Retró: La Intrusa (A betolakodó)

Nemrég ért véget A betolakodó (La Intrusa) ismétlése a Story tv-n, s ennek apropójából – valamint többek kérésére – született ez a hibrid, félig retró-cikk, félig kritika, melyben megpróbálom összefoglalni, mit is lehet és érdemes tudni arról a sorozatról, mely a legutolsó, átütően sikeres Televisa-novella volt a kereskedelmi tévéken, s mely egyben Gabriela Spanic utolsó mexikói munkája is mind a mai napig. (Figyelem, a cikk sok spoilert tartalmaz, tehát aki még nem nézte végig a novellát, csak saját felelősségére olvasson tovább!)

MINDENT AZ USURPADORA-HANGULATÉRT
Mikor Gabriela Spanic a La Usurpadorának köszönhetően Mexikóba került, három telenovella elkészítéséről szóló szerződést írt alá a Televisával. Mivel a La Usurpadora rekordnézettséget hozott a társaságnak (átlagosan 33.3 százalékos nézettséget), mikor 2001-ben eljött az idő, hogy Gaby utolsó novellája is elkészüljön, úgy döntöttek, semmit nem bíznak a véletlenre, és megpróbálják megismételni az 1998-as sikereket.

Nem csupán véletlen egybeesés tehát, hogy a La Intrusa és a La Usurpadora ennyi hasonlóságot tartalmaz. Ignacio Sada Madero volt az a producer, aki megkapta a lehetőséget, hogy felmelegítse az annak idején jól bevált Paula és Paulina-hangulatot, s ha lehet, egy még nagyobb nézettségi durranás képében főzze tökéletesre a receptet. A producer korábban Nicandro Díaz González mellett tevékenykedett segédproducerként, s mikor ölébe hullt egy önálló telenovella elkészítésének lehetősége, még arra is engedélyt kapott, hogy egy mininovellát is készítsen a La Intrusa bemutatása előtt, mintegy gyakorlásképpen. Ennek címe Mujer Bonita (Gyönyörű feleség) volt, mely mindössze 10 epizódból állt, s melynek szereposztásában a La Intrusára már leszerződtetett színészek nagy része, úgymint Laura Zapata, Sergio Sendel, Mónica Dosetti, Bárbara Gil, Claudio Báez, Sherlyn, Sharis Cid és Guillermo García Cantú is szerepelt. A Mujer bonita elkészültének másik oka pedig az volt, hogy a La Intrusa előkészületei a vártnál lassabb tempóban folytak, a 20:00-s sávban előtte bemutatott Por un Beso c. sorozat forgatásai azonban már befejeződtek, így azt nem lehetett meghosszabbítani. A stáb ezért gyakorlatilag összeállt egy minisorozatot forgatni, amíg a La Intrusa körül minden a helyére nem került.

KAVARODÁS A TÖRTÉNET KÖRÜL
A történet kiválasztása minden novella esetében a legfontosabb tényező. Ha egy olyan novellát akar az ember készíteni, mint amilyen a La Usurpadora is volt, a legkézenfekvőbb, hogy az adott sztori írójának egy másik művét dolgozza fel. Előbbi sorozat Inés Rodena írónő tollából való, noha kevesen tudják, hogy mielőtt ő bemutatta volna a sztorit Mexikóban El hogar que yo robé (Az otthon, melyet elraboltam) címmel 1981-ben (s melynek hivatalos remake-je a itthon is látott 1998-as La Usurpadora), annak már volt egy verziója, a venezuelai La Usurpadora 1972-ben, melynek megírásában szintén részt vett Inés Rodena, noha csak társszerzőként. A történetet 1987-ben ismét feldolgozták Venezuelában, mégpedig az RCTV La Intrusa címmel, Mariela Alcalá és Víctor Cámara főszereplésével.

Az általunk ismert La Intrusa története viszont a venezuelai, 1972-es La Madrastra (A mostoha) c. novellán alapul, melyet Mariana Luján írt, s melynek 1988-as Alma Mía (Lelkem) című verziójában már az ikertestvéres szál is feltűnik Nohely Arteaga és Astrid Carolina Herrera tolmácsolásában. Legutolsó verziója az 1999-es, itthon Végzetes szerelem címmel be is mutatott Cuando Hay Pasión c. Venevisión-sorozat, melyet ugyan Benilde Ávila írt, de mégis gyakorlatilag ugyanarról a történetről van szó. Erre támaszkodik leginkább a televisás La Intrusa, azzal a különbséggel, hogy míg a Cuando Hay Pasiónban a főhősnő, Inés (Fedra López) csak eltűnik a történetben ill. amnéziája van, ikertestvére Betania (Roxana Díaz) pedig csak rövid ideig bitorolhatja a főhős szívét, a La Intrusában Virginia meghal, onnantól pedig Vanessa lép elő főhősnővé. A történetnek ez az eleme kísérteties hasonlóságot mutat a La Usurpadorával, csak éppen itt az eredetileg gonosz ikertestvér szeret bele jólelkű testvére férjébe.

Lényeg a lényeg, Inés Rodena, bár neve megjelenik a főcímben és minden hivatalos stáblistában, sosem írt La Intrusa című eredeti novellát, olyat legalábbis biztosan nem, melynek a mi Betolakodónk a feldolgozása lehetne. Időközben kiderült, hogy Inés Rodena mégis írt egy La Intrusa c. rádiónovellát még az ’50-es években, tehát ezt sikeresen benéztem, ne haragudjatok 🙂 A lényeg, hogy egy sokat megélt sztoriról van szó.

SZEREPLŐK
Adott tehát egy történet, melyben a La Usurpadorához hasonlóan a szelíd és ártatlan főhősnő egy vérbeli viperafészekbe kerül, ahonnan mindenki kinézi, neki pedig egyedül kell megküzdenie mindenkivel saját boldogulásáért és a szerelméért. Ignacio Sada különös figyelmet fordított arra, hogy a La Usurpadora-hangulat a szereposztáson keresztül is éreztesse hatását. A rengeteg negatív karakter között, akik közé Virginia pottyan, bőven találunk olyanokat, akik már a La Usurpadorában is megkeserítették az életét. Ott van például egyből Chantal Andere (Raquel) és Dominika Paleta (Anabella), akik gyakorlatilag ugyanazt a karaktert játsszák el, csak más néven, mint a Paula és Paulinában, valamint Laura Zapata (Maximiliana), aki bár a La Usurpadorában csak kevésszer tűnt fel, de ott mint kegyetlen ügyésznő igencsak megkeserítette a főhősnő sorsát. Mellettük Enrique Lizalde (Don Rodrigo), Silvia Derbez (Sagrario), Alejandro Ruiz (Juvencio), Juan Pablo Gamboa (Esteban), Silvia Caos (Evelia) és Esther Rinaldi (Edith) is megjelenik a történetben, akik mind játszottak a La Usurpadorában is.

Melléjük pedig sikerült leszerződtetni olyan nagy neveket, mint Arturo Peniche, Karla Alvarez, Guillermo García Cantú, Claudio Báez és Sergio Sendel, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Eredetileg a férfi főszerepet Eduardo Verastegui-nek (Sonadoras, Alma Rebelde) szánták, ő azonban zenei elfoglaltságai miatt nem vállalta a szereplést, helyére Arturo Peniche került, aki akkoriban került ismét népszerűsége csúcsára a Siempre te amaré (Sebzett szívek) c. novella végén nyújtott vendég-főszereplő alakításában.

KEZDETI SIKEREK
Hosszú promózás után végül 2001. április 16-án kezdetét vette a La Intrusa a 20:00-s idősávban a Mujer bonita helyén. Ahogy az várható volt, a hatalmas szenzációkeltés meghozta a hatását, és a sorozat első heteiben 25 pont felett kezdett, még a főműsoridőben sugárzott El Derecho de Nacert is megverve (noha már ez sem volt olyan magas, mint amit elődje, a Por un beso, vagy akár Gaby előző sorozata, a Por tu amor regisztrált a fináléjában). A novella azonban a maga módján jónak volt mondható, megkaptuk, amire vágytunk, ott volt Virginia, körülötte pedig egy csomó irigy/gyűlölködő/szerelmes karakter. Ám idővel valami nagyon elromlott, mert pár hét elteltével a sorozat nézettsége lassan, de biztosan csökkeni kezdett. Szép lassan jelentkezni kezdtek a kiforratlan produceri munka tünetei, erre pedig sajnálatos módon rájátszott az is, hogy a 17. résztől kezdve Silvia Derbez kiszállt a sorozatból egészségügyi állapotának rosszabbra fordulása miatt, helyét Bárbara Gil vette át Sagrario szerepében. Silvia nem sokkal a sorozat forgatásának befejezése után el is hunyt.

Még inkább megkavarta a nézőket, hogy bár a történet szerint Don Rodrigo meghal, majd mégis visszatér, először Enrique Lizaldét láthatták az álruhás Don Rodrigo szerepében, később azonban (egész pontosan a 27. résztől) már Carlos Cámara alakította a Junquera-családfőt. Ez annak tudatában volt igazán kínos csere, hogy a történet szerint pár epizód múlva Rodrigót lelőtték az irodájában, tehát idővel egyébként is meghalt volna. A rossz nyelvek szerint Enrique Lizalde azért szállt ki, mert nem tetszett neki, ahogyan Rodrigo karakterét ide-oda pakolgatják az írók élet és halál között, egy kevésbé szélsőséges verzió szerint viszont „csak” egészségügyi gondjai miatt hagyta ott ő is a produkciót (ami gyanús, hiszen egy évvel később az Entre el Amor y el Odio c. novellából is csak úgy pikk-pakk lelépett).

LEFELÉ A LEJTŐN
Rodrigo halálától kezdve a történet prózai gyorsasággal vesztette el kezdeti integritását. A középpontból egyre jobban kikerültek a kezdeti konfliktusok, és az írók egyre inkább teret engedtek a képtelenebbnél képtelenebb fordulatoknak. Kezdve Danilo semmiből megjelenő menyasszonyával, Aracelivel, akit először Danilo meg akar öletni, aztán mégsem teszi (ki tudja, miért), Elena gyilkossági kísérlete saját lánya, Virginia ellen, majd a Roldán-gyár leégésével elkezdődik Virginia őrületes kálváriája, mely először valódi származásának kitudódásából, majd teherbe eséséből, megvakulásából, agytumorának felfedezéséből ill. a szülés után bekövetkező halálából állt. Ezekkel együtt ez a karakter valószínűleg kiérdemelhetné a „legtöbbet szenvedett főhősnő ever” címet is.

A producerek kétségbeesetten próbálták növelni a nézettséget, így történhetett, hogy úgy döntöttek, Virginiát nem csupán száműzik egy időre a középpontból, hanem végleg végeznek vele, ettől a ponttól kezdve pedig a novella átcsapott egy számomra egyre kevésbé elviselhetőbb blődlibe, melyben egy csomó megválaszolatlan kérdés és ügyetlenül elvarrt konfliktus kalimpált a levegőben lógva.

A VANESSA-ETAP
Vanessa megjelenése (ha jobban tetszik, a sztoriba való betolakodása) után teljes mértékben háttérbe szorult a novella eredeti története, és elkezdődött egy olyan mélyrepülés, amivel egy jónak induló novella végzetesen leírta magát. Íme, amivel nekem voltak problémáim:

• Maga Vanessa karaktere. A novella addigi x részén keresztül Virginia ambiciózus és törtető nővéreként bemutatott Vanessa egy héten belül megszelídült és gyakorlatilag egy Virginia 2.0-vá lépett elő. Ennek az új főhősnek szerintem az lett volna a szerepe, hogy kvázi „Paula és Paulina egyesített verziójaként” mutassa be az emberi oldalát annak, hogyan javul meg egy magafajta könnyűvérű nő, és őrlődik amiatt, hogy beleszeretett halott testvére szerelmébe, ehelyett ugyanazt a naiv és nyüglődő karaktert kaptuk, melyet Virginia halálával mindenki eltemetettnek hitt. A csúcs az volt, mikor Vanessa szánalomból úgy döntött, hogy hozzámegy Eduardóhoz, ezzel teljessé téve a Virginiává való átalakulása nem éppen üdvözítő folyamatát.
• Az új szereplők, például Eduardo (Víctor Noriega), Esteban (Juan Pablo Gamboa) és Silvana (Mónica Dosetti) behozatala teljes mértékben leárnyékolták a sorozat eredeti főgonoszait, úgymint Raquelt, Juniort, Anabellát vagy Danilót, akik ettől a ponttól kezdve gyakorlatilag csak ide-oda tologatott bútorok voltak a jelenetekben. Nem kaptunk kielégítő befejezést az olyan mellékszálaknak sem, mint Violeta vagy Aldo és Maricruz története.
• Gyakorlatilag végig kínos homály fedi Virginia és Vanessa előéletét, valamint kapcsolatukat a Junquera-Roldán családi párharccal. Annyi derült csupán ki, hogy Elena Roldán az édesanyjuk, és bár Alirio Roldán hagyott egy levelet Virginiának az apja kilétéről, és Danilo nyomozott is utána, emlékeim szerint sosem derült ki, hogy ki volt az igazi papa, holott többször is szóba került, hogy hátha mégis Don Rodrigo az, akibe Elena szerelmes volt. Mindenesetre ez azért is meglepő, mert a sorozat kezdetén sok gyanús pusmogás ment Juvencio és Chema atya között a témáról, végül mégsem derült ki sok minden.
• Ha Virginia szenvedett a legtöbbet, Carlos Alberto méltán pályázhat a legmegsemmisíthetetlenebb főhős díjára, hiszen aki túlél egy késszúrást, egy autó-és egy repülőbalesetet is, valamint nem őrül bele abba, hogy családtagjai hetente hullanak el, legalább ennyit megérdemel.
• A Virginia visszatérésének látszatát megcélzó fake szellemjárás Vanessa részéről, valamint az ezek után bejátszott „valódi” szellemjárás, amit Raquel ill. Virginia produkált, abszolút elvették a novella megmaradt komolyanvehetőségét is, legalábbis az én szememben.

ÖSSZEGZÉS
Habár Virginia halála után a nézettség valóban nőtt, és a finálé jobb számokat hozott, mint a premier, a köztes időszakban a sorozat nézettsége igencsak megsínylette a producer gyakorlatlanságát és a váratlan kilépéseket. Olyannyira, hogy amíg a Televisánál a La Intrusa sszerencsétlenkedett, odaát a konkurenciánál a Tv Azteca történetének legsikeresebb novellája, a Cuando Seas Mía rekordnézettséget produkált napról napra. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy ekkortájt a Televisa főműsoridős novellái, az El Derecho de Nacer ill. főként az azt váltó Sin Pecado Concebido sem produkáltak túl jó számokat.

A La Intrusa végül 22.3 pontos átlagnézettséggel köszönt el a Canal de las Estrellastól, ám ezért is meg kellett küzdenie, mindenesetre kár, hogy ez olyan változások árán sikerült csak, amik a jónak mondható kezdést tőből kinyírták. Nem csoda, hogy Ignacio Sada nem sok lehetőséget kapott azóta, 2007-es novellája, a Bajo las Riendas del Amor is csúnyán elhasalt, noha újabban megint azt rebesgetik, hogy visszatér valamivel.

Más kérdés belegondolni, hogy ha egy nagyobb nevű, tapasztalt producer kapja meg a La Intrusát, példának okáért Salvador Mejía, vele mennyivel lett volna másabb a sorozat, esetleg mennyivel növelte volna meg annak az esélyét, hogy Gabriela Spanic Mexikóban maradjon a forgatások után is.

AZ ITTHONI BEMUTATÁSRÓL
2003. december 5-én kezdte el vetíteni a tv2 A betolakodót, ekkor már a nagy nézettséget hozó telenovella-dömping kora jó ideje leáldozott a kereskedelmi tévéken, és ha be is mutattak új sorozatokat, azoknak vetítését inkább a nem túl szem előtt lévő délelőtti műsorsávra korlátozták (ezek is javarészt olyan novellák voltak, melyeket már korábban megvettek, csak nem tudták levetíteni). A tv2 viszont látva a meglepően jól muzsikáló Betty, a csúnya lány (Yo soy Betty, la fea) sikerét délután, úgy döntött, a Paula és Paulina révén országszerte ismert Gabriela Spanic novellája megkapja azt a lehetőséget, hogy délután 15:30-kor kerüljön adásba. Ez pedig jó választásnak bizonyult, hiszen a sorozat rövid idő alatt jobb eredményeket produkált, mint a 17:30-as sávban bemutatott Katalin bírónő című jogi show, így rövid időn belül a sorozatot két órával későbbre tolták, az előbbi műsor helyére. Az RTL-en bemutatott Mónika show-val szemben a Katalin bírónőnek nem sok esélye volt, A betolakodó viszont elérte, amit azóta sok műsor sikertelenül próbált, többször legyőzte a teljes lakosság tekintetében a kibeszélőshowt (noha a 18-49-es korcsoportban nem volt ilyen egyértelmű a helyzet), valamint a tv2 A betolakodó által felvezetett hírműsora, a Tények rendszeresen verte az RTL Klub híradóját.

A SIKER OKA?
Nem mehetünk el amellett, hogy A betolakodó hosszú novella-mentes időszak után került képernyőre, ez pedig eredményezhette azt, hogy a műfaj újra megérinthette a tévénézőket. Az pedig, hogy a sorozat sok mindenben emlékeztetett az idehaza egyik legsikeresebb mexikói sorozatra, a Paula és Paulinára, nosztalgikus hangulatot eredményezett, ami szintén közrejátszhatott a jó számadatokban, még ha maga a sorozat nem is volt a legjobb.

2009. január 13-án a novella ismét képernyőre került, mégpedig a Story tv műsorán, s várhatóan nem ez volt az utolsó ismétlése, hiszen a csatorna előszeretettel sugározza többször is a régi kedvenceket.

ÉRDEKESSÉGEK

• A La Intrusa volt az első olyan mexikói telenovella, mely szigorú intézkedések mellett ugyan, de forgathatott a mexikói Katonai Nevelőintézetben, ahova a történet szerint Aldo Junquera járt, s a jelenetekben a karakter megszemélyesítője, Josémaría Torre a testület hivatalos egyenruháját hordhatta.
• A sorozat forgatása előtt felmerült a lehetőség, hogy a sorozatban Gabriela ikertestvére, Daniela Spanic játssza Virginia ikertestvérét, Vanessát, ám tudván, hogy a másik lánynak is nagyobb szerep jut a történetben, erre végül nem került sor.
• Vanessa a sorozat elején a spanyolt vulgáris, venezuelainak ható akcentusban beszéli (ami Gabynak, lévén venezuelai származású, nem esett nehezére), majd ahogyan kiművelik, átvált a Mexikóban használatos nyelvváltozatra.
• A jelenetben, melyben Virginia berohan az égő Roldán-gyárba, hogy kimentse Memitót, Gabriela Spanic nem volt hajlandó dublőrt használni, de szerencsétlenségére megsérült, és másodfokú égési sérülések keletkeztek a hátán. Mikor a sorozatban Virginia elájul a füsttől a gyár padlóján, Gaby a valóságban is elájult, ezért érhette a baleset.
• A forgatások végére Laura Zapata szerint Gabriela Spanic és a stáb többi tagja között eléggé elmérgesedett a viszony, olyannyira, hogy Gaby szinte már senkivel nem állt szóba a forgatások befejezésekor. Laura azt nyilatkozta, hogy rajta kívül Chantal Andere volt az, akivel a leginkább megromlott a kapcsolata a színésznőnek.
• A novella utolsó epizódjának főcímében feltűnik Emanuel, a sorozat címadó dalának, az Intrusának előadója, aki szerződésben kötötte ki, hogy egy alkalommal vetítsék le főcím gyanánt a dal videoklipjét.
• Sergio Sendel élete legrosszabb tévés tapasztalatának tartja a La Intrusa elkészítését mind a mai napig.
• A Junquera-házban látható festményeken az özvegy Rodrigo Junquera hajdani feleségét Nuria Bages személyesíti meg, ám magában a novellában nem szerepel. Érdekesség továbbá, hogy miután Don Rodrigo szerepét Carlos Cámara vette át, a festményt is lecserélték egy, az új színészt ábrázolóra.