“La Gata” – Maite, Helena és Laura újra együtt?

Nathalie Lartilleux, aki jelenleg a Televisa legnagyobb bizalmát élvezi (hiszen idén egyedül a Corazón indomable volt képes kielégítő adatokat szállítani nézettségügyileg), a Por siempre mi amor végeztével újra magáévá teheti a 16:00-s rózsanovella-sávot, és érthető módon semmit nem kíván a véletlenre bízni. A producer Inés Rodena legtöbbet képernyőre vitt alkotását, a La gatát (A macska) fogja remake-elni, nem titkolt célja pedig az, hogy legnagyobb sikerei, a Cuidado con el ángel és a Corazón indomable utóérzetét keltse a nézőkben. Nem véletlen tehát, hogy Lartilleux minden követ megmozgat, hogy új sorozata főhősei Maite Perroni és Daniel Arenas legyenek, de lássuk a tovább mögött, kik is lesznek benne biztosan a sorozatban!

Az már tutifix, hogy Nathalie új sorozatát sajnos nem Carlos Romero fogja adaptálni, így máris hátrányból indul a történet, hiszen a fenti két sorozat sikerében nagyban közrejátszott az író személye is. Ezúttal ismét a Rafaelát is adaptáló Katia R. Estrada és Enna Márquez írják majd a forgatókönyveket, kérdés, hogy tanultak-e azóta az akkori hibáikból.

Ami pedig a biztos szereposztást illeti, Lartilleux nem lacafacázik: a sorozatban már biztos benne lesz egy pozitív karakterrel César Évora, az eddig főleg komikus novellákban domborító Jesús Ochoa, a Porque el amor mandából kiutált Jorge Aravena, valamint hosszú kihagyás után ismét visszatér Nathalie-hoz Helena Rojo és a Zacatillo óta nem forgató Laura Zapata is, utóbbi a történet egyik főgonoszának szerepében.

Zapata visszatérése külön öröm, annál is inkább, mert a színésznő már több ízben is negatív felhanggal nyilatkozott a Televisáról és annak producereiről, akik elmondása szerint nem becsülik meg eléggé. Aztán az utóbbi időben enyhülni látszottak az indulatok, nemrég Carlos Moreno is megkereste a színésznőt a Quiero amarte kapcsán, ahol aztán végül nem Zapata kapta a főgonosz szerepét, de barátságban váltak el. A Televisa-novellák “örök anyósa” most boldog az újabb lehetőség miatt, és alig várja, hogy ismét visszatérhessen a stúdiókba.

És hogy milyen karakterek is kiadók a sztoriban? Lássuk a La gata remake-krónikáját, amelynek ez immár a nem kevesebb, mint tizenharmadik (!) verziója lesz!

Az alaptörténet Inés Rodena első és mindmáig legsikeresebb rádiójátéka, és a lehető legklisésebb telenovella-történet, amelyet csak ki lehet találni. A sztoriban egy szegény kolduslányról, akit vad és öntörvényű természete miatt mindenki csak a Macskának hív, és akit egy anyagias, rosszindulató öregasszony nevelt fel, kiderül, hogy valójában egy milliomos férfi és egy bárénekesnő lánya, de apja egy rágalom miatt jelenleg is börtönben ül. Mindezek mögött egy befolyásos üzletember áll, aki szintén szerelmes volt a bárénekesnőbe, így érdekében állt eltávolítani mind a nő szerelmét, mind ennek a szerelemnek a gyümölcsét. A dolgok akkor kezdenek el bonyolódni, mikor is a Macska beleszeret a férfi főgonosz fiába…

1.) La gata (A macska – 1968, Venezuela, fsz.: Peggy Walker, Manolo Coego, Belén Díaz)
Az első tévés verzió, és bár sok információt nem találtam róla, a történet legemlékezetesebb venezuelai változataként emlegetik.

2.) Ella, la gata (Ő, a macska – 1968, Argentína, fsz.: Martha González, Enrique Liporace)
Ugyanebben az évben az argentin verzió is elkészült, noha ennek nem volt különösebb visszhangja, hazájában nem is forgattak több feldolgozást a történetből.

3.) La gata (A macska – 1970, Mexikó – Televisa, fsz.: María Rivas, Juan Ferrara)
Ez az első és “a klasszikus” mexikói verzió, amely Lartilleux novellájának is az alapjául szolgál majd. A sorozatban a főhősökön kívül nagyot alakított Magda Guzmán is a Macska prostituált barátnőjének, La Jarochának a szerepében, valamint itt megjelent a főhősnő B-hódolója is Eduardo Alcaraz interpretálásában, mely karakter később más-más súllyal tért vissza a további remake-ekben. A kizsákmányoló, a főhősnőt koldulásra kényszerítő mostoha szerepében Emma Roldán tündökölt, míg a férfi főhős gonosz szülei José Gálvez és Ofelia Guilmáin voltak. Fontos szereplő a történetben a főhős anyagias menyasszonya is, akit itt Norma Lazareno játszott.

4.) La fiera (A vadállat – 1983, Mexikó – Televisa, fsz.: Victoria Ruffo, Guillermo Capetillo)
Valentín Pimstein vette elő a történetet tizenhárom évvel később, és javarészt szolgai másolatot forgatott az eredetiből, csak itt nem macskának, hanem “vadállatnak” becézték rosszakarói a főhősnőt. Ez volt mellesleg Victoria Ruffo első főszerepe, akárcsak Guillermo Capetillónak, aki korábban már olyan emblematikus figurákat eljátszhatott, mint Verónica Castro elveszett fia a Los ricos también lloranban, vagy Lucía Méndez három fiának egyike a Salomé eredetijében, a Colorinában.  A két tehetséges fiatal párosa elsöprő sikert aratott, és a gonosz szerepekben is csupa kedvelt arc köszön vissza: a mostohát Isabela Corona, a gonosz menyasszonyt Rocío Banquells, az ellenszegülő szülőket pedig Carlos Cámara és Nuria Bages játszották.

5.) Rosa salvaje (Vadrózsa – 1987, Mexikó – Televisa, fsz.: Verónica Castro, Guillermo Capetillo)
Ugyancsak Valentín Pimstein keze alól került ki a következő verzió, ahol már Angelli Nesma, Pimstein egyik szárnysegédje is besegített az elkészítésben. A Rosa salvaje fúziós sztori volt, a La gata cselekményébe ugyanis Carlos Romero beleoltotta a La indomable történetét is, amelynek később olyan sikeres feldolgozásai születtek, mint a Marimar vagy a Corazón indomable. A főhősnő, Rosa (Verónica Castro) itt szintén egy szegény utcagyerek, akit egy gazdag fiú, Ricardo csak azért vesz el, hogy bosszantsa anyagias nővéreit (Laura Zapata és Liliana Abud), akik mindenáron a milliomos Leonelával (Edith González, majd Felicia Mercado) akarják kiházasítani. Később aztán előkerül Rosa igazi anyja is (Irma Lozano), melynek hála a főhősnő nagyvilági dáma lesz. Mint látjuk, a La gata eredetmítosza csak egy-két elemben van jelen, nincs meg a múltbéli intrika, ahol a főhősnő elkeveredik a szüleitől a férfi főhős családja miatt, sokkal inkább rokon a sztori a Marimar-féle vonulattal, rengeteg új szereplővel, nem csoda, hogy ez a verzió is világsikert ért el, és a Televisa valaha volt egyik legnézettebb sorozatává vált.

6.) Rubí rebelde (Lázadó Rubí – 1988, Venezuela – RCTV, fsz.: Mariela Alcalá, Jaime Araque)
Egy évre rá a venezuelaiak is fuzionálták a történetet, ám nem a Rubíval, ahogy a címe sugallja, hanem egy másik Rodena-novellával, az Enamoradával, amely többek között a María Mercedes és az Inocente de ti eredetije is. Itt is egy szegény, koldulásra kényszerített újságáruslány kerül egy gazdag házba, ahol beleszeret a férfi főhősbe, a ravasz nagymama pedig ráhagyja a vagyonát, hogy bosszantsa a menyét, a férfi főhős gonosz anyját. Érdekesség, hogy itt a férfi főhőst ugyanúgy hívták, mint a La fierában (Víctor Alfonso), ám innen is hiányzik a gazdag szülők szála, a meggazdagodás itt inkább maría mercedeses formában oldódik meg. Az is érdekes továbbá, hogy pár hónapja Lartilleux még ezt a sztorit nézte ki a feldolgozás alapanyagának, de valószínűleg nem akart ismét az Inocente de ti alapsztorijához hasonló történettel dolgozni (ennek ellenére nem lehetetlen, hogy innen is kölcsönöznek majd egyes elemeket.)

7.) Cara sucia (Piszkos arc – 1992, Venezuela – Venevisión, fsz.: Sonya Smith, Guillermo Dávila)
Újabb venezuelai verzió készült a sztoriból ’92-ben, amely visszanyúlt az eredeti Rodena-műhöz, és hűségesen leutánozta annak minden mozzanatát. Itt is újra találkozunk a szegény újságáruslánnyal, ezúttal Sonya Smith-szel, akinek szintén Estrella szerepével kezdett felívelni karrierje. Estrella apja édesanyja meggyilkolása miatt ül a börtönben, pedig a gyilkosságot valójában a gonosz Horacio (Humberto García) követte el, aki szintén szerelmes volt a kedves mamába. Mikor Estrella beleszeret Horacio fiába, nem csak ezt a múltbéli sérelmet kell félretenniük, hanem meg kell küzdeniük Horacio anyjának (Chony Fuentes), és exbarátnőjének, Santának (Gigi Zanchetta) az intrikáival is. További érdekesség, hogy a La gatához és a La fierához hasonlóan itt is ikrei születnek a főhősnőnek, amiről természetesen a férfi főhősnek sejtelme sincs.

8.) Sueño de amor (Álomszerelem – 1993, Mexikó – Televisa, fsz.: Angélica Rivera, Omar Fierro)
Ismét Mexikó, ezúttal José Rendón nyúl a sztorihoz, és elkészíti az eddigi talán legszabadabb szellemű feldolgozást: a női főhőst, Isabelt (Angélica Rivera) itt is gonosz nevelőszülők nevelik nagy szegénységben, pedig neki nagy álma, hogy profi táncosnő legyen. A lány a történet kezdetén két férfi szerelme között őrlődik, először a család tiltakozása ellenére titokban hozzámegy a gazdag Mauricióhoz (Sergio Basáñez), aki megfeleltethető a La gata szőke hercegének, ám hamarosan kiderül, hogy a férfi rendkívül befolyásolható és gyenge jellem, aki nem képes küzdeni a szerelmükért. A lány nevelőanyja eközben pénzért eladja Isabelt egy részeges férfinak, aki megerőszakolja, ám egy titokzatos idegen lelövi a férfit, mégis Isabelt zárják börtönbe. Ekkor a lány gyerekkori barátja, Antonio (Omar Fierro) az egyetlen, aki hisz az ártatlanságában, és végül ő válik a sorozat igazi főhősévé. Mondani sem kell, hogy a változtatások nem igazán nyerték el a rózsanovellákra szoktatott nézők tetszését, ám a sorozat ennek ellenére szép nagy löketet adott Angélica Rivera karrierjének is.

9.) Muñeca de trapo (Rongybaba – 2000, Venezuela – Venevisión, fsz.: Karina Orozco, Adrián Delgado)
Ismét egy venezuelai verzió, amely a Cara suciától nem sokban különbözött, ez azonban az egyetlen az eddigi verziók közül, amelyet Magyarországon is láthattunk. A sztoriban annyi változás történt, hogy a férfi főgonosz, Luis Felipe Montesinos (a főhős apja) nem szerelmi rivalizálásból, hanem irigységből és hatalomvágyból teszi tönkre a főhősnő, Laurita gazdag családját. Megöli a lány anyját, majd a gyilkosságot az apjára kenve börtönbe juttatja a férfit, így övé lesz a család nagy bevételeket hozó gyára. Azzal azonban nem számol, hogy a bébiszitter, aki tanúja a gyilkosságnak, megszökik a kis Lauritával együtt, és bár Montesinos elgázolja, melynek következtében béna és néma marad, anyja, a zsarnoki természetű Doña Coromoto segítségével mégis felnevelik a kislányt, aki koldulásból és kukázásból él. Mikor a “Rongybaba”, ahogy nevezik, megismeri Alejandrót, Montesinosék fiát, a család ellenzi kapcsolatukat, hamarosan azonban kiszabadul Laurita apja a börtönből, hogy bosszút álljon, és visszaszerezze lányát.

10.) Por un beso (Egy csókért – 2000, Mexikó – Televisa, fsz.: Natali Esperón, Víctor Noriega)
Angelli Nesma, aki már korábban kapcsolatba került a sztorival, ugyanebben az évben szintén újra előveszi a La gatát, mégpedig a legelső verziót, bárénekesestül, szerelmi konfliktusostul. Az érdekesség itt az volt, hogy az első részekben fiatal színészekkel le is forgatták az előzményeket, Natalia Esperón alakította a saját édesanyját, Blancát; a férfi főgonoszt, Marianót, aki eltitkolja az énekesnő elől, hogy nős, Juan Carlos Bonet; Blanca új hódolóját pedig, aki végül gyereket is nemz neki, Ernesto Godoy. Mikor Mariano rájön, hogy Julio elszerette tőle az énekesnőt, megfojtja Blancát egy párnával, Juliót pedig koholt vádakkal börtönbe juttatja, majd lefizeti Micát (Alejandra Meyer), Blanca öltöztetőnőjét, hogy a kis Azucenát ölje meg. Ő azonban pénzt látva a lányban, felneveli és különböző aljamunkákra kényszeríti. Mikor Azucena felnő, beleszeret gyerekkori barátjába, Danielbe (Víctor Noriega), aki történetesen Mariano (Enrique Rocha) fia, és akiben a nagy hasonlóság a lány és Blanca között ismét feléleszti a régi érzéseket. A Por un beso nem vált különösebb klasszikussá, és emlékezetes karaktereket sem nagyon adott a világnak, de a neten rosszat se nagyon lehet róla olvasni, a nézők szerették.

11.) Seus olhos (A szemei – 2004, Brazília – SBT, fsz.: Carla Regina, Therry Figueira)
Néhány év múlva elkészült a brazil verzió is, ugyanis az SBT csatorna egy időben előszeretettel dolgozott fel Televisa-klasszikusokat. A Seus olhos javarészt a Por un beso másolata volt, itt is ugyanaz a színésznő játszotta anyát és lányát, itt azonban éneklés helyett festéssel foglalatoskodtak mindketten. A braziloktól megszokott módon az írók egy kicsit igyekeztek közelebb hozni a történetet a valósághoz, a főhősnőt például gyerekkereskedők rabolják el, úgy kerül a koldusok közé, a férfi főgonosz pedig az anya meggyilkolásán túl egy bűnszervezetbe is belekeveredik.

12.) Pobre dibla (Szegény ördög – 2009, Mexikó – Azteca, fsz.: Alejandra Lazcano, Cristóbal Lander)
Az (eddigi) utolsó verziót az Azteca forgatta a novellából, ahol a már bevett szokást követve a főhősnő, Alejandra Lazcano játszotta anyát és lányát, a történet pedig a legklisésebb formában dolgozta fel a már ismert sztorit, átvéve egy-két nevet a venezuelai Cara suciából, amelyre ez a változat épült. A gonosz apóst (Horacio), azaz az anya gyilkosát Rafael Sánchez Navarro, a gonosz menyasszonyt (Santa) pedig Claudia Álvarez játszotta, akiről ebben a verzióban az is kiderül, hogy valójában a főhősnő testvére. A nem túl kreatív történet ellenére az alakítások meggyőzőek voltak, a sorozat pedig a 2009-es év egyik legkelendőbb aztecás sorozatává vált a Pasión morena mellett.

Szóval most így állunk, amint látjátok, Lartilleux előtt két út áll: vagy ragaszkodik az eredeti sztorihoz, amely többször is sikert aratott már szerte a világon, ám épp ebben rejlik a gyengéje is: tud-e újat mutatni még ez a történet? A másik lehetőség, hogy további történetekkel ötvözi ezt az alapkonfliktust, amiben van ugyan rizikó, de ha jól sikerül, és emellé sikerül összeverbuválni egy jól működő, hiteles szereposztást is, könnyen megismételhető lenne a Cuidado con el ángel vagy a Corazón indomable sikere.

A szereposztás még korántsem teljes, de az valószínűsíthető, hogy César Évora a börtönbe zárt apa, Laura Zapata pedig a férfi főhős anyja lesz. Helena Rojót nehezen tudom elképzelni a kizsákmányoló koldusasszony szerepében, de miért is ne (hiszen a Peregrinában is cirkuszi jósnőt játszott), Jorge Aravena pedig jól mutatna B-hódolóként. Akiknek a castingján sok fog múlni, azok a férfi főgonosz, azaz a főhős apja, valamint a főhős gonosz menyasszonya, aki ebben a verzióban Adriana Nieto vagy akár Claudia Álvarez is lehet, aki így ironikus módon megismételné pár évvel ezelőtti karakterét, csak most a Televisánál.

Nektek hogy tetszik látatlanban a sztori? Érdemes lenne Maitéval újra eljátszatni egy “szutykos” karaktert? Mit gondoltok, mire lenne szüksége Nathalie-nak, hogy az áhított sikert most is elérje?