis hollywood-i karrierből is).
• A sorozat bukásában nagy szerepe volt annak is, hogy vele párhuzamosan a Tv Aztecán futó, Silvia Navarro-féle Cuando seas mía rekornézettséget szállított a csatornának. Ironikus, hogy később pont ezzel a történetnek sikerült Angélica Riverának kiköszörülnie a karrierjén esett csorbát.

• Itatí Cantoral az 1996-os María la del barrio óta nem játszott főgonoszt, így sokakat lázba hozott a visszatérése, és bár az álszent Raquel Villavicencio karaktere a nyomába sem ért Soraya Montenegrónak, még így is a novella legemlékezetesebb figuráját hozta. A karakter halála, amelyet saját nagyanyja idézett elő, a sorozat talán egyetlen emlékezetes jelenete, nem is csoda, hogy a jelenetben játszó mindhárom színész díjat nyert érte, a meggyilkolt szerető (Luis Roberto Guzmán), a gyilkos nagymama (Beatriz Aguirre) Bravo-díjat, Itatí pedig a legjobb főgonosznak járó TvyNovelas-szobrot vihette haza.
• Érdekesség, hogy Carlos Olmos hasonló büntetést szabott ki a La sombra del otro főgonoszának is pár évvel korábban.

• A novellában feltűnik több, mára befutott főhősnek számító ifjú titán is: az ekkor még igencsak kölyökképű Rafael Amaya, aki ma a Telemundo egyik legnagyobb húzóneve, Angélica Rivera öccsét játszotta, és itt mutatkozott be először a főműsoridőben a Lo que la vida me robó két későbbi lovagja, Luis Roberto Guzmán és Sebastián Rulli is, sőt, utóbbinak ebben a novellában is Ana Bertha Espín játszotta az édesanyját.
• Carlos Ponce tíz évvel később, a 2011-es Dos hogaresben is Sergio Goyri riválisát alakította, ott Anahí kegyeiért folyt a harc köztük.
• A sorozat sikertelensége ellenére a Carlos Ponce által előadott főcímdal meglehetősen kedvelt lett, a 2002-es Ponce című lemezén mariachi-változatban is meghallgatható, a Romantica hazai nézői pedig unásig hallhatták a sorozatok közötti átvezető blokkokban.
• Ez volt az utolsó telenovella, amelyet az író, Carlos Olmos a 2003-ban bekövetkezett halála előtt képernyőre vitt.

MIÉRT FELEJTETTÉK EL?

Mondhatnánk, hogy Castro balszerencséjére már az ezredfordulón sem komálták a mexikóiak az eredeti történeteket, ám erre a Sin pecado concebidót követő El manantial máris rácáfolt, sokkal inkább arról van szó, hogy a Cuna de lobos szerzője ide vagy oda, ez a történet egyszerűen túl sablonos és jellegtelen volt a nézőknek: az egyébként tehetséges Angélica Rivera itteni karaktere eltörpült az Ángela vagy a La dueña főhősnői mellett, a közönséget pedig jobban feltüzelte a vele egy időben vetített Amigas y rivales és a Cuando seas mía. A kilencven részt megélt Sin pecado concebidót más elfeledett novellákkal ellentétben később sem szépítette meg a nosztalgia varázsa, ha valaki ma újra akarná nézni, az bizony komoly internetes ásatást igényelne.

Milyen más sorozatokról olvasnátok szívesen az Elfeledett novellák rovatban?