Évértékelés – 2015

2016/09/01 at 20:36 7 hozzászólás

2015evertekeles

Jó ideje adós vagyok már ezzel a poszttal, és bár sokan gondolhatjátok, hogy nem sok értelme van szeptemberben elemezgetni a tavalyi évet, én mégis azt mondom, hogy az eltelt nyolc hónap annyiban mindenképp jól jött, hogy nagyobb rálátással, a következmények ismeretében objektívebb képet tudunk alkotni a Televisa egyik leggyengébb évéről, és jobban megérthetjük azokat a folyamatokat is, amelyek aztán az idei gyökeres változásokhoz vezettek. A krízishelyzetről akkoriban itt írtam, így nem is ismételgetném magamat, lássuk a tovább után, hogyan alakult a Televisa-termés 2015-ben! Jó olvasást!

2015qtpd

QUE TE PERDONE DIOS (Isten majd megbocsát)
Premier: 2015. január 19. (USA), 2015. február 16. (MEX)
Finálé: 2015. július 10. (USA), 2015. július 26. (MEX)
Részek száma: 123
Idősáv: 18:15, majd május 25-től 19:25
Átlagnézettség: 15.4 (18:15) / 15.6 (19:15)
Producer: Angelli Nesma Medina
Szereplők: Zuria Vega, Mark Tacher, Sergio Goyri, Rebecca Jones
Történet: remake (eredeti: Abrázame muy fuerte – Televisa, 2000)

Angelli Nesmát azok után, hogy két meglepően sikeres remake-et leszállított az Abismo de pasión és a Lo que la vida me robó képében, a vezetőség joggal hihette aranytojást tojó tyúknak, így rá esett a választás, hogy kipróbálják vele azt a stratégiát, miszerint először az amerikai Univisiónon mutatnak be egy premiertartalmat, és csak utána az anyaországban. Mint később kiderült, ez egy elhibázott döntésnek bizonyult, legalábbis sem a kipróbált történet, sem a sztárszereposztás nem volt elég vonzó ahhoz, hogy az amerikai közönség ráharapjon a sztorira, így a novella mind az USA-ban, mind az internetről már jó előre informálódó mexikóiaknál csúfosan leszerepelt. Bármilyen sikeres is volt annak idején az eredeti, és bármilyen korai is volt a feldolgozás, lehetett volna ebből egy jó sorozat, de mind az adaptáció, mind a színészi játék bántóan sótlanra sikeredett.

Kiemelkedő alakítások: Sajnos a sorozatban inkább azon ment a verseny, ki tudja minél inkább alulmúlni magát, bármennyire is tapasztalt színészeket sikerült összeválogatni, a többségük képességei fájóan kiaknázatlanok maradtak. A főhősöket alakító Zuria Vega és Mark Tacher nem is lehettek volna jelentéktelenebbek, de még a gonoszok is, úgymint Sergio Goyri, Sabine Moussier vagy Altair Jarabo csak korábbi karaktereik árnyképeinek tűntek. A legnagyobb casting-hiba kétségkívül Rebecca Jones szerződtetése volt, akitől joggal várhatta volna el a közönség, hogy hitelesen alakítson egy vak karaktert, de sajnos hiába. Arról, hogy a nála fiatalabb Ana Bertha Espín játszotta az anyját, már ne is beszéljünk. Aki egyedül említésre érdemes a pozitív meglepetés kategóriában, az Alejandro Ávila, aki gyakorlatilag úgy kimaxolta a karakterét, hogy szinte a sorozat elsőszámú főgonoszává lépett elő.

Fogadtatás, nézettség: A fentiek miatt érthető, hogy a közönség nagyjából a kezdetektől fogva élből elutasította a sorozatot, a mexikói vetítésnél sajnos a duplázás és az idősáv-váltás sem segített sokat, de legalább gyorsan sikerült megszabadulni a novellától.

Megvásárlási esélyek: 60% (akár tetszik, akár nem, sok csatorna még mindig csak találomra választ, ha telenovelláról van szó, itt pedig a külcsín és a nagyobb nevek sajnos elködösíthetik a nagyjából nulla tartalmat)

Értékelés: 10/4 (A rossz nyelvek szerint Salvador Mejía keze volt abban, hogy Nesmát kigolyózza a főműsoridőből erre az évre, és ezért varrták a nyakába ezt a remake-et mintegy kötelező jelleggel, a végeredményt elnézve pedig lehet benne valami, a Que te perdone Dios inkább tűnik durcásan, sablonokból összevágott fércműnek, mint valódi kedvvel készített sorozatnak.)


 

2015act

AMORES CON TRAMPA (Csapdába csalt szerelmek)
Premier: 2015. március 2.
Finálé: 2015. augusztus 23.
Részek száma: 126
Idősáv: 20:25
Átlagnézettség: 19.1
Producer: Emilio Larrosa Irigoyen
Szereplők: Itatí Cantoral, Eduardo Yáñez, África Zavala, Ernesto Laguardia
Történet: remake (eredeti: Somos los Carmona – TVN, Chile, 2013)

Larrosa sajnos elég csúnyán leírta magát az utóbbi években, utolsó számottevően sikeres novellája, az Hasta que el dinero nos separe óta nem talál vissza saját magához. Nyilvánvaló, hogy az olcsó, populáris sémák (gazdag-szegény ellentét), amelyekkel ebben a novellában is dolgozott, a modern korban már nem annyira vonzóak, ráadásul a korábban Larrosa védjegyének számító, társadalmi tudatosságot piszkálgató tabutémák (drog, prostitúció, illegális kereskedelem, környezetvédelem stb.) is szinte teljesen eltűntek a novelláiból. Az Amores con trampa az állatvédelemmel próbálkozott ugyan, de sajnos olyannyira nem volt vonzó a körítés, hogy az üzenet vajmi kevés emberhez juthatott el.

Kiemelkedő alakítások: A komikusnak szánt sorozat sajnos szinte minden benne szereplő színésznek visszalépés volt, egyedül Itatí Cantoral jött ki belőle jól, aki a történet előrehaladtával szinte teljesen átvette a főhősnői szerepet África Zavala (és ha már itt tartunk, a főgonoszi szerepet is Nora Salinas) elől, még úgy is, hogy karakterének útját végig következetlenségek kövezték. Eduardo Yáñeznek azonban könnyen lehet, hogy ez volt az utolsó főszerepe, ő ugyanis inkább az összeférhetetlenségéről és az Ernesto Laguardiával folytatott folyamatos konfliktusairól szóló hírekkel került a sajtó figyelmének középpontjába, mintsem csodálatos alakításával. Akik ellenben sokat köszönhetnek a sorozatnak, azok  a CEA-ból szalasztott fiatalabb színészek, főleg Jessica Decote és Boris Duflos, akik azóta több sorozatban is lehetőséget kaptak, úgyhogy érdemes lehet megjegyezni a nevüket.

Fogadtatás, nézettség: A premiert annak idején meglepően sokan követték, ám idővel az érdeklődés jelentősen megcsappant, a novella pedig csúnyán lecsupaszította a Mi corazón es tuyóval szebb időket is látott sávot.

Megvásárlási esélyek: 0% (elképzelni sem tudom, hogy valakinek megtetszene)

Értékelés: 10/3 (azért a Libre para amarte mélységeiig nem süllyedt Larrosa, de az, hogy Joan Sebastian utolsó főcímdala a novella legemlékezetesebb pontja, sokat elárul.)


 

2015li

LO IMPERDONABLE (Verónica aranya)
Premier: 2015. április 20.
Finálé: 2015. október 4.
Részek száma: 121
Idősáv: 21:30
Átlagnézettség:<n/a>
Producer: Salvador Mejía Alejandre
Szereplők: Ana Brenda Contreras, Iván Sánchez, Grettell Valdez, Sergio Sendel
Történet: remake (eredeti: La mentira – Televisa, 1998)

Salvador Mejía novellái mindig megosztják a közvéleményt, a Lo imperdonablét ti is nagyon szerettétek ahhoz képest, hogy finoman szólva sem tartozik a producer mesterművei közé, itt a blogon is kapott hideget-meleget. Abban azért a többség egyetértett, hogy ostobaság volt Mejíától (de a munkamódszereit ismerve nem olyan meglepő), hogy öt év elteltével ismét a La mentira történetét akarta lenyomni a közönség torkán, ahol aztán csodálkozott, hogy megakadt. Valójában ismét az történt, hogy Chava mások tollaival akart ékeskedni, megirigyelve Nesma sikerét a Lo que la vida me robóval, neki is kellett egy marakodó kutya-macska főhőspáros, akik mellé még Grettell Valdezt és Sergio Sendelt is odabiggyesztette gonoszkodni. Azt hiszem, sokkal jobban járunk, ha inkább az eredeti terveknek megfelelően a másik alaptörténet, a Sebzett szívek amnéziás sztorija kerül előtérbe, mint ahogyan a történet végén láthattuk is. Nem segített a sorozaton az sem, hogy Ximena Suárez lelépett a történet felénél (hogy José Alberto Castrónak segédkezzen a Pasión y poderben, ami szintén nem volt valami nyerő váltás).

Kiemelkedő alakítások: Kétségtelen, hogy az év legjobb kémiáját Ana Brenda és Iván Sánchez produkálták (később az is kiderült, hogy miért), de az talán nem meglepő, hogy egyikük sem tekinti pályája csúcsának a sorozatot. Akik inkább kiemelkedtek pozitív értelemben a sok papírmasé-figura közül, azok talán Gaby Mellado és Sebastián Zurita a történetből meglehetősen kilógó szerelmi szálukkal, de a többségnek, az élen Claudia Ramírezzel, Delia Casanovával vagy Grettell Valdez-szel sokkal jobb karakterek jártak volna. Mar Contreras infantilis ősasszonya is leginkább csak a röhejessége miatt marad emlékezetes.

Fogadtatás, nézettség: A Lo imperdonable annyiban mindenképpen elüt Mejía korábbi sorozataitól, hogy itt már a vetítés elején sem mutatkozott annak a látszata, hogy a novella akár sikeres is lehetne, a közönség egyszerűen az elejétől a végéig tisztában volt azzal, hogy ha lesznek is változtatások a kezdetekhez képest, a novella már menthetetlen, és igazuk is lett.

Megvásárlási esélyek: Természetesen egyértelmű volt, hogy a Maricruz sikere után a tv2 lecsap Ana Brenda új sorozatára, és meglepő módon itthon nem is szerepelt le annyira, mint hazájában, valószínűleg azért, mert A vipera története itthon már nem élt olyan élénken a nézők emlékezetében.

Értékelés: 10/5 (Elismerem, hogy Mejía részéről több energia és bizonyítási vágy volt ebben a novellában, mint teszem azt a La tempestadnál, de sajnos ez még mindig nem üti meg azt a szintet, amire őt a produceri tapasztalatai képessé tehetnék, és amihez egy évvel később egy kis lépéssel közelebb is került a Las amazonas-szal.)


 

2015lv

LA VECINA (A szomszéd lány)
Premier: 2015. május 25.
Finálé: 2016. január 24.
Részek száma: 176
Idősáv: 18:15
Átlagnézettség: <n/a>
Producer: Lucero Suárez
Szereplők: Esmeralda Pimentel, Juan Diego Covarrubias, Javier Jattin, Natalia Guerrero
Történet: remake (eredeti: La costeña y el cachaco – RCN, Kolumbia, 2003)

Hűen az ebben az évtizedben készült alkotásaihoz, Lucero Suárez ismét egy végtelenségig húzott romkommal jelentkezett be tavaly, ezúttal azonban sem a történetválasztás, sem a kivitelezés nem okozott olyan kellemes meglepetést, mint például a De que te quiero, te quiero esetében. A nem túl érdekfeszítő alapfelállás a karótnyelt üzletembert magába bolondító életvidám lányról egyszerűen elfáradt a majd’ 180 rész alatt, az érdektelen, sőt, sok esetben egyenesen groteszk mellékszálak (például az egyik karakter űrutazása) pedig elvitték olyan irányba a novellát, ahol a könnyednek szánt szórakozásból inkább már fárasztó önismétlés lett, még ha az látszott is, hogy az írók igyekeznek gondosan ügyelni a klisék elkerülésére.

Kiemelkedő alakítások: A sorozatot egyértelműen a négy főszereplő vitte a hátán, plusz még megemlíthetjük mellettük Alfredo Gatica főgonoszát, aki azóta egész szépen kitaposta magának az utat, és most már egy főszerep is kinéz neki a következő Suárez-opuszban, ahogy Natalia Guerrerót is felfedezte magának Mejía. Azt is meg kell említenünk, hogy a novella főleg karakterszínészekkel dolgozott, akik legtöbbször komikus figurákat alakítanak, és  a többség hozta is az elvárt szintet.

Fogadtatás, nézettség: Suárez novellái általában kiemelkedően szoktak teljesíteni a maguk sávjában, a La vecina viszont sajnos nem ért el kirobbanó sikereket, noha tegyük hozzá, hogy az Amor de barrio és a Que te perdone Dios ölelésében kellett volna helytállnia, ami sajnos halálra ítélte Pimenteléket.

Megvásárlási esélyek: 0% (sajnos még “szakértői” szemmel is kevés vonzereje van a sorozatnak, hát még laikusként)

Értékelés: 10/5 (A pontokat elsősorban a sok külső jelenetért és az írói munkáért kapja a novella, de ettől még sajnos a fenti hibák fennállnak, Lucero Suárez sorozatai közül bőven akad jobb ennél. Hol van már a Querida enemiga bája?)


 

2015adb

AMOR DE BARRIO (Paloma)
Premier: 2015. június 22.
Finálé: 2015. november 8.
Részek száma: 107
Idősáv: 16:15
Átlagnézettség: <n/a>
Producer: Roberto Hernández Vázquez
Szereplők: Renata Notni, Mane de la Parra, Alejandra García, Pedro Moreno
Történet: remake (eredetik: Muchacha de barrio – Televisa, 1979 + Paloma – Televisa, 1975)

Roberto Hernández évek óta várt már egy kiugrási lehetőségre azok után, hogy a 2006-os Heridas de amor nem igazán jött be a közönségnek, ez pedig az Amor de barrio képében érkezett el, ahol a Lo imperdonable erőltetett történetösszemosásával ellentétben két meglepően jól passzoló Ernesto Alonso-novellát vegyítettek az alkotók. A sorozat egyik erőssége mindenképpen a hangulatban rejlik, a régi Mexikót idéző zenei betétek, az egyedi főcím, a helyszínek mind egy egységes egészbe rendeződtek, ami remek háttérként szolgált volna egy ütősebb történethez. Sajnos azonban maguk a konfliktusok és a történetszálak elég suták voltak, nem szolgáltak túl sok újdonsággal a műfaj ismerőinek, így a sorozatnak sem volt túl sok esélye kiemelkedni a délutáni sávban. Sajnos a sorozat végére annyira elvesztette a novella az arányérzékét, hogy sok szálat kapkodva zártak le, ami nem tett jót a sztori egészének.

Kiemelkedő alakítások: A főszerepben debütáló főhős-négyesből elsősorban a lányoknak sikerült meggyőző alakítást nyújtaniuk, Renata Notnin különösen látszik, hogy van jövője a telenovella-iparban, kár, hogy a Sueño de amorral idén rossz lóra tett. A gonoszok közül Marisol del Olmo és Jessica Coch karaktereinek jutott elég sok játékidő, amivel úgy-ahogy próbáltak is élni, bár mindkettejüktől láttunk már erőteljesebb szerepformálást. Az újoncok közül a lobbanékony katakterét remekül hozó Josh Gutiérrezt érdemes kiemelni, aki a novella legnagyobb felfedezettje, azóta már az El hotel de los secretosban is helyt állt, hamarosan pedig a Sin rastro de ti-ben lesz látható.

Fogadtatás, nézettség: Mexikót nem különösebben mozgatta meg a tanult lányok felemelkedésének története, sokan ezt a novellát okolják a 16:00-s sáv hanyatlásáért, de meg kell hagyni, hogy ennél azért látott ez a sáv rosszabb sorozatot is.

Megvásárlási esélyek: tény, hogy a rózsanovella-vonalba ez a sorozat illeszkedett a legjobban, de azt hiszem, az, hogy a tv2 pont ezt zsákolta be, inkább kényszermegoldás volt, mintsem nagy reményekkel kecsegtető szupervétel.

Értékelés: 10/6 (Rövidsége és stílusa miatt megérdemli a hat pontot, de azért bőven magán visel néhány, a producer tapasztalatlanságából adódó gyerekbetegséget.)


 

2015aqnmd

A QUE NO ME DEJAS (Ne hagyj el!)
Premier: 2015. július 27.
Finálé: 2016. február 7.
Részek száma: 142
Idősáv: 19:25
Átlagnézettség: <n/a>
Producer: Carlos Moreno Laguillo
Szereplők: Camila Sodi, Osvaldo Benavides, Arturo Peniche, Alejandra Barros
Történet: remake (eredeti: Amor en silencio – Televisa, 1988)

Amilyen nagy elvárásokkal és szkepszissel ültek le a nézők Moreno új sorozata elé azok után, hogy novellái az évek előrehaladtával egyre sótlanabbak és önismétlőbbek lettek, annál kellemesebb meglepetésben volt részük látva az új köntösbe öltöztetett Amor en silencio első etapját. Az egyébként nem túl különleges alapfelállást a családjuk ellen küzdő szerelmesekről sikerült egy egyszerű eszközzel vonzóvá és izgalmassá tenni: random időugrásokat építettek a történetbe, amitől a szereplők életét befolyásoló eseményeknek egyből nagyobb súlya, a kimondott mondatoknak pedig egyből nagyobb jelentősége lett. Minekutána nem csak hónapokat, hanem éveket felölelt Adrián és Paulina szerelmének története, sokkal jobban tudtunk drukkolni a szerelmüknek (és egyúttal sokkal jobban tudtuk utálni az áskálódó főgonoszokat). A már az eredeti történetben is szereplő tragikus esküvői jelenet, és az ezt követő időugrás úgy is tudott ütni, hogy egyébként már tudtuk, hogy mi várható a folytatásban. Az évadosítás maga nem lett volna rossz ötlet (azt leszámítva, hogy hiba volt ezt évadnak kommunikálni, hiszen elég szervesen kapcsolódott egymáshoz a két etap), de sajnos a második felére lelassult a történet, a konfliktusok mondvacsináltabbak, a szereplők következetlenebbek, az eredeti főgonoszok (Leonel kivételével) pedig jelentéktelenek lettek. Ugyanakkor szép gesztus volt az íróktól, hogy a történet végén összehozták Penichét Amor en silencio-beli párjával, Erika Buenfillel.

Kiemelkedő alakítások: Főként az első évad színészi alakításai érdemelnek kitüntetett figyelmet, a végre pozitív szerepben visszatérő Leticia Calderón, a félelmetesen jó Laura Carmine, Alejandra Barros, Osvaldo Benavides, Salvador Zerboni és Alfonso Dosal tették az én szememben a legtöbbet azért, hogy ez az etap olyan legyen, amilyen (a szupercuki Diego Escalonáról nem is beszélve). Camila Sodiban és Arturo Penichében elsősorban a kitartásuk elismerendő, amivel végigvitték a két évadot, ám úgy érzem, a karaktereik jelentőségéhez képest nem mindig tettek bele a megfelelő mennyiségű erőfeszítést a feladatba.

Fogadtatás, nézettség: A sorozatnak érezhetően jobban futott a szekere az első évadban, főként a hírhedt zárójeleneteknél, ahol kiugró nézettséget is regisztrált. A második évadnál aztán szép lassan foszladozni kezdett a sorozat varázsa a sok új név ellenére, de szerencsére hamarabb véget ért, mielőtt még kínos bukásba csúszott volna az egész.

Megvásárlási esélyek: a színészek, a hangulat és a klasszikus történet miatt nem meglepő, hogy a sorozat végül megérkezett a Story-ra.

Értékelés: 10/8 az első évadra, 10/7 a második évadra (Úgy érzem, Carlos Moreno méltóképpen kiköszörülte a Quiero amarte okozta csorbát, még ha útközben a kezdeti lendület el is fogyott.)


 

2015amql

ANTES MUERTA QUE LICHITA (Lichita?! Inkább a halál!)
Premier: 2015. augusztus 24.
Finálé: 2015. február 21.
Részek száma: 133
Idősáv: 20:25
Átlagnézettség: <n/a>
Producer: Rosy Ocampo
Szereplők: Maite Perroni, Arath de la Torre, Eduardo Santamarina, Chantal Andere
Történet: eredeti

A Lichita pont egy évvel ezelőtti premierjét hatalmas promócióhadjárat előzte meg büszkén hirdetve azt, hogy ez a történet minden szempontból más lesz, mint amit valaha láttunk: ez az első 4K-ban felvett telenovella, olyan témákat karol fel, mint a munkahelyi bullying és az önbizalomhiány, valamint soha nem látott digitális jelenlét követi majd a vetítését. Rosy Ocampo pechjére a közönség leragadt a kisstílű összehasonlítgatásoknál a Betty, a csúnya lánnyal, aminek ha volt is alapja, kevesen látták meg a sok marketing-maszlag alatt a sorozat valódi értékeit – a valóban önelfogadásra és változtatásra ösztönző történetet, a pontról pontra végiggondolt bonyodalomfűzést vagy az árnyalt személyiséggel rendelkező mellékszereplőket. Ocampón látszik, hogy a komédia műfaját is olyan komolyan veszi, akárcsak egy drámai történetet, a Lichita pedig történetként semmivel sem rosszabb, mint akár a Por ella soy Eva vagy a Qué pobres tan ricos, csak éppen összeroskadt a saját nagyszerűségét hirdető színes kampány súlya alatt, és ez a túlzott “megmutatni akarás” sajnos néhol a karakterek és a bullying szélsőséges túltolásán is érződött a sztoriban.

Kiemelkedő alakítások: Maite Perroninak nem is jöhetett volna ennél jobbkor egy váltás a karrierjében, a szürke egérből magabiztos felsővezetővé váló Lichita karakterét neki találták ki, nem csoda, hogy ő is vízválasztónak értékeli a karrierjében, és ha ezek után újra rózsanovellák szutykos fruskájaként kezdene bohóckodni, akkor már nem lenne ugyanolyan hiteles, mint a karrierje kezdetén. Megérdemelten nyert érte idén TvyNovelas-díjat. Mellette Sylvia Pasquel, Ingrid Martz és Chantal Andere játékát érdemes megemlíteni, akiknek ezúttal is sikerült egyedi színt keverni a tőlük megszokott alakításba, Ingrid Martz szövegeiből ráadásul meme-ek is születtek, mi ez, ha nem átütő siker?

Fogadtatás, nézettség: A történet sajnos csak későn indult be, Lichita átalakulására és bosszújára egészen a 70. rész környékéig várni kellett, amit sokan már nem bírtak ki, de elmondhatjuk, hogy a sorozat nem volt kimondottan bukás, még ha a vetítésével nagyjából párhuzamosan tűntek is el végleg a nézettségi adatok a fórumokról.

Megvásárlási esélyek: 60% (ahogy Gabriela Spanic sorozatai is előbb-utóbb mind megérkeztek hozzánk, előfordulhat, hogy egyszer Maite Perroni életművéből is becsúszik ez a darab mondjuk az Izaura TV-re)

Értékelés: 10/7 (Ha egy kicsit felpörgetik a sztori elejét és kevésbé viszik el paródia-irányba a szereplők egy részét, megszülethetett volna ebből az az átütő siker, amire Ocampo is számított.)


 

2015pyp

PASIÓN Y PODER (Szeretned kell!)
Premier: 2015. október 5.
Finálé: 2016. április 10.
Részek száma: 137
Idősáv: 21:30
Átlagnézettség: <n/a>
Producer: José Alberto Castro
Szereplők: Fernando Colunga, Jorge Salinas, Susana González, Marlene Favela
Történet: remake (eredeti: Pasión y poder – Televisa, 1988)

A kezdetektől fogva a kétesélyesség dominálta José Alberto Castro projektjét: ugyanazt a történetet, ami 2006-ban egyszer már megbukott a főműsoridőben Mundo de fieras címmel, a producer ezúttal Fernando Colungával és Jorge Salinas-szal álmodta képernyőre, ahol Colunga sok-sok évnyi jófiúskodás után egy asszonyverő, szeretetéhes pszichopata szerepébe bújt. A siker kissé sarkítva azon állt vagy bukott, hogy a közönség megszereti-e ezt a szúrós szemű Colungát is, ám az ítélet viszonylag egyértelmű volt: ebben a csak látszólag modern történetben Colunga sajnos nem tudott annyira átütő lenni, mint ahogy szeretett volna, így az írók a logikus, ám sajnos a sorozat minősége szempontjából kevésbé szerencsés utat választották, azaz a pszichológia alapvelveit sutba dobva szépen lassan meg nem értett jófiút faragtak Colungából, a főszereplő négyes három tagja pedig nagyjából részenként váltott jellemet és motivációt aszerint, hogy a vezérkan karakterének éppen melyik oldala domborodott ki a dialógusokból. A főcím által sugallt feszes, fordulatos hatalmi harc helyett a nézők csak egy vontatott, következetlen valamit kaptak, ami sajnos távolról sem nevezhető a főműsoridőhöz méltó alkotásnak, hiszen Castróék döntései a karakterek sorsát illetően felértek a közönség arconköpésével.

Kiemelkedő alakítások: TvyNovelas-díj ide vagy oda, Fernando Colunga alakítása nem volt semennyivel korszakalkotóbb, mint akármelyik főhős-szerepe, sőt szerintem ő maga is bánkódik, hogy nagy dérrel-dúrral beharangozott befarolása a villanók panteonjába ilyen esetlen ripacskodásra sikerült. Sajnos Susana González és Marlene Favela sem hozták ki magukból azt, amit tudtak volna, pedig mindkettejükben ott lett volna a potenciál egy karakán alakításra, de sajnos a forgatókönyvírók ezt is keresztülhúzták. Jellemzően Michelle Renaud, José Pablo Minor és Irina Baeva hármasa uralta a történetet, őket legalább igyekeztek hiteles motivációk alapján terelgetni, és talán a Montserratot alakító Victoria Camacho marad még valószínűleg sokáig a nézők emlékezetében, de csak mert annyit szerepelt félpucéran, hogy nem lehetett nem észrevenni. Altair Jarabo Consuelója is szép próbálkozás lehetett volna, de sajnos nála sem sikerült maradéktalanul elérni a célt, hogy a színésznő ne mindig a szokásos, szőke szexi csábítót hozza.

Fogadtatás, nézettség: Salvador Mejía valószínűleg összetette a kezét, amikor látta a Pasión y poder számait, ugyanis a sorozat annyira mélypontra küldte a főműsoridőt, hogy az még a Lo imperdonablét is alulmúlta, erre pedig még a legrosszindulatúbb nézők és kommentelők sem voltak felkészülve. Nem csoda, hogy a netes szócsatákat azóta is Colunga és Susana González újonti leszereplése uralja, ha valahol felbukkan a bukás/siker téma.

Megvásárlási esélyek: Száz százalékot szórtam volna rá attól a pillanattól kezdve, hogy Colungáról kiderült, hogy ő a főhős, egyszerűen annyira kimagaslik a jelenléte miatt a novella az egyébként elég szegényes kínálatból, hogy lehet bármilyen rossz is, mégis remek eladásokat produkált.

Értékelés: 10/4 (Sajnos nem tudok rá többet adni, Castrótól a korábbi munkássága alapján pont nem várnék olyan húzásokat, ami a közönség hülyének nézését sejteti, itt azonban pont ez történt. Nagy kár miatta és Colunga miatt is.)


 

2015sm

SIMPLEMENTE MARÍA (María)
Premier: 2015. november 9.
Finálé: 2016. május 1.
Részek száma: 127
Idősáv: 16:15
Átlagnézettség: <n/a>
Producer: Ignacio Sada Madero
Szereplők: Claudia Álvarez, José Ron, Ferdinando Valencia, Arleth Terán
Történet: remake (eredeti: Simplemente María – Televisa, 1989)

Ignacio Sada az Un refugio para el amor sémáját igyekezett megismételni egy vállaltan sablonos és vállaltan ódivatú történettel, bízva abban, hogy a nézők ki vannak éhezve egy kis klasszikus romantikára. Ez persze lehet, hogy igaz, sőt a történet végére talán még elfogadhatónak is lehetett mondani a sorozat nézettségét, egy azonban biztos: a jó rózsanovella a jó tálalásról és a jó arányérzékről ismerszik meg, itt azonban valahogy nem sikerült az összetevőket a kritikus arányban kikeverni. Túláradó romantika, csitrinek öreg, anyának fiatal főhősnő, középszerű főgonoszok, a mai néző számára érdektelen konfliktusok. A María nem egyszerűen nagyszerű, ahogyan azt az alkotók megálmodták, hanem fárasztóan középszerű. Egyszerűen semmi olyat nem tud nyújtani, amit nem talál meg az ember más sorozatokban, sokkal megkapóbb kivitelezésben.

Kiemelkedő alakítások: Aki esetleg említést érdemel, az Carmen Becerra, aki egy másodvonal-beli főgonoszként méltatlanul kevés teret kapott, ahogy mindig, pedig az ő kvalitásaival akár Vanesából is faraghatott volna egy emlékezetes villanát. Mindenki más felejthető, az élen a főhősökkel.

Fogadtatás, nézettség: Mivel a kezdetektől tudni lehetett, hogy a Maríával egy ideig lezárul a 16:00-s novellák korszaka, az alkotókon nem igazán volt nyomás a jó teljesítmény érdekében, összességében elmondható, hogy a második etapra, ahol már a főhősök is talán egy fokkal hitelesebben játszottak, a közönség is érdeklődőbbnek bizonyult.

Megvásárlási esélyek: Itt is a műfaj játszott főleg közre a megvásárlásban, de kétlem, hogy olyan maradandó élményt okozna a nézőinek mint akár az Árva angyal vagy a Maricruz a maga idejében.

Értékelés: 10/3 (A második etap néhány mozzanatát és Becerrát leszámítva számomra ez a sorozat teljesen komolyan vehetetlen.)


Végül íme a 2015-ös mérleg:

Új Televisa-sorozatok 2015-ben: 9
Eredeti-remake arány: 1 : 8
Külföldi-hazai feldolgozások aránya: 2 : 6
Az év sikersorozata: Mi corazón es tuyo (az idei új sorozatok közül egyetlen novella sem tudott nagyot robbantani)
Az év bukása: Pasión y poder
Az év meglepetése: A que no me dejas
Az év csalódása: Pasión y poder
Az év leghosszabb sorozata: La vecina
Az év legrövidebb sorozata: Amor de barrio
Legnézettebb premier: Amores con trampa (25,3)
Legnézettebb finálé: Mi corazón es tuyo (27,9)
Legjobb átlagnézettség: Antes muerta que Lichita
A legnézettebb televisás premier Magyarországon: Fiorella

…a bulvár kedvelőinek:
2015 legfelkapottabb női sztárja: Ana Brenda Contreras
2015 legfelkapottabb férfi sztárja: José Ron
2015 legnagyobb botránya: David Zepeda videója
Az év szerelmespárja: Ariadne Díaz és Marcus Ornellas
Az év szakítása: Rafael Amaya és Angélica Celaya
Legjobb kémia a főhősök között: Lo imperdonable

…kitekintés más gyártókhoz:
az Azteca legsikeresebb sorozata 2015-ben: Caminos de Guanajuato
a Telemundo legsikeresebb sorozata 2015-ben: El señor de los cielos 3. évad
Brazília legsikeresebb sorozata 2015-ben: I love Paraisópolis (Globo), Os dez mandamentos (Rede Record)
Venezuela legsikeresebb sorozata 2015-ben: Amor secreto (Venevisión)
Argentína legsikeresebb sorozata 2015-ben: Esperanza mía (El Trece)
Kolumbia legsikeresebb sorozata 2015-ben: Lady, la vendedora de rosas (RCN)
Chile legsikeresebb sorozata 2015-ben: Papá a la deriva (Mega)

…és a ti szavazataitok alapján:
2015 kedvenc televisás premier-novellája: Muchacha italiana viene a casarse
2015 kedvenc nem-televisás premier-novellája: Reina de corazones
2015 kedvenc televisás főcímdala: Lo imperdonable
2015 kedvenc televisás főcímvideója: Pasión y poder
2015 kedvenc televisás újonca: Lo imperdonable

Entry filed under: Évértékelés. Tags: , , , , , , , , .

Hírek – 2016. augusztus 29. Magyar pampa – hazai novellás hírek

7 hozzászólás Add your own

  • 1. webnovellablog  |  2016/09/01 - 21:22

    A 2005-ös évből – a Palomát leszámítva- mindegyikbe belenéztem a TV2-n, de pár rész után mindegyiket otthagytam.

    Válasz
  • 2. Thoom  |  2016/09/01 - 22:02

    En azert titkon nagyon reménykedtem hogy egyszer megkapjuk ezt az évértékelőt es innen is koszonom Marco. Igen sajnos 2015ben egy maradandó vagy kimondottan maradandó alkotás sem született.. Szertinem a Lo Imper.. Nem volt olyan rossz. Igaz az esemenyek nagyon el lettek nyujtva aztán a végére meg tul sok mindent belesuritetek xD amugy a fura hogy engem pont a Gabi Mellado-Zurita páros idegesített xD egyszeruen annyi teret kaptak a sorozatban hogy… Szörnyű volt xD az a buta kis falusi liba meg a 160eves konzervativ parti nagyapja aki mar megfenyegeti a lányt ha kihullik akar csak egy hajszala is.. Na mindegy az a tortenetszal rémes volt nekem.
    Lichita.: En imádtam egészen addig mig meg nem szépült xD nekem pont az volt a sorozat egyik szerethetosege hogy Lichita annyira átlagos hogy tenyleg senki meg csak oda sem figyel ra. Amikor mar megszépült annyira mar nem is kovettem a sorozatot. Egyszer Ocampotol egy hasonlo sorozatot latnek. Csak ne szepuljon meg a fohos/fohosno. Na az milyen lenne.. Es lenne egy gonosz ikre aki allandoan kicseszik vele a cégnél 😂
    Szamomra a tobbi sorozat szóra sem érdemes sajnos :/
    Az ertekelot pedig megyegyszer kulon koszonom! 😊

    Válasz
  • 3. suxel  |  2016/09/01 - 22:37

    Marco, ez csodálatos lett!
    QTPD – 100% egyetértés
    ACT – 100% egyetértés
    LI – nálam se stimmelnek Gaby Melladoék akárcsak Thoomnál
    LV – ebben már a focicsapatok rivalizálása is röhejes volt, és űrutazás is? Ki volt az? Anettka?
    ADB – nálam ez sokkal rosszabb volt. Marisol del Olmotól vártam egy átütő negatív karaktert, de nem jött össze. Coch Tamara/Monalisaja sem tetszett.
    AQNMD – nekem idősebb Peniche az évek során most volt a legjobb. Számomra első emlékezetes szerepe, és a szemembe vésődött a 95. rész vége jelenet, amikor Eugenio/René lebukik előtte.
    PYP – 100% egyetértés, BEST kiértékelés, itt pisikaki minden volt, mikor olvastam. 😀
    SM – lightos korrekt levezetés, egyszerűen nagyszerű –> fárasztóan középszerű, teljesen komolyan vehetetlen, 100% egyetértés

    Mindegy mikor kapjuk meg, az a lényeg kész lett, egyszerűen frenetikus a stílus, utánozhatatlan.

    Válasz
    • 4. Bogy  |  2016/09/02 - 00:43

      100% egyetértés suxel! 😀
      Köszönjük Marco az évértékelőt!!! Jobb későn mint soha én mindig ezt mondom. 🙂

  • 5. Dan  |  2016/09/02 - 11:35

    Köszi, Marco. 🙂

    Mindennel egyetértek, de az Aqnmd-ban csak annyival nem, hogy szerintem bármelyik másik színésznő nem csinálta volna jobban Soditól a kettős szerepet. Megcsinálta amit kellett, már el is felejtettem neki A liliomlányban nyújtott alakítását. Szívesen látnám viszont soriban.

    A Lichitaban biztos vagyok, hogy becsúszik hamarosan.

    Válasz
  • 6. Zso Zso  |  2016/09/06 - 15:06

    Igen, remek évértékelés, annyit azért megjegyeznék, hogy a Simplemente Maríában nem Carmen Becerra játszotta Vanessa karakterét, ő Arleth Terán volt. Becerra Karina bőrébe bújt, aki a főhős gazdag származású barátnőjét elevenítette meg.

    Válasz
  • 7. mario  |  2016/09/18 - 18:55

    Az év sikersorozata mindenképpen az A que no me dejas, hogyha csak a 2015-ös termést nézzünk. De egyébként egyetértek mindenben.

    Válasz

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum