Posts tagged ‘Corazón salvaje’

10 televisás sikertörténet, amiből mi kimaradtunk

ana-brenda-contreras-es-maricruz-630x362

Az utóbbi években igazán nem lehetett oka panaszra a telenovella-rajongóknak, hiszen azok a Televisa-sorozatok, amelyek nem csak Mexikóban népszerűek, hanem a nemzetközi eladási listákat is vezetik, előbb-utóbb hozzánk is elérkeznek. Nem kellett sokat várni például arra, hogy a Maricruzmánia sok egyéb ország után hazánkat is elérje, és hogy itthon is folytassa szárnyalását, de más példák is akadnak, hiszen az utóbbi időben jellemzően minden olyan Televisa-sorozatot láthattunk, ami egy kicsit is sikeresebb volt az átlagnál odakint. Ez az “idilli” állapot azonban nem tart régóta, van jó pár olyan klasszikusnak is nevezhető történet, amelyek Magyarországot valamilyen oknál fogva elkerülték, most ezek közül szemezgetek, jó olvasást! (tovább…)

2014/06/27 at 19:54 26 hozzászólás

Szavazz! – a kedvenc főműsoridős sorozatod

televisaestelares

Igazán nem mondható el, hogy Magyarország ne lenne hűséges vásárlója a Televisa-novelláknak, az Amores verdaderos premierjével pedig olyasmi fordult elő, mint eddig még soha: most már elmondhatjuk, hogy a Televisa 2008 óta készült összes főműsoridős telenovelláját bemutatták nálunk, ami nem kis szó, hiszen a Canal de las estrellas 21:00-s sávja régóta válságban van, és képernyőre került sok olyan novella is, amivel inkább nem kellene büszkélkedni. Mindenesetre a marketingesek jó munkát végeztek, Magyarországot minden újdonságra sikerül előbb-utóbb rábeszélni, most pedig itt a lehetőség, hogy ti is véleményt mondhassatok: a tíz utolsó Televisa-nagyágyú közül melyiket tartjátok a legjobbnak? A tovább után néhány fun fact és számadat segíti az emlékek felelevenítését és a döntést! Hajrá! (tovább…)

2014/06/20 at 08:00 24 hozzászólás

Hány remake-et nyeltünk be eddig?

EPDATDA

Sokszor észre sem vesszük, hogy az a novella, amit épp figyelemmel követünk, egyszer már futott hazai csatornán, csak éppen akkor más volt a címe, és más színészek játszották a szereplőket. Vajon a Marichuy – a szerelem diadala rajongóinak feltűnt a hasonlóság kedvencük és a Titkok és szerelmek története között? Voltak, akik A betolakodóban felfedezték a Végzetes szerelem elemeit? Vagy egy nehezített kérdés: gondolták volna valaha a Vadmacska követői, hogy a Marimar és a Camila egy speciális ötvözetét látják a képernyőn?

A sorozatok világában megszokott jelenség a korábban sikeres ötletek újrahasznosítása, pláne egy olyan sablonos műfajban, mint a rózsanovella, ahol nehéz meghúzni a határvonalat egy-egy fordulat vagy karakter eredetisége körül. De vajon függ-e attól egy sorozat sikere, hogy az eredetijét már bemutatták-e itthon korábban? A Marimar sztoriján alapuló Corazón indomable hazai premierjének apropóján összeszedtem (DonNyunyó hathatós segítségével, amit ezúton is köszönök), hogy itthon melyek voltak azok a történetek, amelyeket több verzióban is láthattunk, ti pedig megszavazhatjátok, az eredeti vagy a remake jött-e be nektek jobban! Hajrá!

(tovább…)

2014/01/22 at 07:00 38 hozzászólás

Vad szív – július 2-től a Film Café-n!

Az eddig Zone Romanticaként ismert csatorna július 2-től nevet és arculatot vált: ezentúl Film Caféként működik majd, ahol a névváltásnak megfelelően a műsorrend fő profilját a romantikus filmek adják majd. A telenovellák is maradnak a csatorna kínálatában, noha az eddigieknél jóval szerényebb mennyiségben és korábbi idősávokban. Július 2-tól több más régi kedvenc (Tierra de pasiones, Los treinta, Aunque mal paguen) ismétlése és a folytatódó sorozatok (Al diablo con los guapos, Papi Ricky) mellett a Corazón salvaje is újra a képernyőre kerül, mégpedig napi két résszel, amelyeket hétvégén éjjel meg is ismételnek. Aki lemaradt tehát tavaly Salvador Mejía kosztümös meséjéről, július 2-tól minden hétköznap 12:00-kor és 13:00-kor bepótolhatja!

2012/06/15 at 15:46 Hozzászólás

Vad szív: DVD-borítók

LETÖLTÖM ŐKET!

Napra pontosan két évvel azután, hogy Mexikóban kezdetét vette Salvador Mejía Corazón salvaje + Yo compro esa mujer hibrid remake-je, a mai napon véget ér itthon is a Vad szív, ennek örömére pedig hoztam nektek hat DVD-borítót a sorozathoz, hátha annyira a szívetekhez nőtt, hogy meg akarjátok őrizni a részeket a későbbiekben is. A letölthető csomagban a fentin kívül egy juanos, egy aimée-s, egy reginás, egy renatós és egy leonardás gerincű borító is található, használjátok őket egészséggel! Utólag is elnézést, hogy megint ez a már-már giccsbe hajló naplementés téma köszön vissza a képekről, de úgy ítéltem meg, ezek a színek illenek igazán a sorozat hangulatához, remélem azért elnyerik a tetszéseteket!

2011/10/12 at 14:20 Hozzászólás

Vad szív – ma finálé!

Tudom, hogy sokatoknak itt a blogon szívügye ez a nagy port kavaró novella, de biztos vannak olyanok is, akiket csak a befejezés érdekel, ők ma este ne felejtsenek el a Zone Romanticára kapcsolni, hiszen ma vetítik az utolsó epizódot. Utána pedig jöhetnek a vélemények, finálékritikák (az enyémet itt olvashatjátok, meglehetősen szubjektívra sikeredett), vagy csak úgy általánosságban a gondolatok, melyek a Corazón salvaje kapcsán születtek bennetek! Hajrá!

A rajongóknak pedig megéri majd a mai nap folyamán többször is fellátogatni a blogra, később ugyanis felkerül nektek egy exkluzív meglepetés a novellával kapcsolatban!

2011/10/12 at 07:37 Hozzászólás

Vad szív – kibeszélő #2

Végéhez közeledik a Zone Romanticán a Corazón salvaje vetítése, és mivel az eddigi kibeszélő már most is elég túlterhelt, a finálé felé haladva időszerű egy friss poszt, hogy görgetés és lefagyások nélkül tárgyalhassátok ki a maradék epizódokat! Szóval hajrá, és köszönjük a sok kommentet!

És ha már itt vagyunk, induljon be az élet itt is: mi a véleményetek a sorozatról így jó másfél hónappal a vége előtt? Csalódást okozott inkább, vagy kellemes meglepetést?

(Az előző poszt kommentelhetőségét lezártam, mostantól ide jöhetnek a vélemények!)

2011/08/14 at 08:32 Hozzászólás

Szavazz: mit nézel most?

Most, hogy a Mindörökké szerelem véget ért az RTL klubon, jelenleg egy Televisa-premier sem látható földi sugárzású csatornán, engem azonban nagyon érdekel, hogy a kábeles sorozatok közül melyik jelenleg a legnépszerűbb idehaza. Tisztában vagyok vele, hogy a felmérés abszolút nem reprezentatív, de talán arra legalább fény derül, hogy ti blogolvasók melyik jelenlegi premier-novellát zártátok leginkább a szívetekbe.

Szavazzatok tehát arra a sorozatra, melyet rendszeresen követtek a fenti négy közül, ha több ilyen is van, válasszátok ki a számotokra legkedvesebbet, melyet semmi pénzért nem hagynátok ki! A két utolsó válaszlehetőség értelemszerűen azoknak szól, akiknek vagy nincsenek olyan csatornái, melyeken ezek a sorozatok elérhetők, vagy maguk a novellák nem nyerték el a tetszésüket. (Az internetes letöltéseket most hagyjuk ki a buliból, koncentráljunk a konkrét tévénézésre!) A szavazógép a tovább mögött rejtőzik, hajrá!

//

Click Here for PollOnline Survey
Conjoint Analysis
| Polls
| Mobile Surveys

| Feedback Tab
View MicroPoll

2011/07/11 at 14:31 Hozzászólás

Vad szív: emlékeztető + kibeszélő

Remélem, az utóbbi egy hétben kellően sikerült feltüzelni mindenkit, ma indul a Vad szív a Zone Romanticán, ehhez a poszthoz jöhet mindenféle vélemény és kommentár a sorozatról, ismerve a törzsolvasógárdát, ez a kibeszélő biztosan nem marad kihasználatlanul! Szóval csapassátok! 😉

2011/04/07 at 08:14 Hozzászólás

Vad szív: mélyinterjú Eduardo Yáñezzel

A Vad szív-hét lezárásaként egy hosszú Eduardo Yáñez-interjút hoztam nektek, melyet a TvyNovelas magazin készített a színésszel 2009 decemberében, mikor is a Corazón salvaje nézettsége kezdett erőre kapni. Juan del Diablo megszemélyesítője mesél az őt ért kritikákról, Aracelyvel való kapcsolatáról, arról, hogy milyen a viszonya a közönséggel, a sajtóval, sőt még a fia is szóba kerül. Jó szórakozást! (Sajnos Aracelyvel nem találtam hasonló terjedelmű beszélgetést, de ha valaki tud küldeni, szívesen lefordítom azt is!)


– Eduardo, most boldognak, elégedettnek látlak.
– Igen, elégedett is vagyok, mert éppen egy fantasztikus telenovellán dolgozunk. Az elejétől fogva tudtuk, hogy a Vad szív nagy kihívás lesz mindannyiunknak, és most, hogy már képernyőn vagyunk, kezd minden a helyére kerülni, vannak, akik követik a sorozatot, és megtisztelnek bennünket a figyelmükkel. Hogy őszinte legyek, nem volt könnyű idáig eljutni, vannak emberek, akik épp hogy csak most kezdik megszeretni a történetet, ez a kosztümös sztoriknál nem mindig egyszerű. És igen, vannak, akiket nem ragad meg, mert annyira tisztelik az előző verziót, amelyben Edith, Eduardo Palomo és Ana Colchero szerepelt. Micsoda szereposztás volt!

– Mi inspirált, amikor meg kellett alkotnod Juan del Diablo karakterét? Hogy érted el, hogy különleges legyen?
– Először is fontos, hogy egy alapot keressek a figurának, amire tudok építkezni. Salvador Mejía két görög mitologikus alakot javasolt, Dionüszoszt és Apollónt, én utánanéztem mindkettőnek, és az elsőt választottam. Az én Juan del Diablóm olyan, mint Dionüszosz. Az alapján, amit olvastam, ő egy olyan férfi volt, akit mindig üldöztek. A neve azt jelenti “kétszer született”, mert az édesanyja, aki Zeusz szeretője volt, hathónapos terhesen egy szerelmi zálogot kért a főistentől, mire Zeusz egy villámmal sújtott le rá. A villám az anyát elégette, ám a még meg nem született fiút az anyaföld megvédte. A csecsemő élni akarását látva Zeusz elnevezte “kétszer születettnek, a villám gyermekének”. Ám amikor Zeusz felesége megtudja, hogy a gyerek megszületett, meg akarja öletni. Így töltötte az egész életét, üldözték, nem szerették, nem volt családja, semmije nem volt, ami más gyereknek megadatott. Ezért válik agresszív, igazságkereső, de bosszúálló emberré, akit ugyanakkor teljesen le tud fegyverezni az anyja szeretete, aki sosem volt mellette, vagy egy  igazi szerelem ereje. Volt már dolga nővel, de a valódi szerelem nem talált rá, egyik oldalról rendkívül erős, a másikról viszont sebezhető, gyenge, érzékeny.

– Van valamilyen személyes tapasztalat, amit bele tudtál építeni a szereplő jellemébe?
– Igen, egy kicsit a gyerekkoromat. Pont olyan Juan del Diablo, amilyen én is voltam, vagy amilyen Dionüszosz is: üldözik, nem szeretik, nincs mellette az anyja, a családja vagy egy nő szerelme.

– Nem féltél, hogy összehasonlítanak Eduardo Palomóval?
– Én sosem ijedek meg a kihívásoktól, ellenkezőleg, tisztelettel vagyok irántuk,  ahogy Eduardo munkája iránt is. Tisztában voltam vele, hogy a sajtó a kolléga oldalára fog állni velem szemben, mert ő meghalt, és ez nagyon érzékenyen érintette mind a közönséget, mind a sajtót, akik nagyon szerették. Tudom, hogy egy generációhoz tartozunk, egy időben kezdtük a pályánkat, aztán más irányt vett a karrierünk, és ezért mi magunk is mások lettünk. De tisztelem a munkáját, épp ezért neki is dedikáltam ezt a szerepet, mintegy jelképes gesztusként a karrierje emlékére, melyben pont ez a karakter volt a legkiemelkedőbb, amit anélkül mondok, hogy nyalizni akarnék. Te ismersz és jól tudod, sosem hízelgek ok nélkül, és nem is akarom, hogy más jófejnek tartson.

– Mit szeretnél, milyen nyomot hagyjon Juan del Diablo a közönségben?
– Pontosan az a célom, hogy legyen egy saját karaktere, legyen más, mint a korábbiak, legyen más, mint amit Eduardo Palomo játszott. Legyen világos, hogy ezt Eduardo Yáñez játssza. Teljes odaadással és szeretettel viseltetem a történet iránt, ez kell ahhoz, hogy megalkosd a saját karakteredet és azt átnyújtsd a közönségnek, aki aztán végül eldönti, hogy mi tetszik neki és mi nem. Ha valamit ki kellene emelnem, ami igazán nagy munkával járt a karrieremben, akkor ezt a szerepet, ezt a történetet választanám.

– Miért?
– Mert ezt a sorozatot folyamatosan kritika érte. Már mielőtt nekiálltunk forgatni, már akkor ránk nehezedett egy nagy halom ellenszenv, kritikus hang és összehasonlítás súlya. De ahelyett, hogy panaszkodtunk volna – “Nem ér, ne legyetek már ilyenek, ne csináljátok!” – azt mondtuk, rendben, hasonlítgassatok össze, kritizáljatok, de mi minden epizódban be fogjuk bizonyítani, hogy megvan a saját történetünk, ami igenis sokat ér, és hogy a szereplők odaadása tagadhatatlan. Ami a legnagyobb elégedettséggel tölt el ebben a sorozatban, az pont a szereposztás: rendkívül jó, mindenki a saját generációjában kiemelkedő színészi teljesítményt nyújtott. A másik oldalon pedig ott van egy nagyon ígéretes fiatal generáció, akik más sikeres produkciókból érkeztek. Mindig csak Yáñezzel jönnek, meg hogy Aracely játssza az ikreket… de azt senki sem veszi észre, hogy valójában a Vad szív nem csak Aracelyről és rólam szól, hanem a többiekről is, benne van Enrique Rocha, Helena Rojo, María Rojo, Salvador Pineda, René Casados… mind elég keményen dolgozunk azért, hogy egy jó sorozatot hozzunk létre.

– Milyen a kapcsolatod Aracely Arámbulával?
– Remekül kijövünk. Itt mind tisztában vagyunk a saját felelősségünkkel, tudjuk, miért jöttünk ide és hogy mit akarunk a másiktól. Ennek megfelelően kettőnk kapcsolata szép, kiegyensúlyozott, mert mindketten ugyanazért vagyunk itt. Nem arról van itt szó, hogy jó vagy rossz benyomást tegyünk a másikra, barátkozzunk a másikkal vagy sem, ide színészként jövünk, és profin kell helytállni, a producer is ezt kéri tőlünk. Aracelyről el kell mondanom, hogy valóban tisztelem, mert bebizonyította, hogy fáradhatatlan munkaerő, a szerepeiben pedig nagyon ütős, mondjon a kritika bármit is. Nagyon keményen odateszi magát továbbra is.

– Úgy látom, a kapcsolatod a sajtóval javulóban van, talán mert már nem jelensz meg annyiszor a nyilvánosság előtt?
– Pontosan, mert már bujkálok, és nem megyek el bárhova, ahova hívnak. Egyszerűen nincs nekem semmi dolgom a sajtóval.

– Nem lehet, hogy csak nem szeretsz beszélni a magánéletedről?
– Így van. Nem szeretek a magánéletemről beszélni, mert a bulvársajtó jobban el tudja adni a magánéleti sztorikat, mint amelyek az igazi tehetségről szólnak. Ez nem csak engem érint, hanem minden kollégámat. Ami engem egyre inkább aggaszt, az az, hogy a sajtósok egyre ritkábban akarnak igazi interjúkat és ez szörnyű. Már csak azt látni, hogy az embert ordítva üldözik: “Kapjátok el! Kérdezzétek ki!” Istenem, ezt szörnyű látni, mikor régebben sokkal nagyobb tisztelet övezte ezt a dolgot, a riporterek és a művészek mindig egyeztettek, hogy mikor és hol üljenek le, hogy megcsináljanak egy szép interjút. Engem lenyűgöz, hogy régen az olvasónak mit jelentett az, ha olvashatott a kedvenc színészéről, azokról az erőfeszítésekről, amiknek köszönhetően elért valahova, a közönség számára ettől váltak a színészek igazi példaképpé.

– De te szimpatikus, szórakoztató figura vagy, nem vagy olyan tuskó, mint amilyennek tűnsz. Vagy az is lehet, hogy ilyennek akarod mutatni magad, de valójában más vagy.
– Ez azért lehet, mert veled könnyebben megnyílok (az interjút Mara Patricia Castaneda, a mexikói Szily Nóra készítette – a szerk.), évek óta ismersz, tudod, milyen vagyok. De nem sok embernek van lehetősége látni az igazi arcomat, vagy legalábbis nem mindenkinek engedem meg.

– Egy 1.90 magas, 49 éves férfi milyennek látja magát, ha a tükörbe néz?
– A hangulatomtól függ. A boldogság például jóképűvé tesz, ha jókedvű vagyok, nem tudom letörölni a vigyort az arcomról. Ha magánéleti problémáim vannak, nehéz időszakon megyek át, nem hiszem, hogy vonzónak vagy jóképűnek látom magam.

– Sok nő számára szexszimbólum vagy…
– A helyzet az, hogy főleg olyan szerepeket kapok, ahol nem épp szexszimbólumként kell megjelennem, de ahogy egy olyan férfit kell eljátszanom, aki beleszeret a főhősnőbe, sokakban ezt az érzetet keltheti.

– Ki valójában Eduardo Yáñez?
– Még nem tudom. Annyit tudok csak mondani, hogy saját magam keresése közben egyre inkább kikristályosodik a személyiségem. Mindenki számára, aki körülvesz, más vagyok. Például kérdezd csak meg a fiamat! Mindenki, aki körülöttem van, egy más jellemvonással gazdagít engem.

– És Eduardo Yáñez számára mit jelent a fia?
– Ő az életem, a mindenem. Őmiatta vagyok ezen a földön, és nagyon hiányzik is.

– Mióta nem láttad?
– Mióta elkezdtük a novellát, ennek már négy hónapja. Néha minket színészeket könnyen megítélnek, és nem látják a munkát, ami a karrierünk mögött húzódik. Az egyik nagy áldozat, amit nekünk meg kell hoznunk, az az, hogy nem láthatjuk a családunkat: vannak anyák, akik nem látják a gyerekeiket, és vannak apák is, akik nem lehetnek a szeretteik mellett. Ezek azok a dolgok, amiken el kellene gondolkodni, mielőtt kinyitnánk a szánkat és ítélkeznénk.

– Jó a kapcsolatotok?
– Amikor együtt vagyunk, igen. Szeretném, ha idejöhetne (az interjú a veracruzi forgatási helyszínen készült – a szerk.), mert fontos pillanatokat hagyunk ki egymás életéből, de tudom, hogy ez itt és most lehetetlen.

– Mit üzensz a közönségnek, akik minden nap bekapcsolják a tévét, hogy nyomon kövessék a Vad szívet?
– Köszönöm azt, hogy velünk vannak és hogy támogatnak. Nem is találok szavakat. És csak azt tudom ígérni, hogy a karrierem további részében is igyekszem magamból a legjobbat kihozni, ha egy producer lehetőséget ad a bizonyításra. Ezt ajánlom fel: a szívemet, az odaadásomat, az egész életemet. Egyszer valaki azt mondta egy rádióműsorban, hogy nem érdekli, hogy én magam milyen vagyok, hogy az vagyok-e, akinek mondanak, őt a munkám foglalkoztatja csak. Ezt a fajta véleményt tudom a leginkább értékelni. Ez a személy kimondta a lényeget: a művész megítélésénél nem a környezet a fontos, hanem a munka veleje, amit a színész a közönségnek tud nyújtani.

– Egyéb hozzáfűznivaló?
– Köszönök mindent a közönségnek, jó szórakozást a Vad szívhez, mert most ez nekem a legfontosabb, hogy élvezzék!

2011/04/06 at 21:27 Hozzászólás

Régebbi bejegyzések


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum


%d blogger ezt kedveli: