Posts tagged ‘Rafaela’
Újévi ismétlések
Az év első hazai hírei az ismétlésekről szólnak: a tegnapi napon két novellából is duplázott hétvégi vetítés indult, egyikük Rosalinda, amelyet annak ellenére tűznek hétvégén ismét az elejétől műsorra (szám szerint tizenhatodszor Magyarországon), hogy közben a hétköznapi műsorrendben is pár hete kezdődött csak újra (Story5, szombat-vasárnap, 13:00 + 14:00). A másik delikvens a Rafaela doktornő, aki ezentúl szintén hétvégente rendel dupla epizódok keretében (Life Network, szombat-vasárnap, 06:00 + 07:00), immáron negyedik alkalommal.
Holnap, azaz január 6-án pedig a Megkövült szívek tér vissza ismét, a Sebzett szívek utódjaként a Story5 hétköznap délutánjain, 15 órai kezdettel.
Rafaela doktornő – feburár 2-től a Life Network-ön!
Míg a tengerentúlon Nathalie Lartilleux a Corazón indomable premierjére készül, itthon legutolsó sorozatát, a Rafaelát tűzi ismét műsorára a Life Network, ezúttal a nem túl nézőbarát, hajnali 6:00-os idősávban, ahol február 2-ától minden hétköznap követhetik majd a koránkelők Scarlet Ortiz és Jorge Poza sorozatát. Ki fog újra belenézni?
Rafaela doktornő – pénteken jön a finálé!
A LifeNetworktől váratlan, de annál kellemesebb meglepetés volt a nyáron, hogy az alapvetően életmódműsorokat sugárzó csatorna egy telenovellát is műsorára tűzött, nyilván abból a megfontolásból, hogy a kórházas és szerelmi téma vegyítése bejön majd a célközönségüknek. Csak azt felejtették el végiggondolni, hogy a Rafaela doktornőben a kórház sokkal inkább csupán körítés volt, mint központi téma, de ez legyen a legnagyobb gond, a főszereplő színészek rajongói így legalább magyarul is végigkövethették a sorozatot. A novella hazai vetítése most pénteken ér véget, így időszerű egy kis közvéleménykutatás: nektek hogy tetszett a novella? Nyilván érdemes a sorozatot a saját műfajában értékelni, így inkább úgy teszem fel a kérdést, aki más rózsanovellákat is látott már – ne adj isten ugyanezektől az alkotóktól (Árva angyal, A szerelem tengere) – , az ő összehasonlításukban milyen osztályzatot kap Scarlet Ortiz és Jorge Poza története? Segített a kórházas díszlet, hogy komolyabban vehető legyen a szerelmi bonyodalom? Érződött a sztori felénél a gyér nézettség miatti kényszeres változtatás szele? Jöhetnek a vélemények!
Rafaela doktornő – a részek magyarul
Dunnyus folyamatosan tölti a Rafaela részeit data.hu-s ill. filefactory-s mappákba, ahonnan azok is letölthetik a részeket, akik nem rendelkeznek Life Network csatornával. A tovább mögött a link, jó szórakozást!
:: LETÖLTÖM A RÉSZEKET (Data) ::
:: LETÖLTÖM A RÉSZEKET (FileFactory) ::
Rafaela doktornő: a sorozatban elhangzó dalok
Napokon belül kezdetét veszi a Rafaela doktornő a LifeNetworkon, addig is feltöltöttem nektek a novella soundtrackjét, amin bár kevés dal található, sikerült sokféle stílust és előadót vegyítenie a sorozat zenei szerkesztőinek, így mindenképp érdemes belehallgatni. A tovább után a linken kívül a Pobre corazón és a Jueves dalszövegét is megtaláljátok!
Tracklista:
01 – Chino & Nacho: Pobre corazón (főcímdal)
02 – Alejandro Fernández: Sin tantita pena (Rafaela és José María dala)
03 – Jesse y Joy: Llegaste tú (Rafaela dala)
04 – Alejandro Fernández: La mitad que me faltaba (Rafaela és Ángel dala)
05 – La Oreja de Van Gogh: Jueves (Alicia és Chucho dala)
06 – Joel Fibo: Loco (Alicia és Chucho dala)
A novellában a fentieken kívül sokszor elhangzanak Rosalba (Tiaré Scanda) dalai, amelyeket a bárban énekel, ezeket azonban sajnos nem rögzítették stúdióban.
CHINO Y NACHO – Szegény szív (Pobre corazón)
Szegény, kiábrándult szív,
Másféle szeretethez szoktál te hozzá,
Hát nem tanította meg neked senki,
Hogy az életben többet nyerünk, ha elengedünk?
Mert senki nem született
“Hogyan szeressünk”-kézikönyvvel,
Senki nem tanulja meg,
hogy legyen boldog – sírás nélkül.
Te, aki elbújtál egy fal mögött,
Biztonságban érezted magad, ha oda rejtőzöl,
Nem vetted észre, hogy ez hiba volt,
A szerelemre szükségünk van, mint a levegőre.
Mert senki nem tanulja meg,
hogy legyen boldog sírás nélkül,
Senki nem született
“Hogyan szeressünk”-kézikönyvvel.
Vedd észre, te szegény szív,
hogy a szerelem az, amely gyógyítja
a sebeket és a fájdalmat,
És bár néha szenvedsz és sírsz tőle,
Egy nap visszatér és felemel.
Vedd észre, te szegény szív,
hogy a szerelem az, ami álmokat
sző a lelkedben,
És minden reggel ébredéskor
meg kell találni a módját, hogyan
gyógyítsd meg magad, szívem,
hogy újra szerelmes legyél.
Szegény szív, aki a hidegben,
önzésből szőtt kabátot húztál magadra,
hogy próbáld magad meggyógyítani,
Emlékezned kell rá, hogy élj,
kockáztass és érezz,
és hogy újra megpróbáld!
Mert senki nem tanulja meg,
hogy legyen boldog sírás nélkül,
Senki nem született
“Hogyan szeressünk”-kézikönyvvel.
Vedd észre, te szegény szív,
hogy a szerelem az, amely gyógyítja
a sebeket és a fájdalmat,
És bár néha szenvedsz és sírsz tőle,
Egy nap visszatér és felemel.
Vedd észre, te szegény szív,
hogy a szerelem az, ami álmokat
sző a lelkedben,
És minden reggel ébredéskor
meg kell találni a módját, hogyan
gyógyítsd meg magad, szívem,
hogy újra szerelmes legyél.
Gyerünk, szívem, ne veszítsd el a reményt,
Biztos lehetsz benne, hogy a szerelem létezik,
Ha egyszer minden szív pirosba öltözik,
A tiéd miért gyászolna feketében?
Te nem lehetsz az az egy, aki nem akar dobogni,
Ha egyszer ezen a földön annyi szeretetet kell kiosztani,
Élvezd most az életet, hogy valaki mosolyra akar fakasztani,
Tuku-tuku, sose szűnj meg dobogni!
Vedd észre, te szegény szív,
hogy a szerelem az, ami álmokat
sző a lelkedben,
És minden reggel ébredéskor
meg kell találni a módját, hogyan
gyógyítsd meg magad, szívem,
hogy újra szerelmes legyél.
_______
A következő dal különlegesebb puszta telenovella-betétdalnál, a Rafaelában csupán Alicia és Chucho szerelmi történetének aláfestője, ám ennél sokkal többről van itt szó. A Jueves című dal a La oreja de Van Gogh nevű spanyol formáció felvétele, amelyet 2008-ban adtak ki, és amellyel a 2004. március 11-i madridi vonatrobbantások áldozataira emlékeznek. Ahogyan azt a videó is sugallja, a dal azokra az átlagemberekre, férfiakra és nőkre gondolva íródott, akik a terrortámadás idején a vonatokon utaztak, amelyeket az atochai pályaudvarra érve felrobbantottak. A szöveg felszínesen nézve egy kedves kis szerelmi történetnek tűnik, azonban az utalások a körülményekre és a dátumra egyértelművé teszik, hogy ez a dal a vonatok utasainak állít emléket, akik között akár lehetett egy, a történetben szereplő pár is. A csapat tagjai a következőképpen nyilatkoztak a dalról:
“A Jueves egy olyan szerelem története, amiről legszívesebben soha nem írtunk volna. Ez egy különleges dal, talán a legkülönlegesebb, amit valaha is írtunk. Annak a szükségéből született, hogy felhívjuk a figyelmet arra a sok kis történetre, amelyek a statisztikák közönyébe fulladnak. Hogy a dal öt percének idejére az a március tizenegyedike megint csak egy egyszerű csütörtök lehessen.”
LA OREJA DE VAN GOGH – Csütörtök (Jueves)
Ha csinosabb lennék, és kicsivel fürgébb,
Ha különleges lennék, mint az újságban az emberkék,
Bátor lennék eléggé ahhoz, hogy átszeljem a vagont,
és megkérdezzem, ki vagy te.
Leülsz ott szemben, és nem is gondolnád,
Hogy miattad hordom ma a legszebbik szoknyám,
De látva, hogy küldesz egy ásítást az ablaknak,
Könnyes lesz a szemem.
Egyszer csak rám nézel, én nézlek és lélegzel,
Én becsukom a szemem, te elkapod a pillantásod,
Alig lélegzem, kicsire mentem össze,
És remegni kezdek.
És így szállnak a napok, hétfőtől péntekig,
Mint a galambok abban a Bécquer-versben,
Állomástól állomásig közted és köztem
Fel-alá járkál a csend.
Egyszer csak rám nézel, én nézlek és lélegzel,
Én becsukom a szemem, te elkapod a pillantásod,
Alig lélegzem, kicsire mentem össze,
És remegni kezdek.
És akkor megtörténik, felélednek az ajkaid,
Dadogva kiejtik a neved,
Biztos azt gondolod: milyen buta lány,
És én meg akarok halni.
De az idő megáll, odajössz és azt mondod:
Nem ismerlek, de mégis hiányoztál,
Minden reggel kerülőt teszek,
Hogy ezzel a vonattal jöhessek.
És mindjárt megérkezünk, az életem megváltozott,
Milyen különleges nap ez a március 11.,
Megfogod a kezem, egy alagútba érünk,
Ahol kihunynak a fények.
Megtalálom az arcod a kezeimnek hála,
Erőt merítek és megcsókolom az ajkad,
Azt mondod, szeretsz, és én neked adom
A szívem és az utolsó sóhajom.
Rafaela doktornő: magyar poszter és ki kicsoda
A LifeNetwork több fronton is megtámogatja a Rafaela doktornő hétfői premierjét, a fenti magyar nyelvű poszteren túl a szereplők részletes leírását is megtalálhatjátok ezen a linken!
Rafaela doktornő – július 2-től a Life Network-ön!
Kiderült a Rafaela premierjének pontos dátuma: a férfigyűlölő doktornő boldogságáért július 2-ától szoríthatnak minden hétköznap a magyar nézők, ha 20:00-kor a Life Network-re kapcsolnak, nagy meglepetésre ugyanis a csatorna főműsoridőben tűzi műsorra a novellát. A blog sűrű látogatása mellett a Life Network jóvoltából is tovább lehet gyúrni a premierre: június 29-én, pénteken a Rafaela doktornő: így készült a sorozat c. speciális werkfilmet adják le ízelítőként, ez 20:30-kor fog kezdődni.
Az információkért köszönet a www.tvmustra.hu-nak!
Már készül a Rafaela magyar szinkronja
Mint ahogy azt már régóta tudjuk, a Life Network idén júliusban bemutatja a 2011-es Rafaela c. sorozatot, melyben Scarlet Ortiz és Jorge Poza játsszák a főszerepeket. A csatorna által Rafaela doktornőnek keresztelt novellában egy öntudatos, fiatal doktornő és kiállhatatlan, nőcsábász kollégája szerelmi cívódásának lehetünk szemtanúi, hétfő óta pedig már magyarul is megszólalnak a szereplők, ugyanis a Pannónia Stúdióban megkezdődtek a sorozat szinkronmunkái. Hála egy bennfentes informátornak, aki megkereste a Televisa Hírblogot, a tovább után első kézből értesülhettek a főhősök magyarhangjainak kilétéről!
A címszereplő Rafaelát (Scarlet Ortiz) F. Nagy Erika szinkronizálja majd, akit legutóbb az Emperatrizban hallhattunk Estherként, de Az ősforrás nézői is ismerhetik a hangját, ő szólaltatta meg ugyanis utóbbiban a gonosz Bárbarát. Párja, azaz José María (Jorge Poza) magyarhangja Dányi Krisztián lesz, akinek szintén nem idegenek már a latin-amerikai teleregények, a Szerelempárlatban Eduardo Yanez, A csábítás földjén-ben David Zepeda, Az ősforrásban pedig Mauricio Islas hangja volt többek között.
A duci nővért, Amandát (Sheyla) Kiss Erika kelti majd életre magyarul, aki jelenleg két novellában, A mostohában és a Marichuy – a szerelem diadalában is hallható Victoria Ruffo magyarhangjaként. További nevek, akikről sajnos nem derült ki, hogy kinek kölcsönzik majd a hangjukat, de biztos, hogy a szinkronstáb részét képezik: Forgács Gábor, Bogdányi Titanilla, Bálizs Anett és Solecki Janka.
Megtudtuk azt is, hogy naponta 4-6 epizódot szinkronizálnak le a színészek, a novellát pedig egyedülálló módon 16:9-es képarányban vetítik majd itthon, ráadásul extraként a Life Network a sorozat werkfilmjét, azaz a kulisszák mögött forgatott anyagot és interjúkat is műsorra tűzi majd hangalámondással.
Sem a premier pontos dátuma, sem a sorozat leendő idősávja nem ismert még, de amint kiderül, a blogon megtaláljátok az információkat. Ti mennyire várjátok a sorozatot? Szimpatikusak a hangok?
Rafaela doktornő – júliustól a LifeNetwork-ön!
Az Origo médiabirodalomhoz tartozó, első sorban női közönségnek szóló életmód-csatorna, a LifeNetwork tavaszi megújulásában fontos szerep jut egy romantikus kórházsorozatnak is, mely a Rafaela doktornő címet viseli, és mivel a közelmúltban nem készült más hasonló nevű hősnővel rendelkező kórházas tematikájú sorozat, joggal remélhetjük, hogy a Televisa tavalyi novellája jut el hazánkba, melyben Scarlet Ortiz (Családban marad), Jorge Poza (Szeretni bolondulásig) és Chantal Andere (Paula és Paulina) játsszák a főbb szerepeket.
A csatorna sajtóközleményében a következők állnak: “A nyár sorozat újdonsága, Rafaela doktornő lesz. A dél-európai országokban sikerrel futó romantikus kórházsorozat Magyarországon először kizárólag a LifeNetwork tévében lesz látható. Egy meglepően csinos, fiatal doktornő és egy kórház izgalmas életébe pillanthatnak be a nézők. Döbbenetes esetek, intrika, árulás és romantika a képernyőn. Az életmódtanácsokkal megtűzdelt sorozat júliustól kerül képernyőre.” A vitatható életmódtanácsadós résztől eltekintve a leírás passzol a televisás sorozatra, tehát remélhetőleg nem tévedünk nagyot, ha borítékoljuk a sorozat hazai premierjét. Az első epizódok júliusban kerülnek majd képernyőre, ha kiderül a pontos dátum és idősáv, megírom.
A novelláról további anyagokat (pl. a történetet) itt találtok.
Évértékelés – 2011
Hagyományainkhoz híven ezúttal is részletesen végigtekintjük, mit kaptunk a Televisától az előző évben, melyek voltak 2011 nagy meglepetései illetve legnagyobb elhasalásai – akár kiszámíthatóak voltak, akár abszolút váratlanok. Vizsgáljuk szokás szerint a történetet, fogadtatást, nézettséget és megvásárlási esélyeket minden sorozat esetében, a cikk végén pedig szavazhattok, hogy ti melyik új novellát látnátok a legszívesebben a magyar képernyőkön! Akit a korábbi évek értékelései izgatnak, erre nézelődjön: 2006, 2007, 2008, 2009, 2010.
A tovább mögött jön tehát a nyolc idei premier kíméletlen kibelezése, mindenkinek jó olvasást és természetesen boldog új évet kíván a Televisa Hírblog, köszönöm az egész éves figyelmet!
Egy kis statisztika elöljáróban: ha a tavalyi év a mexikói slágersztorik remake-elésének divatjáról szólt (hiszen új verziót kaptunk a Teresából, a La mentirából, az El privilegio de amarból, a Mi pequena traviesából, de még a La duenából is), akkor az idei sokkal inkább az eredetieskedő, de valójában sok újat mutatni nem képes feldolgozások éve volt. Eleve egy elég se íze-se bűze évet zárunk, hiszen egy olyan új telenovellát sem tudott felmutatni a Televisa, ami korábbi világraszóló sikereihez mérhető lenne – persze akadt 2011-ben is vállalható produkció, de a többségüket inkább valamiféle rágós, nyálkás, másnapos, mócsingos húshoz tudnám hasonlítani, amit a szerencsétlen közönség elé vetettek, hogy aztán az a kelleténél sokkal tovább kérőddzön rajta.
Eleve úgy tűnik, hogy a korábbi kilenchez képest beállni látszik az évi nyolc új premier száma, ami sajnos sok esetben eredményez indokolatlan hosszabbításokat még sikeresnek távolról sem mondható sorozatok esetében is. Az igazán nagy szuperprodukció, az igazán nagy sztárok hiánya tehát mindenképpen érződött az idei éven, így aztán a többi premier gazdátlan kiskutyaként kóválygott a műsorrendben, és ami a legszomorúbb, hogy a Televisa őket is harci vérebeknek próbálta beállítani. Jellemző, hogy a 32.9 pontos legmagasabb idei nézettséget is a tavaly indított Teresa fináléja érte el, összességében pedig a Triunfo del amor (!!) átlagnézettsége volt a legjobb 2011-ben, ami valljuk be, nem kicsit durva az előzmények ismeretében.
Talán a leglátványosabb hibája az volt az idén a gyártónak, hogy ad hoc módon akart új fejezetet nyitni, megújulni történetekben és stílusban egyaránt, de közben elfelejtett valóban szemléletet váltani, az új ötleteket is bedarálta az uniformizáló Televisa-gyártósor. Ehhez jött hozzá, hogy első főszerepet adtak Scarlet Ortiznak, Laura Carmine-nak, Sandra Echeverríának, Anahínak, Bianca Marroquín-nak vagy Elizabeth Álvareznek, ami mindenképp jó tendencia, de ilyen nagy dózisban adagolt újdonság mellett nagy volt a rizikófaktor, és az új arcok nem érdekelték a közönséget, ha nem mosolygott rájuk valamelyik sávban Lucero, Colunga, Yánez vagy Adela Noriega.
Lássuk tehát egyenként az idei novellákat időrendben, ha a címekre kattintotok, megnézhetitek a sorozatok trailereit is, a hiányzó adatokat pedig idővel ki fogom egészíteni. Korábbi kritikákat, véleményeket találtok a jelenleg is futó sorozatokról ebben a cikkben is!
RAFAELA
Premier: 2011. január 31.
Finálé: 2011. július 15.
Részek száma: 120
Idősáv: 17:00, március 14-től 16:00
Átlagnézettség: 12.8
Producer: Nathalie Lartilleux Nicaud
Szereplők: Scarlet Ortiz, Jorge Poza, Chantal Andere, Rubén Zamora
Történet: remake (eredeti: Rafaela – Venevisión, Venezuela, 1977)
Nathalie Lartilleux már régóta szemezett a harmincas, férfigyűlölő doktornő és nőcsábász kollégája lamúrjának történetével, még a Mar de amor előtt el akarta készíteni (akkor a kórházas díszletezés macerái vették el tőle a kedvét). Pechjére azonban elég hirtelen kellett azonnal tálalható habos-babos sorozatot gyúrnia az ötletéből, hiszen az eredeti tervek szerint csak az év második felében került volna sorra, mégis valamiért a felsővezetés már januárban egy biztonsági játéknak tökéletes rózsanovellával nyitotta volna az új évet, feltehetően azért, mert korábban a lightos (Nina de mi corazón) és komolyabb sztorik (Para volver a amar) is egyaránt megbuktak a 17:00-s sávban. Nathalie-nak tehát volt két hónapja szereplőket és helyszíneket szerezni. Az azonban már az előkészületeknél látszott, hogy nem lesz ez olyan könnyű menet, egyre-másra hullottak ki a színészek a Popocatépetl vulkán tövében, lóhalálában forgatott produkcióból (Eduardo Capetillo, Biby Gaytán, María Rojo, Adriana Fonseca, Manuel “Loco” Valdés), ahol nem hogy az emberi munkakörülményeket, de még a jelmezeket sem tudták a stábnak biztosítani. Mindezek ellenére a várakozásaimat tekintve ez volt az eddigi első olyan Lartilleux-novella, ami fel bírt tüzelni, egyszerűen hatásosak voltak a promók és izgalmasnak tűnt a vad természeti tájak és a kórházi tematika összeeresztése, nem is beszélve Scarlet Ortizról, akinek a játéka számomra Silvia Navarróé mellett az egyik legéletszerűbb a műfajban.
Fogadtatás: a mexikóiak azonban erről láthatóan nem győződtek meg a Rafaela alapján, ugyanis egy viszonylag erős premier után a sorozat lejtmenetbe kezdett, ami elkapkodott döntések sorozatát vonta magával, többek között egy Inés Rodena-történet beleoltását az eredetibe. Szegény Scarlet igazán igyekezett, és az ő játékával nem is volt baj, ám Jorge Poza főhősként nem igazán vált be, nem csoda, hogy Rafaela az új szálban új, tökösebb lovagot is kapott, amíg a másik amnéziával küszködik, de valahogy Rubén Zamora is kevés volt a jó nézettséghez, amely egyedül az egyébként igencsak lapos finálére kapott csak erőre úgy-ahogy. Sajnos amilyen ígéretesnek tűnt Lartilleux-höz képest ez a sorozat, olyan blőd érdektelenségbe fulladt, melyet sajnos még egy izgalmas főgonosz sem tudott emlékezetessé tenni (a Mar de amorban legalább ott volt Oriana), sikerült elpocsékolni Chantal Andere és Diana Bracho tehetségét két fájóan karikaturisztikus szerepben.
Nézettség: bármennyire is le akarta csapni Nathalie a 19:00-s sávot Rosy Ocampo kezéről, végül mégis a 17:00-s sávba került (valószínűleg a Mexikóban főhősként újoncoknak számító Ortiz és Poza miatt). A kezdeti mélyrepülést, melyet végleges helyén produkált a novella (itt kínosan alacsony, tíz pont alatti számokra kell gondolni), miközben az előtte kezdődő Laura című talkshow rendre elverte, egy helycserés támadással próbálták meg orvosolni, kevés sikerrel. Az új, indiános történetszálak és szereplők sem törték meg a jeget, a legjobb, 17.9-es adatát is az utolsó epizód hozta csak.
Megvásárlási esélyek: 20% – a Mar de amor megvásárlásából is kiderült, hogy a Story-csoport például vevő mindenféle válogatott borzalomra, de talán a Rafaela halovány teljesítménye már nekik is szemet szúr majd (hiszen a Mar de amor még viszonylag sikeresnek is nevezhető, még ha jónak nem is).
Értékelés: 10/3 (elkótyavetyélt történet és színészek egy amúgy szimpatikus miliőben, összeszedettebb produceri munkával élvezhetőbbé is tehették volna, így viszont csak a helyszíneket tudom díjazni)
UNA FAMILIA CON SUERTE (Egy szerencsés család)
Premier: 2011. február 14.
Finálé: 2012. február 19.
Részek száma: 266
Idősáv: 20:00
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Juan Osorio Ortiz
Szereplők: Arath de la Torre, Mayrín Villanueva, Daniela Castro, Sergio Sendel
Történet: remake (eredeti: Los Roldán – Telefe, Argentína, 2004)
Latin-Amerika-szerte hemzsegnek ennek a sztorinak sikeres feldolgozásai, így érthető, hogy a Televisa sem akart kimaradni a sorból, és bízva a mexikóiak ízléstelen humorában, harcba küldték Osoriót és ezt a fájóan önismétlő sztorit, ami a végtelenségig nyújtva sem igazán tud többet mutatni annál, ami: egydimenziós karakterek évődése életszerűtlen, és cseppet sem vicces szituációkban.
Fogadtatás: a humor pedig elméletileg ezeknek az egydimenziós karaktereknek a jelleméből kellett volna, hogy eredjen, ami egy-két hétig működött is, de amint a közönség is rájött, hogy Pancho López és pereputtya nem különösebben viccesek hosszútávon, a sorozatra látványosan dőlt rá a kezdeti sikerekből épített kártyavár. Arath de la Torre idegesítően erőltetett proli akcentusa, a komédia-szinten is túljátszott, szanaszét hangeffektezett álomkép-jelenetek, a folyton önmagába visszatérő történet miatt a novellából hamar elviselhetetlen ízű rágógumi lett, amit a Televisa hasznavehetetlen vendégsztárokkal és a folyamatos nyújtással még nagyobbra igyekezett fújni. Egyedül Daniela Castro és Sergio Sendel kettőse nyújthat néha valamilyen csekély élvezetet, de egyébként a karakterek többsége idegesítő, a főszereplő páros szerelmi története pedig sajnos igencsak felejthető.
Nézettség: a La fea más bellán és az Hasta que el dinero…-n kívül feltűnően nem működnek jól a komédiák Mexikóban, ez alól ez a sorozat sem kivétel, a premier ugyan az év legjobbja volt, ha a számokat nézzük, viszont a lelkesedés hamar alábbhagyott: 20-23 pont között állt be végül a stabil bázis, tehát azoké a nézőké, akik valószínűleg az orruk alá dörgölt Una familia con suerte-lemezt és Pancho López-párnát is egyből megvették, illetve őrjöngve csápoltak a haknikoncerteken.
Megvásárlási esélyek: 0% – tekintve, hogy itthon is siralmas nézettséget produkált az eredeti (a Gyagyás család), és ez sem lett kirobbanó nemzetközi kasszasiker, szerencsére ebből valószínűleg mi magyarok kimaradunk (pedig érdekes lenne látni, mit kezdenek a fordítók Daniela Castro sorozatbeli nevével)
Értékelés: 10/2 (Osorióra haragszom, hogy a Mi pecado után ezt bírta kitolni magából, mondjuk ott sem elsősorban őrá voltam büszke, de ez a novella szinte minden szempontból a legalja volt idén, a Zacatillo óta tudjuk, hogy jó komédiát is tudnak a mexikóiak forgatni, tessék megerőltetni magunkat)
NI CONTIGO NI SIN TI (Se veled, se nélküled)
Premier: 2011. február 28.
Finálé: 2011. augusztus 26.
Részek száma: 130
Idősáv: 18:00
Átlagnézettség: 12.8
Producer: Martha Patricia L. de Zatarain
Szereplők: Laura Carmine, Eduardo Santamarina, Alessandra Rosaldo, Erick Elías
Történet: remake (eredeti: Te contei? – Rede Globo, Brazília, 1978)
Sokáig úgy volt, hogy ez egy teljesen oridzsinál történet lesz, de aztán csak előkotorta valaki a brazil eredetit a hetvenes évekből, és az is kiderült nem is olyan rég, hogy Mapatnak sajátságos, egészségügyi indíttatású fixációja van a vakos történetek iránt. Mindent összevetve egyébként a sztori teljesen rendben van, csak éppen nem a mexikói képernyőre való: Venezuelában vagy pont Brazíliában például sokkal jobban működnek ezek a sokfőhősös, Barátok közt-jellegű, hétköznapias panziósorozatok, Mexikóban viszont jobban haraptak volna egy kis melodrámára, pláne ha a nagyot szóló Teresa utódjáról van szó. Nem is csoda, hogy idővel a történet szintjén még televisásabbra faragták a sorozat arcát, eltűntek az emberi vonások a karakterekből, a főgonoszok sorozatgyilkosok lettek, az egyébként aranyos főszálak pedig elviselhetetlenül sziruposak.
Fogadtatás: valószínűleg Mapat nem csak a történetválasztásnál követett el hibát, hanem a szereplők egy részénél is inkább a saját kiskedvenceit részesítette előnyben, ami nem feltétlenül felelt meg a közönség igényeinek (hiba volt például a kezdő, bár még egész tűrhető Laura Carmine-t főhősőnőnek belőni). Többségében untató, eseménytelen, és sajna a jó színészi játékot is nélkülöző sorozatnak írták le a nézői, már ha szó esett róla valahol egyáltalán. Én azért egy pirospontot megajánlanék Sabine Moussiernek, Ximena Herrerának és Otto Sirgónak, de a fiatalok nagyobbik része tényleg elég zöldfülű még, az élen a főgonoszkodni sajnos még képtelen Ricardo Francóval és a borzalmas Andrea Torréval.
Nézettség: nem véletlenül kapta a novella a Ni con rating ni con share (Se nézettség, se közönségarány) gúnynevet a fórumozóktól, a Teresától megöröklött szuper rekordadatokat Mapatnak drámai gyorsasággal sikerült tíz pont alá rohasztania, amivel az utóbbi tíz év legrosszabb nézettségét hozta össze a 18:00-s sávban.
Megvásárlási esélyek: 5% – az ismeretlen arcok és a világsiker hiányában nem hiszem, hogy bármelyik csatornát felizgatná.
Értékelés: 10/3 (sajnos a készítők nem voltak elég bátrak, hogy valami feltűnően mást rakjanak le az asztalra, így a középszerűség győzött minden tekintetben)
LA FUERZA DEL DESTINO (A végzet hatalma)
Premier: 2011. március 14.
Finálé: 2011. július 31.
Részek száma: 101
Idősáv: 19:00
Átlagnézettség: 18.2
Producer: Rosy Ocampo
Szereplők: Sandra Echeverría, David Zepeda, Laisha Wilkins, Gabriel Soto
Történet: eredeti
A Carla Estrada által három kosztümös sorozaton illetve a Sortilegión keresztül szétcsócsált, majd jól kiköpött María Zarattini írónőt az erőltetetten avantgárd sztorikba (Candy, Camaleones) belefáradt Rosy Ocampo kaparta össze, hogy együtt létrehozzák az év legjobb sorozatát, melynek pont eredeti története adta meg igazán a löketet, még ha volt is benne pár idétlen, zarattinis húzás. Akadtak ennek is hibái, koránt sem tökéletes sorozat, mégis a La fuerza del destinóra mondhatom egyedül azt a 2011-es novellák közül, hogy a Televisának nincs mit rajta szégyellnie: korrekt és hiteles színészi játék egy összeszedett, érzelmes történetben. Hát kell ennél több egy telenovellába?
Fogadtatás: a nézőknek és a kritikusoknak is bejött az, hogy kivételesen nem tudták előre, hova is tartanak a történet szálai, szerették a szokatlanul gyarló és emberi főhősöket (noha a sokszor fütyivel rendelkező Hamupipőkeként ábrázolt Iván szenvelgései néhol kicsapták a biztosítékot), a modern kérdésfeltevéseket, erkölcsi dilemmákat. Ha én kiemelhetek valamit, az ugyanaz lenne, mint amit már itt megtettem: tetszik, hogy nem mondvacsináltak a konfliktusok, a karakterek sokkal tudatosabbak, mint totojázóbb “pályatársaik”, és Esmeraldával vagy José Armandóval ellentétben nem félnek meglépni vagy kimondani valamit, ha arról van szó. Camilo karakterén finomítottam volna csak, illetve a főgonoszokat még egy kicsit felturbóztam volna a végére, de Rosa María Bianchi és Laisha Wilkins különleges záró története ezért is bőven kárpótolt, Marcelo Córdoba és Kika Edgar kettősébe pedig még mindig szerelmes vagyok.
Nézettség: a kevés olyan sorozat egyike volt ez, amelyek egész vetítésük alatt elfogadható nézettséget szállítottak: a Cuando me enamoro után ezt nézték a legtöbben a Rebelde óta este hétkor.
Megvásárlási esélyek: ha még nem vettük volna meg, akkor is szórnék rá egy 90%-ot, hiszen világszerte jó számokkal megy, nem is beszélve az itthon is ismert arcokról.
Értékelés: 10/9 (szinte el sem hiszem, hogy ez Rosy Ocampo műve volt, többet kéne pajtiznia Zarattinivel a jövőben)
DOS HOGARES (Kettős élet)
Premier: 2011. június 27.
Finálé: 2012. január 20.
Részek száma: 150
Idősáv: 21:00
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Emilio Larrosa Irigoyen
Szereplők: Anahí, Carlos Ponce, Sergio Goyri, Olivia Collins
Történet: eredeti
Larrosa hosszú idő után ismét birtokába vehette idén a főműsoridőt, amire egy saját ötletéből írt történettel vállalkozott, melynek az alapkoncepciójával semmi gond nincs, szuper ötlet a kettősségre és a szereplők kétarcúságára felfűzni mindent. Csak azt nem döntötte el, hogy valójában kiket is akar megszólítani. Mert volt ebben a sztoriban a kezdeti novelláira jellemző közönségesebb komikus vonaltól elkezdve az Hasta que el dinero…-ra hajazó céges szarkavaráson át a legalja Miami-novellákra emlékeztető klisékig minden, megspékelve Anahí-val, hogy a Rebeldén felcseperedő fiatalság és a kishölgy egymillió twitter-követője is felkapja a fejét. Mindez azonban fordítva sült el, a sorozat valahogy nem találja a helyét műfajilag a realista tabló, a plebs-cirkusz és a túlzó giccs között.
Fogadtatás: nem mondhatjuk, hogy kitörő lelkesedés kísérte a Dos hogares vetítését, leginkább a kárörvendő gúny céltáblájaként tudott csak tündökölni, pedig nem lenne ez rossz sorozat. Az eredetiség miatt a cselekmény izgalmas, vannak jó karakterek is, csak sajnos az adagolásuk nem arányos: a kelleténél valahogy mindig többet szerepel a részekben a fájóan naiv Laura León és Jorge Ortiz de Pinedo, és kevesebbet Joana Benedek, Maya Mishalska vagy Claudia Álvarez, de még Sergio Goyri vagy Anahí is. Úgy tűnik egyébként, ez nem az ex-RBD-lányok éve volt, Maite után Anahí is kétszer meggondolja majd, hogy milyen telenovella-szerepet vállal majd el, még ha a főműsoridőről is van szó.
Nézettség: a számadatok szempontjából viszonylag tűrhetően indult a sorozat, ám a nézők hamar kedveszegetten legyintettek, és taszították a novellát évtizedes mélypontra. Larrosa válaszreakcióként elkövette a telenovellagyártás első számű főbűnét, a kapkodást, és nagy attrakcióként a sztori összes titkát egyazon epizódban leplezte le a novella felénél, ami működött is, de a közönség látva, hogy a főszereplők a Nagy Kiderülés után gyakorlatilag ugyanolyan monoton módon emésztették magukat ugyanazokon a problémákon, hagyta az egészet ismét a fenébe. Arról nem is beszélve, hogy ez az idő előtti izzadságszagú taktikai lépés bonyodalomfűzési szempontból igencsak esetlenné tette a főszálat, és csak még több indokolatlan rinyáláshoz vezetett Angélica részéről.
Megvásárlási esélyek: ez a sorozat szintén megérkezett már hozzánk, aminek más esetben kb. 60% esélyét láttam volna, de semmiképp sem nagyobb csatornán képzeltem volna el akkor sem.
Értékelés: 10/5 (a Larrosa fejéből korábban kipattanó, véget nem érő agymenésekhez képest, mint a Las vías del amor vagy a Mujer de madera, ez mindenképp egy érettebb darab, de mint ahogy a látványos főműsoridős hasalásoknál lenni szokott, ezt is maga alá temeti az amúgy jó koncepció fölényes és igénytelen kivitelezése)
ESPERANZA DEL CORAZÓN (Reménykedő szív)
Premier: 2011. július 18.
Finálé: 2012. január 27.
Részek száma: 140
Idősáv: 16:00
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Luis de Llano Macedo
Szereplők: Bianca Marroquín, Patricio Borghetti, Lucía Méndez, Fernando Allende
Történet: remake (eredeti: Agujetas de color de rosa – Televisa, Mexikó, 1993)
Érthetetlen módon Luis de Llano lépten-nyomon tagadja, hogy ennek a sorozatnak köze lenne az (egyébként saját maga által készített) Agujetas-hoz, pedig a napnál is világosabb, hogy ugyanazt a sztorit akarja megint eladni, 2011-es csomagolásban, csak a korcsolyázás helyett táncolnak benne a szereplők, az eredetinek hazudás tehát nem menő. Ennek ellenére a gonosz, de azért érző szívű nagymama, az özvegy, de küzdeni akaró tánctanár anyuka és az első szerelmet megélő tinilány története abszolút olyan, amilyet a 17:00-s sáv megkíván, fiatalok és idősebbek egyaránt találhatnak benne szórakoztató elemeket, csak épp a családi jellegen és a tagadhatatlan pozitív hangulaton túl valami mégis hiányzik belőle, mégpedig az egyenletes történetmesélés, ami véglegesen berántaná a nézőt a novella világába, a szálak néhol túlságosan összekeverednek, másutt meg unalmasan kisimulnak.
Fogadtatás: annak ellenére, hogy az egóját is szilikonnal karbantartó Lucía Méndez már a premier előtt pályája egyik újabb klasszikusaként aposztrofálta a sorozatot, az Esperanza del corazón érzéseim szerint igencsak távol fog maradni ettől a kategóriától. Ugyan a vetítése elején sokan bizakodóak voltak, de hamarosan kiviláglott, hogy ez a sorozat sem fog tudni sok újat mutatni, még ha nagyjából nézhető is. Amit mindenképp kiemelnék, az Luis de Llano erőssége, a zene. A sorozat soundtrackjén szinte minden szereplő dalra fakad, és a legtöbbjüknek sikerült kellemes számokat írni, a kedvencem például Marisol del Olmóé (az övé mellesleg a novella legjobb karaktere is). A színészi játékkal sincs látványos probléma, az öregek rutinból jók (Lisardo, Tania Vázquez), a fiatalok (Thelma Madrigal, Samadhi) aranyosak, Lucía Méndez jelenlétén pedig túl kell lépni.
Nézettség: bármennyire is szerették volna a fejesek, ez a sorozat sem teljesít jobban elődjeinél, kb. a Rafaela szintjén mozog, ami azért nem ad okot túl sok büszkeségre.
Megvásárlási esélyek: 20% – a zenéből és a családi jellegből adódóan kelendő lehet, de inkább azt mondanám, hogy várjunk meg egy még összeszedettebb Luis de Llano-féle musical-novellát.
Értékelés: 10/5 (a jó zenék és a körítés miatt mindenképp jár a dicséret, és bár nem sok vizet zavart, voltak ennél jóval szürreálisabb sorozatok is idén)
LA QUE NO PODÍA AMAR (A nő, akit nem tudtam szeretni)
Premier: 2011. augusztus 1.
Finálé: ?
Részek száma: ?
Idősáv: 19:00
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: José Alberto Castro
Szereplők: Ana Brenda Contreras, Jorge Salinas, José Ron, Susana González
Történet: remake (eredeti: Monte calvario – Televisa, Mexikó, 1986)
José Alberto Castro szinte napra pontosan a Teresa után egy évvel ismét a porondra lépett, és ismét egy klasszikus mexikói sztori feldolgozásával, a kettő közti pár hónapban pedig producerektől szokatlan módon elkezdett gondolkozni, és a Carlos Moreno-féle úton elindulva nagyon okosan úgy döntött, hogy nem nyomja le még egyszer szóról szóra a Monte calvariót Mexikó torkán, hanem egy huszárvágással Szépség és a szörnyeteg-sztorit csinál belőle, kigyomlálva ezzel az eredeti minden deliafiallós vadhajtását és lehetőséget adva a színészeinek, hogy egy klasszikus vágású történetben mégis hús-vér figurákat tudjanak megalkotni. Így lett a La que no podía amar (mely címnek csak tényleg úgy van értelme, ha a férfi főgonosz szájából hangzik el) Jorge Salinas és Ana Brenda jutalomjátéka, valamint egy újabb bizonyíték arra, hogy még mindig lehet olyan rózsanovellát forgatni, ami leteríti még a leghétpróbásabb novellanézőt is (mint ahogy engem ez a jelenet).
Fogadtatás: kezdetben bizalmatlan volt a közönség, nem csak a már sokszor látott történettel szemben, hanem a Juro que te amóban mérsékelt sikerrel kipróbált főszereplő-duóval szemben is, idővel aztán megértették, hogy mire is megy ki itt a játék, mára pedig már ott tartunk, hogy az ország egy emberként szorít Rogeliónak és Ana Paulának, miközben Gustavo, azaz José Ron karaktere látványosan le van tojva. Szerencsére Jorge Salinas tüdőgyuszija sem állhatott a közönségsiker útjába, a színészek többségében jók (Ana Bertha Espín, bravó), a történet kellően fordulatos (bár hozzátenném, hogy a fordulatok javarészt kiszámíthatóak), a kivitelezés pedig bámulatosan jó a főcímtől a legkisebb díszletekelemekig.
Nézettség: idén csak a 19:00-s sáv vizsgázott ötösre nézettségből, a La que no podía amar is meg tudta tartani a La fuerza del destino közönségét, sőt jobb epizódjaival még az Una familia con suertét, illetve a Dos hogarest is többször megverte.
Megvásárlási esélyek: 70% – ha van esze a Storynak (és ha addig nem érkezik valami még nagyobb dobás a menüre), akkor a La fuerza del destinót itthon is nagy eséllyel válthatja majd ez a sorozat, ellenben országos adón valamiért úgy érzem, nem lenne helye.
Értékelés: 10/8 (meglepően jól sikerült kis sorozat ez, csak több teret Susana Gonzáleznek!)
AMORCITO CORAZÓN (Szívszerelmem)
Premier: 2011. augusztus 29.
Finálé: ?
Részek száma: ?
Idősáv: 18:00
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Lucero Suárez
Szereplők: Elizabeth Álvarez, Diego Olivera, África Zavala, Grettell Valdez
Történet: remake (eredeti: Trapos íntimos – RCTV, Venezuela, 2002)
Lucero Suárez szereti az olyan sztorikat, ahol lehetőség van egy kis drámázásra, de azért alapvetően nem a milliomossá váló elcserélt zabigyerekek, hanem inkább a hétköznapi emberek szintjén. Ilyen történet volt részben a Querida enemiga és a Zacatillo, és ilyen az Amorcito corazón is, amelynek nagy erőssége, hogy nem akar többnek látszani annál, ami: egy szívderítő komédiának, ami az Una familia con suertével ellentétben magyar mércével is vicces tud lenni itt-ott. Más kérdés, hogy a venezuelai eredeti cinikus fekete humorából sokat lecsippentettek, hogy a mexikói stílus meglegyen, így viszont sajnos gyakran önellentmondásba kerül magával a forgatókönyv: elviccelnek szituációkat, és később ugyanazokat nyakon öntik egy kis melodramatikus nyállal.
Fogadtatás: Mexikó értékelte, hogy nem nézik őket hülyének, és többségében pozitívan értékelik a novellát, bár azt hozzá kell tenni, hogy ez sem tartozik azok közé a sorozatok közé, amelyek napi témát szolgáltatnak a fórumokon. Elizabeth Álvarez és Diego Olivera nem olyan személyiségek, akik túl nagy port kavarnának, előbbinek ráadásul meggyőződésem szerint nem is lesz több főszerepe, akinek viszont örülök, hogy komikusabb oldalát is megismerhettem, az Grettell Valdez, África Zavala és Daniel Arenas.
Nézettség: nem egy kirobbanó siker, de a Ni contigo ni sin ti okozta csorbát egész szépen kiköszörülte, stabilan tartja magát 13-15 ponton (Suárez korábbi sorozatai mondjuk jobban szerepeltek).
Megvásárlási esélyek: 30% – passz, talán a Zone Romanticán elférne, ha már a Querida enemiga is ott futott.
Értékelés: 10/7 (a néha tapasztalható következetlenségen és egy-két színészen kívül nincs ezzel a novellával semmi baj, bár tartom, hogy a Zacatillo még mindig jobban érdekelne)
Végül a szokásos mérleg az idei évről…
Új sorozatok 2011-ben: 8
Eredeti-remake arány: 2 : 6
Külföldi-hazai feldolgozások aránya: 2 : 4
Az év sikersorozata: La fuerza del destino
Az év bukása: Dos hogares
Az év meglepetése: La que no podía amar
Az év csalódása: Dos hogares
Az év leghosszabb sorozata: Una familia con suerte
Az év legrövidebb sorozata: La fuerza del destino
Legnézettebb premier: Una familia con suerte (24.9)
Legnézettebb finálé: Teresa (32.9)
Legjobb átlagnézettség: Triunfo del amor
A legnézettebb televisás premier Magyarországon: Sortilegio (Kettős játszma)
…a bulvár kedvelőinek:
2011 legfelkapottabb női sztárja: Gabriela Spanic
2011 legfelkapottabb férfi sztárja: David Zepeda
Az év botránya: Sebastián Zurita kitúrása az Abismo de pasiónból
Az év szakítása: Lucero és Manuel Mijares
Az év legmeglepőbb szerelmespárja: Angelique Boyer és José Alberto Castro
Legjobb kémia a főhősök között: La que no podía amar
…és a ti szavazataitok alapján:
2011 kedvenc televisás premier-novellája: Sortilegio (Kettős játszma)
2011 kedvenc nem-televisás premier-novellája: Eva Luna
2011 kedvenc ismétlése: Ángela
2011 kedvenc televisás főcímdala: La fuerza del destino
2011 kedvenc televisás főcímvideója: La fuerza del destino
2011 kedvenc televisás újonca: La fuerza del destino
//
Televisa Hírblog 
Friss kommentek