5 emlékezetes jelenet 2014-ből

Az alábbiakban öt olyan telenovella-jelenetet szedtem össze nektek, amelyek valamilyen szempontból emblematikusak lehetnek az idén bemutatott sorozatok szempontjából, vagy csak szimplán olyan dolog köthető hozzájuk, ami szokatlan vagy újszerű még a műfajon belül is. Mivel a linkelt jelenetek többsége itthon még nem volt látható a képernyőn, kérném, hogy a spoilerfóbok óvatosan kattintsanak!

5.) Lo que la vida me robó – Montserrat nem veszi be María meséjét

Bár a Szerelem zálogba bővelkedett jó pár egyedi (és többségében kifejezetten hatásvadász) jelenetben, mégis ezt választottam, mert jól leképezi azt, ahogy Angelli a sorozat egésze során a klisékhez állt: bármelyik másik sorozatban a leitatott férjét és a főgonoszt pucéran találó naiva bőgve kirohant volna a szobából, meg sem hallgatva a magyarázkodást, itt viszont nagyon tetszett, hogy Montserrat (több száz rész után ugyan, de végtére is rutinból) egyből átlátott María hazugságán és hopp, máris megspóroltak legalább tíz rész extra szenvelgést.

4.) Hasta el fin del mundo – Chava új arcot kap

A rutinosabb novellanézők már több olyan sorozaton is túl vannak, ahol a főhőst valamilyen oknál fogva lecserélték, és mindenféle baleset, plasztikai műtét vagy egyéb nyalánkság vezetett el odáig, hogy új arcot kapjon. Nicandro Díaznál ezt idén nemes egyszerűséggel a fenti álomjelenettel oldották meg, ahol a színészcsere Marjorie de Sousa csókjának egyenes következményeként is magyarázható.

3.) La gata – pofon a főhősnek

Meglehetősen ritka, hogy a női főhős úgy nekiessen a férfi főszereplőnek, mint ahogy Esmeralda tette azt Pablóval a La gatában, miután az visszkézből kiütötte a papáját. Az egész jelenet olyan ellenállhatatlanul lartilleux-i, hogy az valami hihetetlen: a főszereplő szerelmesek verekedése, majd a menetrendszerű csók megspékelve a közönség Aaaaw-hangjával – mindenképp egy antológiába illő jelenet.

2.) El color de la pasión – Adriana “balesete”

Az El color… bonyodalmai mind ebből a jelenetből származnak, ahogyan az Cuauhtémoc Blancóéknál lenni szokott, engem pedig két dolog miatt fogott meg: egyrészt a párbeszéd dinamikája nagyon jól fel van építve, a baleset kivitelezése teljesen profi (bár azt a mai napig nem értem, miért szakadt ki a korlát két filigrán nő dulakodásától), valamint Ariadne és Michelle is feltűnően jobban játszanak, mint az év második felében a nekik jutó főszerepekben.

1.) Yo no creo en los hombres – Daniel visszaél a helyzetével

A sorozat egyik vízválasztó jelenete volt a fenti, melyet itt teljes hosszában is megtekinthetnek a nagykorúak és a meglehetősen kifejező ábrázolásmódot is jól tűrők. Adriana Louvier és Flavio Medina előtt le a kalappal, olyan hitelességgel és átéléssel játszották ezt a kulcsfontosságú jelenetet, ahogy arra kevés telenovellában láttam eddig példát, és hogy még férfi létemre is tudok azonosulni a nő fájdalmával egy ilyen embertelen helyzetben. Bravó!

Ha vannak még hasonlóan emlékezetes jelenetek a tarsolyotokban idénről, elő velük kommentben, ha egy mód van rá, spoilermentesen, vagy azt jelölve!