“Corazón que Miente” – készül az új Julieta is

Ahogy egyre nagyobb múltja lesz itthon is a telenovella műfajának, úgy fogunk mi hazai nézők is egyre inkább rádöbbenni, hogyan is működik a “történetírás” a tengerentúlon. Ahogy tibitoma is bölcsen rávilágított a kommentek között: egy új telenovellát megírni szőröstül-bőröstül hatalmas meló, így nem csoda, hogy kvázi mióta a műfaj létezik, vele együtt ott vannak a feldolgozások is,  5-10-15 év elteltével szembejön velünk ismét ugyanaz a történet.* A Televisának is kifizetődőbb egy biztos sikert újracsomagolni, Mapat pedig költséghatékonyan dolgozik, így ha véletlenül bukna, az sem nagy veszteség. Tavaly pedig viszonylag értékelhető nézettséget nyújtott a La sombra del pasadóval, az El manantial újrájával. Az egyenlet pofonegyszerű: Mapatnak fel kell dolgoznia a Laberintos de pasiónt jövőre.

A Televisa csak nem akad le a Cuauhtémoc Blanco-María del Carmen Peña történetekről, a Cadenas de amargura, a Cañaveral de pasiones és az El manantial után már csak idő kérdése volt, hogy a Julietára mikor csapnak le. Az írópáros talán legütősebb történetéről van szó (nem csoda, hiszen egy Caridad Bravo Adams-történetre épül), tele remek karakterekkel és konfliktusokkal.

Szomorú, hogy pont Mapat kezébe került a remake, a La sombra del pasadót elnézve ugyanis a legnagyobb valószínűséggel egy szóról szóra lemásolt, a színészi alakítások tekintetében az eredeti nyomába sem érő, felesleges mellékszálakkal a másfélszeresére nyújtott történetet kapunk majd. És nem csak ez kelt majd utóérzéseket A múlt árnyéka nézőiben: itt lesz ismét Pablo Lyle, akit már megerősítettek a főhős, Alonso szerepében (gyakorlatilag karaktert fog ismételni, hiszen a Julieta Pedrója nagyjából Cristóbal Mendoza pepitában), valamint Alexis Ayala is, aki Daniel atyát (az eredetiben Pedro Armendáriz) kelti majd életre.

Vannak más biztos szereplők is: César Évora karakterét Diego Olivera kapta (akárcsak a Triunfo del amorban), a sztoriban kulcsfigura az övé, és sajnos az ő játéka nem mindig a legkifinomultabb. Helena Rojo játssza majd a María Rubio által életre keltett Ofelia itteni megfelelőjét, ami jó ugyan hír, de a történetet ismerve nem sok vizet fog zavarni. Azela Robinson zseniális Carminája a legnagyobb valószínűséggel Irán Castillo ölébe fog hullani, aki ezzel befarolhat a Blanco-Peña-szukák népes táborába, kíváncsian várom, bár már az is boldoggá tesz, hogy nem Sabine Moussier játssza a karaktert. A novellában lesz Eric del Castillo (a főhősnő nagypapája szerepében) és María Sorté is, utóbbit leginkább Magdalenaként tudom elképzelni.

Két fontos gonosz karakter még betöltetlen: Manuel Ojeda Genarója és Mónica Sánchez Nadiája, mindketten lehengerlőt játszottak ’99-ben, nehéz lesz felérni hozzájuk, akárki kapja is a megtisztelő feladatot.

Ami pedig a főhősnőt illeti, Ariadne Díaz a legesélyesebb az intelligens, talpraesett Julieta szerepére, rá már tényleg ráférne egy ilyen jól megírt főhősnő, az esetben pedig, ha esetleg nem ő marad a befutó, Thelma Madrigal és Adriana Louvier is a labdába rúghatnak.

A sorozat címe Corazón que miente (Hazug szív) lesz, és az A que no me dejast váltja majd márciusban. Közületek kinek keltette fel az érdeklődését a történet és ki áll be az “újabb klasszikust tesznek tönkre!!!4!!”-sorba?

*Ha pedig már így belemásztam az elején a remake-elésbe: megfigyelhető, hogy a Televisánál idővel szabályszerűen megszületnek a TvyNovelas-díjas sorozatok feldolgozásai, mintha parancsszóra készülnének. Jelenleg a 15 évvel ezelőtti sorozatoknál tartunk, megfigyelhető, hogy a 2000 előtt díjazott csaknem húsz sorozat közül már csak a La traición, a Cuna de lobos, az Alcanzar una estrella, a De frente al sol és az Esmeralda remake-je nem készült el, de ezek közül is van, amit terveztek vagy már úton is van. Ha a sorminta folytatódik, nemsokára érkezhet a 2010-es évek La otrája és Rubíja is.