Elfeledett novellák – “El Alma no tiene Color” (1997)

2016/07/24 at 10:00 15 hozzászólás

EANTC1

Laura Flores (Sebzett szívek, Emlékezz, Reina!) nemrég azt nyilatkozta, hogy bár nagyon nagyra értékeli, hogy a Televisa nevelt belőle színésznőt, igazán a Telemundónál érzi magát otthonosan, hiszen az elmúlt három évben, mióta hozzájuk szegődött, csak olyan karaktereket kap, amelyek folyamatos színészi kihívások elé állítják: a Señora Acero harmadik évadában például egy jobb időket is megélt, halálos beteg prostituáltat fog alakítani, amelyet karrierje eddigi legnagyobb kihívásának nevez. Lássuk, milyen idők jártak, amikor Flores megkapta első igazi televisás főszerepét, amellyel kapcsolatban hasonlóan nyilatkozott annak idején! (Az Elfeledett novellák rovat többi cikkét itt találjátok!)

Az El alma no tiene color (A léleknek nincs színe) Juan Osorio 1997-es telenovellája, amelyről kevesen tudják, hogy főműsoridőben futott, noha nem pont a nagy sikerre való tekintettel. Akkoriban a 20:00-s sávban éppen az Esmeraldát vetítették elképesztő nézettséggel, az azt követő Salud, dinero y amor című Emilio Larrosa-alkotás azonban nem hozta a várt számokat, így alig két héttel premierje után kicserélték az addig 17:00-kor vetített, sokat kritizált Osorio-sorozattal, amelyből már csak néhány hát volt hátra, és szerették volna, ha a végére egy kicsit erőre kap. Nem is emlékeznek rá túl jó szívvel a nézők, talán pont azért, mert sok szempontból kilógott az akkoriban divatos rózsanovellák közül. Lássuk, hogy miért!

EANTC2

A TÖRTÉNET

Guadalupe Roldán (Laura Flores), a kissé naiv, de életvidám lány apjával, húgával és fekete nevelőnőjével, Macariával (Celia Cruz) él, és látszólag semmi sem szabhat határt boldogságának, ugyanis éppen esküvőjére készül a szerény anyagi helyzetű irodalomtanárral, Luis Diegóval (Rafael Rojas). A szerelmesek számítását azonban keresztülhúzza Guadalupe apja, az alkoholproblémákkal küzdő Don Humberto (Carlos Cámara), aki feleségül ígéri a lányát egyik hitelezőjének, Lisandro del Álamónak (Arturo Peniche), ha az cserébe elengedi az adósságaikat. Mivel Lisandro gyerekkoruk óta szerelmes a lányba, elfogadja az ajánlatot.

EANTC5

Guadalupénak nem csak kegyetlen apjával kell megküzdenie, unokahúga, az álnok Ana Luisa (Lorena Rojas) is minduntalan keresztbe tesz neki, aki anyjával, Begoñával (Claudia Islas) együtt megtűrtként él a Roldán-házban és egész életében unokatestvére szépségét és boldogságát irigyelte, miközben ő maga sánta és rövidlátó. Ana Luisának sikerül elcsábítania Luis Diegót is, amivel eléri, hogy Guadalupe megtört szívvel, és családja anyagi helyzetének védelmében elfogadja a házasságot Lisandróval.

EANTC7

A kezdetben ellenséges viszonyból szép lassan igazi szerelem szövődik a friss házasok között, Guadalupe pedig hamarosan teherbe is esik. A szüléskor azonban egy színesbőrű kislány jön a világra, ami felébreszti Lisandróban a gyanút, hogy a felesége hűtlen volt hozzá. Guadalupe hiába győzködi, hogy ez nem így van, a férfi nem hisz neki. Hamarosan Guadalupe előtt is világossá válik, hogy az anyja valójában nem más, mint a nevelőnőjének hitt Macaria, akinek idáig titkolnia kellett, hogy annak idején Don Humberto megerőszakolta, a genetika azonban akaratán kívül felfedte a titkot.

Lisandro az igazság tudatában megenyhülni látszik Guadalupe iránt, ám Ana Luisa mesterkedéseinek hála újra elszakadnak egymástól, a nő ugyanis együtt tölt egy éjszakát Lisandróval, majd azt hazudja, hogy teherbe esett tőle, Guadalupe pedig inkább lemond a férjéről, mintsem hogy hagyja, hogy egy gyermek apa nélkül nőjön fel, és végignézi, hogy ellenlábasa férjhez megy szerelméhez. Ana Luisa ráadásul arról is meggyőzi Lisandrót, hogy szerezze meg Guadalupétól a kislányuk felügyeleti jogát, majd anyjával közösen elrabolják és sorsára hagyják Mexikóvárosban a kis Estrellitát. A sors iróniája, hogy pont az a Sara (Patricia Navidad) talál rá a kislányra, aki Don Humberto elveszettnek hitt lánya, és aki Lisandro unokafivérével, Rodrigóval (Eduardo Luna) jár együtt. A pár segítségével Guadalupe és családja újra egyesül, ám Lisandro váratlanul meghal egy repülőgép-szerencsétlenségben.

EANTC9Guadalupe idegösszeomlást kap a hír hallatán, és egy elmegyógyintézetbe kerül, ahol a jóképű orvos, Víctor Manuel (Osvaldo Sabatini) veszi a pártfogásába, akivel hamarosan egymásba is szeretnek. Ana Luisa azonban továbbra sem hagyja békén riválisát, álnéven igyekszik tönkretenni a boldogságát, ám végül az ő nyaka körül is szorulni kezd a hurok, végül menekülés közben saját anyósa, Alina (Ofelia Guilmáin) közbenjárásával kórházba kerül, ahol véget vet az életének.

Guadalupe, miután mindkét húga megtalálja a boldogságot a szeretett férfi oldalán, ráébred, hogy ő maga sosem hozott önálló döntést az életéről, így időt kér Víctor Manueltől, hogy teljes életét kislányának szentelhesse.

ÉRDEKESSÉGEK

  • Az 1996-os, nagysikerű Marisol után Juan Osorio szívesen dolgozott volna ismét együtt az ottani főhősnőt alakító Erika Buenfillel, ám a színésznő végül visszautasította a szerepet, így esett a producer választása Laurára, aki a Marisol utolsó etapjában szintén feltűnt Buenfil riválisaként. Végül a dolgok úgy alakultak, hogy itt pont fordítva történt: Osorio csak juttatott Erikának egy kisebb szerepet a sorozatban a történet vége felé.
  • Laura Flores zenei karrierjében is fontos mérföldkő a sorozat, ekkor dolgozott ugyanis először Marco Antonio Solis énekessel, aki később több lemezének is a producere volt, a főcímdalként előadott duettjük sokak szerint a novella legnagyobb erőssége, annak ellenére, hogy Solis csak vokálozik benne, hogy Laura önállóan is elő tudja adni, ha úgy adódik.
  • A történet fő szála az Angelitos negros (Fekete angyalok) című, 1948-as mexikói film sztoriján alapul, amelyből 1970-ben telenovella-változat is készült. A legszembetűnőbb különbség az eredeti és a ’97-es verzió között az, hogy Guadalupe elődjei mind eltaszították maguktól gyermeküket, amikor kiderült annak bőrszíne. A témaválasztás miatt egyébként enélkül is sok kritika érte a sorozatot, sokak szerint 1997-ben már egyszerűen nem volt eléggé “slágertéma” a rasszizmus, mások pedig pont a nevetséges ábrázolást kritizálták, amit a novellában kapott.
  • A fekete dadát játszó ünnepelt salsa-énekesnő, Celia Cruz, akitől Osorio a nemzetközi eladások megugrását várta,  a nézők szerint színésznőként sajnos sok kívánnivalót hagyott maga után, pedig nem ez volt az első telenovella-szerepe, négy évvel korábban már szerepelt a Valentina című sorozatban is Verónica Castro oldalán.
  • A sorozat története sok ponton hasonlóságot mutat a pár évvel későbbi Siempre te amaré (Sebzett szívek) bonyodalmaival: a férj féltékenysége, majd halála, az új személyazonosságot felvevő főgonosz és az új szerelem érkezése mind-mind visszaköszöntek Osorio későbbi munkájában is, nem is beszélve a rengeteg közös szereplőről (Laura Floresen és Ofelia Guilmáin-on kívül, akik itt is meny-anyós viszonyban álltak, 2000-ben Osorio Rafael Rojas-szal és Gabriela Goldsmith-szel is újra együtt dolgozott).
  • A legmegdöbbentőbb párhuzam talán pont a főhőscsere: Arturo Peniche a folyamatos késéseinek és hanyatló munkamoráljának (más források szerint alkohol- és drogproblémáinak hála) elérte, hogy Osorio nem sokkal a történet vége előtt kipenderítse őt a történetből és kinyírja karakterét, helyére Osvaldo Sabatini, a teniszbajnok Gabriela Sabatini testvére került, aki  amilyen gyorsan reflektorfénybe került, olyan gyorsan el is tűnt az egynyári telenovella-lovagok süllyesztőjében. Elegáns, hogy három évvel később Osorio Fernando Carrillo távozása után pont Penichét kérte fel, hogy tegye jóvá bűneit és teljesítse be Laura Flores boldogságát a Sebzett szívek utolsó szakaszában. A hab a tortán, hogy Osvaldo Sabatini párja a való életben pont Fernando Carrillo exe, Catherine Fulop lett, bezárva így ezt a drámai kört.
  • Ofelia Guilmáin utolsó közös jelenetével olyan erősen fejbe kólintotta Lorena Rojast egy üveggel, hogy a színésznő sírva fakadt, miután elhangzott az “Ennyi” a rendező szájából.
  • Ha már rendezés, a sorozat első felében Otto Sirgo felügyelte a színészek munkáját, a végeredmény azonban a nézők szerint csapnivaló lett, és ezt Osorio is így gondolhatta, hamarosan ugyanis Antulio Jiménes Pons-t, a Marisol rendezőjét ültette a helyére, ám neki már nem igazán volt ráhatása a történet sikerére. Ironikus, hogy ez a sorozat volt Lorena Rojas és egyben Jiménez Pons utolsó televisás munkája is, akik később újra összekerültek a Tv Azteca által jegyzett Como en el cinében.
  • Az akkori állapotokat jól leírja, hogy mivel senki nem tudta, pontosan mikor kerül adásba a sorozat, nem sikerült leegyeztetni, hogy Guadalupénak igazi fekete csecsemőt szerezzenek a szüléshez, így egy alig kéthetes, fehér kisbabát kellett színesbőrűnek sminkelni, aki ezzel a Televisa telenovelláinak valaha volt legfiatalabb sminkalanyává avanzsált.
  • Ebben a sorozatban debütált Ernesto D’Alessio, és itt kapta első komolyabb szerepét a főhősnő húgaként Aracely Arámbula, aki a novellában ugyanúgy Kuno Becker párja volt, akárcsak a néhány hónappal korábban bemutatott Pueblo chico, infierno grande előzmény-szakaszában, egy évvel később pedig már mindketten a Soñadorasban mosolyogtak a nézőkre.

EANTC4

MIÉRT FELEJTETTÉK EL?

A szájbarágós témaválasztás, a komolyan vehetetlen bonyodalmak, a főgonoszok minden szavát bekajáló, gondolkodásra képtelen főhősök, a néhány kivétellel csapnivaló színészi játék és Osorio sértett gőgje megtette a hatását: nem sikerült úgy a képernyő elé bilincselni a közönséget, mint a korában oly sikeres rózsanovelláknak, mindezek ellenére a hardcore Osorio-hívők szerint értékelendő, hogy a producer nem félt újítani (például a nem-happyenddel), még ha bele is bukott a dologba. Ha jobban belegondolunk, Osorio abszolút nem hazudtolta meg magát, csak ennek későbbi sorozatai során sokkal látványosabb jeleit adta. Bár nem fenyeget ez a veszély, ti megnéznétek egy remake-et ebből a történetből?

Entry filed under: Elfeledett novellák. Tags: .

“Despertar Contigo” – két újabb promó Hírek – 2016. július 25.

15 hozzászólás Add your own

  • 1. Gaskó  |  2016/07/24 - 10:19

    Ezt a rovatot már nagyon vártam, mert szeretem. 🙂
    Helyet lehetne benne szorÍtani a La antorcha encendida-nak is? 🙂

    Válasz
    • 2. MarcoPolo  |  2016/07/24 - 10:49

      Felkerült a listára 😉

  • 3. Gaskó  |  2016/07/24 - 10:23

    “Señora Acero harmadik évadában például egy jobb időket is megélt, halálos beteg prostituáltat fog alakítani, amelyet karrierje eddigi legnagyobb kihívásának nevez”

    Kihangsúlyozom, hogy az emlÍtett sorozatból nem láttam egy képkockát sem, amit Írok úgy általában a Telemundo eddigi novelláira alapozom:

    Szerintem a Telemundo-nál aligha kerül valaki nagy kihÍvás elé, mert egy csomó papÍrmasé karakter szaladgál össze-vissza. Hiába vannak jó alaptörténetek, a szövegkönyv és a bonyodalmak egymásra szövése nagyon gagyi módon történik szinte mindig. Kivételek persze vannak (A sivatag szerelmesei, Dél királynője). De a legtöbb Telemundos sorozat 20-30 rész után elkezdi ismételni önmagát és blődebbnél blődebb fordulatok tartalmaznak. Ezáltal a karakterek sem valami összetettek.

    Válasz
    • 4. bence1996  |  2016/07/24 - 11:23

      Igen, ebben van igazság. Igaz, hogy Laura Flores-t most kvázi elkényeztetik ezekkel a szerepekkel, de a lufi egy idő után kipukkad így is.
      A Reina-ban és az En otra piel-ben mondjuk jól hozta a karaktereket, de a Quien es quien-ben tényleg nagyon semmilyen volt a karaktere.
      A Senora Acero-ra viszont kíváncsi vagyok, hátha tényleg jobban sikerül a kivitelezés 🙂

  • 5. Gaskó  |  2016/07/24 - 10:58

    A történet egyszerre tartalmaz érdekes és gagyi elemeket. Érdekes a főhősnő származása. Gagyi viszont valóban, hogy már az alaptörténetből is kiderül: a főhősök mindent csonk nélkül beszopnak a főgonosznak.

    Azt meg nem tudom elképzelni, hogy a sánta, önértékelési zavarral küzdő nő elcsábÍtja a főhős szerelmét. Valahogy nem jön ez nekem össze.

    Válasz
    • 6. bence1996  |  2016/07/24 - 14:14

      Én sajnálom, hogy hozzánk nem jutott el, mert biztosan lekötött volna.
      A Sebzett szívekről mi a véleményezek? Érdemes megnézni elejétől a végéig? 🙂

    • 7. Gaskó  |  2016/07/24 - 15:01

      A Siempre szerintem egy jól induló, de második felében kicsit eltúlzott történet. Sokkal jobbat is ki lehetett volna belőle hozni. Gilda karaktere viszont brutális.

  • 8. Milibindi  |  2016/07/24 - 13:18

    Igen! Szerintem jó a történet! Nekem meg az jutott eszembe, hogy szegény Arturót kétszer nyírták ki főhősként itt és az Amol en silencio első etapjában.

    Válasz
    • 9. Milibindi  |  2016/07/24 - 13:19

      lemaradt az idézőjel szóvak kétszer “nyírták ki” Arturot

  • 10. Ben Lacosta Navarro  |  2016/07/24 - 18:32

    A Sebzett szívek nagyon jó sorozat néhány dolgot leszámítva.

    http://benlacosta.blogspot.hu/2016/06/megunhatatlan-sorozatok-sebzett-szivek.html
    Írtam egy cikket a sorozatról.

    Régen rossz ha Laura jól érzi magát a Telemundonál. Most egy prosti szerepét kapja akit majd gondolom brutálisan bántalmaznak majd. Nem neki való.

    Nagyon sok olyan sorozat van sajnos aminek szuper a története, de a későbbi cselekmények az egészet romba döntik. Pl. Santa Diabla.

    Válasz
    • 11. bence1996  |  2016/07/24 - 23:05

      Szerintem némiképp izgalmassá tette a sorozatot az a sok fordulat. Ha azok nem lettek volna, teljesen kiszámítható lett volna a vége 🙂
      A Zárt ajtók mögött jobban sikerült, ez igaz, csak ott végig jelen voltak a kételyek a fivéreket illetően, míg a Santa Diabla-ban nem. Ezért is volt kicsit szokatlan lezárása.

  • 12. szabina333  |  2016/07/24 - 21:48

    Egy Gente bien elemzést is naggggyon olvasnék! Köszönet a cikkért, jó olvasni téged! 😉

    Válasz
  • 13. Thoom  |  2016/07/25 - 16:12

    Egyebkent Floresenek igaza van abban hogy nem kapott új kihívásokat.. Es szomoru mert én ezt tobb színésznek is latom sajnos… Egy két kivétellel de sajnos aki egyszer naiva vagy egy féltékeny macso fohos lesz az sajnos az is marad… Ismetlem van azert kivétel. Legutóbb pl nekem Perroni Lichitaja nagyon bejott es utolag el sem tudnám massal képzelni. Monjuk én Ocampot is nagyon birom. Bar a nem komédia sorozatokat jobban bírom. Itt is van azert kivétel mert a Mi❤ esTuyo is tetszett Osoriotol. Mindenestre elhiszem hogy vanak rizikósnak tűnő döntések de tessek kockáztatni! 🙂

    Válasz
  • 14. Molnár Ildikó  |  2016/07/30 - 12:02

    Még több elfeledett novelláról szeretnék olvasni!Egyébként az írás nagyon jó!

    Válasz
  • 15. Gaskó  |  2016/07/31 - 10:26

    Én is nagyon szeretem ezt a cikksorozatot, meg a Retrót is.

    Válasz

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum