Évértékelés – 2013

2014/01/09 at 07:00 20 hozzászólás

2013

Hamar eltelt egy újabb év, de most sem marad el az új Televisa-novellák hagyományos mustrája, melyben igyekszem összeszedni, mit is lesz érdemes megjegyezni 2013-ból, kinek sikerült kiemelkedőt alkotnia/alakítania, és kinek kevésbé; melyek voltak a főbb tendenciák, és egyáltalán merre tart mostanság a gyártó. Természetesen most is kaptok statisztikát, amelyben a szavazás-végeredmények is helyet kapnak, és arról is szavazhattok a cikk végén, melyik – még be nem mutatott – novellát néznétek meg a legszívesebben magyar szinkronnal! Ha pedig nem elég az ezévi adag, az elmúlt évek értékeléseivel itt lehet nosztalgiázni: 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012. Jó olvasást és boldog új évet mindenkinek, aki 2013-ban is olvasta a blogot!

Az, hogy merre tart a Televisa, fontosabb kérdés, mint valaha, hisz történetének egyik leggyengébb évét sikerült most zárnia, már ami a nézettséget illeti, három sáv is történelmi mélypontra került. A páratlan évek egyébként sem erősségei az “álomgyárnak”, ahogy magát szerényen nevezni szokta, elég csak megnézni a főműsoridő adatait, ahol a 2007-es, 2011-es és az idei számok versenyt bukdácsolnak a legrosszabb helyezésért. Hosszasan lehetne vitázni azon, hogy ezért ki a felelős, vagy hogy mit kellene tenni, ám az elmúlt évek tanulságai azt mutatják, hogy a Televisa műsorpolitikája rémesen hasraütés-szerű, egy ilyen rendszerben pedig alapvető változásokra lenne szükség, hogy a régen áhított stabilitás visszatérjen a képernyőkre mind minőségben, mind nézettségben.

A hasraütést úgy kell érteni, hogy a telenovella-gyártás az utóbbi években a Televisánál fájóan “hátha bejön”-alapon működik, ahol a kiinduló pont, amire a sorozat építeni kíván, lehet akár egy régi klasszikus, akár egy épp felkapott név, akár egy külföldi siker, a lényeg, hogy nincs idő rendesen végiggondolni, valóban kell-e ez a népnek. Sokszor vádolják a Televisát egyhangúsággal, de szerintem pont az a szembetűnő, hogy jóval több igényt akar (és monopol helyzetben lévő csatornaként köteles is) kielégíteni, mint amire kapacitásai vannak. Alapvetően családi csatornaként figyelnie kell a konzervatív mexikói igényeket is, a világ telenovella-közössége azonban elvárja, hogy haladjon a korral, tartsa a lépést – a sok piacról a telenovellákat már jó ideje kiszorító – Amerikával, modern történeteket, pörgős feldolgozásokat vigyen képernyőre. Az, hogy a Televisa sok irányba tapogatózhat, alapvetően jó kiindulási alap lenne, de sajnos valahogy a legtöbbször a tapogatózás bődületes fekáliába tenyerélést eredményez.

Tény, hogy a mai világ tévénézői igényeire a Televisa nem tudott elég gyorsan reagálni, így érthető, hogy igyekszik minél tovább a régi sikereiből (régi nagy sztárok, régi történetek, régi stílusú történetmesélés) megélni, ám az idei év is jól mutatta, hogy ez már nem sokáig tartható állapot. Ha vannak is próbálkozások az újításra, azok vagy bántóan amatőrök, vagy félúton alábbhagy a lendület, a végeredmény pedig mindig ugyanaz a rosszízű “ezt már láttam” érzés, ami az utóbbi években a Televisa-novellákat körüllengte. Épp ezért történhetett az, hogy a 2013-as évből egy olyan egyedi, erős sorozat sem marad az utókorra, amit klasszikusként emlegethetnénk a jövőben.

Alapvetően nem voltak rosszak az arányok, már ami a sokat szidott remake-mániát illeti, hiszen négy hazai és négy külföldi történet kapott új átiratot, és volt egy eredetink is a remek Mentir para vivir képében. Feltűnő azonban, hogy a mexikóiak még mindig mennyire igénylik a régi nagy neveket, egy éve, mikor Colunga, Yánez, Lucero, Ruffo, Navarro vagy Jorge Salinas voltak a színen, valahogy minden jobban klappolt, az mostani sok elkeseredett próbálkozás az új arcok megszerettetésére – hasonlóan 2011-hez – csúnyán félrement: Gloria Trevi első telenovellaszerepéről jobb, ha nem is beszélünk, Mayrín Villanueva és Karyme Lozano, a két Niña amada mía egyszerűen már nem kell a népnek, Ximena Navarrete anyukája szerintem többet csuklott idén, mint szerencsétlen Kuka a Hófehérke epic jelenetében, Livia Britóban van spiritusz, de a novelláját sokkal inkább Cynthia Klitbo és Marisol del Olmo szála miatt nézik, egyedül Ana Brenda és Angelique Boyer előtt nyílt meg félig-meddig a közönség. Mindenesetre ismét meg kellett tanulni, hogy csak azért, mert egy adott színész (vagy modell, vagy énekesnő) népszerű, attól még a vele készült sorozat nem lesz automatikusan az. A főhőshiány kérdéskörébe most nem mennék bele, de mérget vennék rá, hogy a jövő évre újra megkapjuk a szokásos adagot a kötelező húzónevekből.

Idén tehát kilenc új sorozatot kaptunk, a 18:15-ös kivételével minden sávban kettőt-kettőt, sikerült tehát belőni a régi átlagot. Míg tavaly inkább mindenki biztonsági játékot játszott, idén sajnos megint visszaeséssel kellett számolnunk, hozzávéve azt, hogy sok producernek igencsak újra kell gondolnia magát, ha nem akar még mélyebb süllyedni. A tavalyi stabilitás után ez az év a kockáztatások, a kihagyott ziccerek és a kínos pofáraesések éve volt, a fő kérdés pedig – mint mindig – most is az, hogy merre tovább? Lássuk tehát részleteiben, ki mit tett hozzá az idei évhez, a címek mögött a sorozatok trailere rejtőzik (már amelyiket nem tiltották még le a youtube-ról).

2013ciCORAZÓN INDOMABLE (Megszelídíthetetlen szív)
Premier: 2013. február 25.
Finálé: 2013. október 6. (vasárnap)
Részek száma: 161
Idősáv: 16:15
Átlagnézettség: 21.6
Producer: Nathalie Lartilleux Nicaud
Szereplők: Ana Brenda Contreras, Daniel Arenas, Elizabeth Álvarez, René Strickler
Történet: remake (eredeti: La venganza – Televisa, 1977)

Valószínűleg mikor a Televisa kiadta az ukázt a Marimar kötelező remake-elésére, még maga Lartilleux sem sejtette, mennyi bevételt hoz majd a konyhára a mezítlábas Ana Brenda. A producer elmondása szerint sosem látta az eredetit, így valamelyest sikerült elvonatkoztatnia a Thalía-féle verziótól, annál is inkább, mert Maricruz története sokkal inkább az 1977-es La venganzára alapult, ahol Helena Rojo játszotta a bosszúálló főhősnőt. A Corazón indomable hűségesebb is volt a ’77-es változathoz: a főhősnő ismét elkerült a tengerpartról a dzsungel-szerű Chiapasba, a nagypapa mellé nem nagymamát, hanem teljesen új szereplőként egy siket húgot kapott, eliminálták az idegesítő beszélő kutyát, a néger dajkát pedig indián burleszk-konyhásnénire cserélték a hazájában rendkívül népszerű India María képében. Lartilleux nem titkoltan a Cuidado con el ángel rajongóiban akart nosztalgikus érzéseket feleleveníteni Rocío Banquells, Ana Patricia Rojo, René Strickler vagy épp Maya Mishalska jelenlétével a negatív szerepekben, de villanókban alapjába véve sem volt hiány. Igazán érdekessé akkor kezdett válni a sztori, mikor a Marimarból már ismert szálak véget értek, ugyanis itt jóval nagyobb súlyt kapott a B-szerető (a Marimarban épp csak beköszönő Fernando Colunga, itt Sergio Goyri) karaktere, akárcsak a sorozat utolsó harmadában beépített új szálak a festővel (Brandon Peniche), valamint Maricruz újbóli elszegényedésével, ahol már szinte olyan volt, mintha egy másik novellát nézne az ember (nem is csoda, hiszen ide a La recogida c. Julio Porter-történetet vegyítették a sztoriba).

Fogadtatás, alakítások: az egyébként gyengécske történet kezdetben nem produkált túl meggyőző számokat, aztán megmagyarázhatatlan módon működésbe lépett a gépezet (egész pontosan Carlos Romero adaptációja, aminek kábé mindent köszönhet a sorozat), és mire Maricruz bosszújához ért a történet, milliók szorítottak a lánynak a hírhedt sárevős jelenetben, illetve Elizabeth Álvarez karakterének halálakor. Mindezek ellenére rengeteg következetlenség és baki maradt a sorozatban, szereplők jöttek-mentek, akiknek aztán semmit nem tudtunk meg a sorsáról. Az átjáróház-érzés miatt a legtöbb karaktert nem is nagyon bontották ki, sok jó színész képességei rémesen kihasználatlanok maradtak. Következésképp emlékezetes alakításokról sem beszélhetünk, ironikus módon talán csak a néma szerepben bemutatkozó Gaby Mellado, illetve a sok év után újra fajsúlyos szerepet kapó Isadora González voltak üde színfoltok színészileg.

Nézettség: már ismerjük a novella szárnyalásának történetét, a húsz pont fölötti rekordadatok azonban a sorozat vége felé már elkezdtek eltünedezni, a finálé sem durrant akkorát, mint vártuk, arra azonban elég volt a sorozatot körüllengő hype, hogy Lartilleux megalapozza vele a saját Inés Rodena-trilógiáját.

Megvásárlási esélyek: ha ez a sorozat nem hozza vissza az Árva angyal-fílinget, akkor semmi, erre pedig a tv2 is ráhibázott, így egyáltalán nem meglepő, hogy a közeljövőben előállnak vele. Reméljük a legjobbakat.

Értékelés: 10/6 (a pontok elsősorban a Carlos Romero-féle adaptációért járnak, a kivitelezés visszásságait azonban nem lehet nem észrevenni)

2013ltLA TEMPESTAD (A vihar)
Premier: 2013. május 13.
Finálé: 2013. október 27. (vasárnap)
Részek száma: 121
Idősáv: 21:30
Átlagnézettség: 19.3
Producer: Salvador Mejía Alejandre
Szereplők: Ximena Navarrete, William Levy, Iván Sánchez, César Évora
Történet: remake (eredeti: La tormenta – Telemundo, USA, 2005)

Megszoktam már, hogy Mejíát minden évértékelésben a sarokba állítsam, mint egy rossz óvodást, aki nagyzolásból keresztülpisilte a barátai hóemberét az udvaron, és nem tudom, hány bukásba telik még, hogy a producer észrevegye magát, de már kicsit unom is, hogy évről évre sikerül neki hazavágnia a főműsoridőt. A La tempestad nem csak karrierje korai darabjaihoz, de még az elmúlt évek buktáihoz képest is méltatlanul bénára sikeredett. Méltatlan az idősávhoz, méltatlan a benne szereplő színészekhez, és méltatlan ahhoz a lehetőséghez is, ami megadatott Liliana Abudnak, mikor is kiderült, hogy az eredeti La tormenta jogai nem igazán elérhetők, így gyakorlatilag Humberto Kiko Olivieri új, félig-meddig eredeti sztorijából dolgozhatott, és ha Mejía hagyja, születhetett volna ebből egy igazán jó sorozat is.

Fogadtatás, alakítások: megkaptuk ehelyett a hanyagul összedobált karakterek érdektelen pancsikolását a klisétengerben, amelyet pont a komolykodó szándék és a megvalósítás összeférhetetlensége tett röhejessé, ez pedig mindenekelőtt a forgatókönyv és Chava makacságának hibája. Nem azon múlt a sorozat minősége, hogy Mejía egy tapasztalatlan szépségkirálynőt és Levy csapzott műloknijai közül kikandikáló huncut félmosolyát akarta eladni az évszázad csodájaként (ez sem volt persze egy nyerő ötlet), hanem hogy a szokásos, abszurd végletek között hagyta hánykódni a történetet és a többségében jellegtelen karaktereket, ahol nem hogy a zöldfülű főhősök, de még a tapasztalt vén rókák (Romo, Évora, Ojeda, Sorté) sem tudtak rendesen kibontakozni, és valószínűleg az is csak Mónica Miguelnek köszönhető, hogy ők legaláb a kötelező minimumot tudták hozni a látható fásultság ellenére. A közvélemény persze szerencsétlen Ximenára szállt rá elsősorban, aki jobb debütálást érdemelt volna, tekintve, hogy láttunk nála már sokkal tehetségtelenebb kezdőket is, rajta pedig látszik, hogy tényleg igyekezett megfelelni az elvárásoknak.

Nézettség: igaza lett azoknak, akik már a kezdetek kezdetén Corazón salvajét kiáltottak, a közel 27 pontos remek start után hamar megfeneklett a novella a 20-as átlag alatt, csak épp ez esetben innen már Mariana Seoane bevonása, illetve a búcsú Levy bozontos Brad Pitt-tincseitől sem tudott számottevő változást elérni, Mejía pedig suttyóbbnál suttyóbb magyarázkodásokkal töltötte a nyár nagy részét, hol a focira, hol a melegre fogva a gázos adatokat, miközben az asszony ugyanilyen körülmények mellett rekordokat döntögetett a délutáni sávban. És azt hiszem, elég beszédes az is, hogy az amerikai Univisiónon annyira meg akartak már szabadulni a sorozattól a műsorszerkesztők, hogy az utolsó csaknem negyven részt rohamtempóban, három hétbe zanzásítva adták le.

Megvásárlási esélyek: William Levy még mindig közkedvelt hazánkban, így várható volt, hogy ez a sorozat a mi kikötőnkbe is befut, pláne, hogy a vásárokon a Televisa egyik zászlóshajója volt a La tempestad, több, mint húsz országba eladták.

Értékelés: 10/4 (kár a főhősök tagadhatatlan kémiájáért, és azért, hogy a sorozat színészei nem kerülhettek a La tempestad miatt idén másik novellába, Mejía meg süllyedjen el)

2013mpvMENTIR PARA VIVIR (Hazudj, hogy élhess!)
Premier: 2013. június 3.
Finálé: 2013. október 20. (vasárnap)
Részek száma: 101
Idősáv: 19:25
Átlagnézettség: 16.5
Producer: Rosy Ocampo
Szereplők: Mayrín Villanueva, David Zepeda, Diego Olivera, Altair Jarabo
Történet: eredeti

María Zarattini egy a Televisa-brigád kevés, még megmaradt öntudatos írói közül, aki épp ezért nehéz eset is, száz rész felett nem lehet dolgozni vele, és sokszor elég önismétlő, illetve szexista is, de cserébe pörgős, a klasszikus telenovella-hangulatot modern elemekkel jól ötvöző forgatókönyveket tesz le az asztalra. Ez alól ez a hazudozós történet sem volt kivétel, amelyben roppant szimpatikus, hús-vér, gyarló figurák küzdöttek meg extrém, de ugyanakkor üdítően mai problémákkal az univerzális romantikus körítés mellett (a fő szálat képező csempészős-törvényenkívüli vonalon túl szó esett itt fogyatékosokkal való együttélésről, az egész szereplőgárdán végigvonuló AIDS-fertőzésről, abortuszról és az író által oly kedvelt gyermekfelügyeleti jogról is). Különösen a sorozat első fele bővelkedett kiszámíthatatlan fordulatokban, a második ötven részre mintha alábbhagyott volna a kreativitás, és túlontúl előtérbe tolták José Luis lebuktatásának szálát a többi szál és szereplő kárára, akik közül erre a pontra már többen is elvesztették a realitásérzéküket, de az egész novella miliőjének megteremtéséért, az alapkonfliktus aprólékos megtervezéséért mindenképp jár a képzeletbeli legjobbtörténet-szobor az írónőnek.

Fogadtatás, alakítások: a színészek többsége lubickolt a remekül megírt karakterek bőrében, főként a hölgyek (külön kiemelném Leticia Perdigón aljas Matildéjét, Cecilia Gabriela harsány Lucináját, az Oriana kislányát, Alinát alakító, rém tehetséges Ana Paula Martínezt és Mayrín Villanuevát, aki számomra a fórumozók sárdobálása ellenére tökéletes választásnak bizonyult a törékeny, de ha kell, anyatigrisként harcoló Oriana/Inés szerepére, Altair Jarabótól pedig végre kaptunk egy olyan főgonoszt, akiből nem tizenkettő egy tucat), de megismerhettünk jó pár fiatal tehetséget is (Alejandro Speitzer, Geraldine Galván, Osvaldo de León). Úgy érzem, maradt egy-két kihagyott ziccer is a sztoriban, Lourdes Munguía és Nuria Bages karakterétől többet vártam volna, és a Don Gabriel-féle gyilkosságba is csempészhetett volna még egy kis csavart az írónő, bár lehet, hogy csak én olvastam túl sok Agatha Christie-t. A sorozatot a nézők és a kritikusok is egybehangzóan éltették, valahogy azonban mégsem tükröződött ez a nézettségen, a közönség valószínűleg hamar elvesztette a fonalat a rendőrségi szálak között, sokan pedig nem bocsátották meg a producernek, hogy Mayrínnak adta a novella főszerepét.

Nézettség: következésképpen a sorozat – bár a végére kissé erőre kapott – nem tudta tartani elődei adatait, és a 19:00-s sávhoz méltatlan átlagnézettséget hagyott utódjára, ez persze a minőségét nem csorbítja, de mindenképp rossz szájízt hagy bennünk, ha belegondolunk, hogy egy ilyen jó történettől is csak ennyire futja.

Megvásárlási esélyek: 50% – sajnos Ocampo a várakozások ellenére nem tudta megismételni a rokonsorozat, a La fuerza del destino nemzetközi sikerét ezzel a novellával, így a Mentir para vivir is kicsit kiesett a hazai csatornák homlokteréből, így ha nagyobb csatornán nem is, de a Story5-ön például el tudnám képzelni.

Értékelés: 10/7 (koránt sem hibátlan a sorozat, pontlevonást elsősorban az arányvesztés és a kihagyott lehetőségek miatt kap, illetve nekem David Zepeda nyomulása is sok volt kicsit, ami a novellát kísérte, ennek ellenére továbbra is az idei mezőny legjobbja a szememben)

2013lpaLIBRE PARA AMARTE (Szabad a szerelem)
Premier: 2013. június 17.
Finálé: 2013. november 10. (vasárnap)
Részek száma: 106
Idősáv: 20:25
Átlagnézettség: 16.7
Producer: Emilio Larrosa Irigoyen
Szereplők: Gloria Trevi, Gabriel Soto, Eduardo Santamarina, Luz Elena González
Történet: remake (eredeti: Los canarios – RCN, Kolumbia, 2011)

Két fatálisan elhibázott döntése volt Emilio Larrosának ezzel a sorozattal kapcsolatban, az első a történet, a második pedig a főhősnő, ezek után pedig aligha meglepő, hogy minden idők leggázabb telenovelláját sikerült idén összehoznia. A Los canarios-t azon túl, hogy hazájában sem volt túlontúl népszerű, eleve hamvában holt ötlet volt romantikus sorozatként feldolgozni, hiszen egy olyan történetről beszélünk, ahol naponta cserélődnek a szereplők, a sztorik és a konfliktusok, egy ilyen kaotikus egyvelegben pedig nehéz erős, a közönséget megfogó szerelmi szálat létrehozni. Pláne, ha a főhősünk egy extrovertált énekesnő, akinél nincs sok különbség valóság és szerep között (proli taxisofőrként is igazából Gloria Trevit látjuk), és aki limitált számú csókjelenetet hajlandó csak felvenni a partnereivel. Tudom, hogy Larrosa eredeti szándéka egyfajta munkahelyi komédia volt az Hasta que el dinero nos separe stílusában, megspékelve egy szerinte karizmatikus főhősnővel, Trevivel azonban az egész inkább egy hosszúra nyúlt, vérgagyi videoklipre emlékeztetett, ahol a taxizás csak díszlet, a “szerelmi sztori” pedig megmarad azon a szinten, hogy a sztárt körbeugrálja pár vigyorgó, kigyúrt fószer.

Fogadtatás, alakítások: ez elől pedig szerencsére a közönség haját tépve menekült, hiába váltottak idővel főcímet, szemléletmódot és szerveztek közönségtalálkozókat (amiket aztán végül persze nem tartottak meg), Trevi homályos bűnügyi múltja, a sajtóból visszaköszönő botrányok a horribilisen magas fizetésével kapcsolatban és a sorozat taszító hangulata sokaknál kiverte a biztosítékot. Gabriel Sotónak csúnya visszalépés volt ez azután, hogy az Un refugio para el amorban pályája során először végre sikerre vitt egy férfi főszerepet, Eduardo Santamarina cseberből vederbe esett, azt pedig végképp nem értem, Jacqueline Andere hogy adhatta a nevét egy ilyen förmedvényhez. Ironikus módon egyébként pont Trevi volt az egyedüli, aki képes volt öniróniával viszonyulni a sorozathoz, és kinevetni egy riportert, amikor az nagy sikerként aposztrofálta neki a novellát.

Nézettség: a Televisának a legújabb időkben költséghatékony megfontolásból nem szokása idő előtt lelőni sorozatokat, itt azonban már olyan vérciki volt a helyzet, hogy hónapokkal a tervezett előtt, mindössze öt hónap után felszabadították a sorozat alól a közönséget, hiszen mióta a komédiák dagonyáznak a 20:00-s sávban, nem voltak ilyen alacsonyan a nézettségi mutatók.

Megvásárlási esélyek: 0% – szerencsére ez a sorozat még véletlenül sem kerülhet a hazai képernyőkre, legalábbis bízom a magyar beszerzők jóérzésében.

Értékelés: 10/1 (azt hiszem, jobb lesz, ha minél előbb elfelejtjük, hogy a Libre para amarte valaha is létezett)

2013dqtdtqDE QUE TE QUIERO, TE QUIERO (Szeretlek, nem vitás)
Premier: 2013. július 1.
Finálé: még nem ért véget
Részek száma: ~200
Idősáv: 18.15
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Lucero Suárez
Szereplők: Livia Brito, Juan Diego Covarrubias, Cynthia Klitbo, Marcelo Córdoba
Történet: remake (eredeti: Carita pintada – 2000, Venevisión, Venezuela)

A De que te quiero, te quiero tipikusan az a történet, amely senkinek sem hiányozna, ha nem készült volna el, de most, hogy mégis így lett, szívesen elnézegeti az átlag mexikói. Az alapsztori nem nyújt túl sok újat, maximum annyit, hogy a főhősnőért itt nem csak egy ikerpár jó és gonosz fele küzd, de két “anyuka” is, a vér szerinti, és a mostohaanya, utóbbi kettő a sztori két legerősebb karaktere, egyiküket az Esperanza del corazónban már hasonló szerepkörben bizonyító, de még így is rendkívül átütő Marisol del Olmo, másikukat, a négy különböző férfinak gyereket szülő, naiv Carment Cynthia Klitbo alakítja meggyőző hitelességgel. A történet a megszokott Lucero Suárez-i “romkom”-vonalat viszi tovább, talán ezúttal kevesebb komédiával, jellegtelenebb mellékszálakkal (a Zacatillo vagy az Amorcito corazón is erősebb volt e tekintetben), a konfliktusok pedig a leadott epizódszámhoz képest elég mondvacsináltak, és rémesen elnyújtottak, ami számomra nem túl nyerő kombináció.

Fogadtatás, alakítások: Suárez mindig is szeretett újoncokat kipróbálni főszerepben, és most is vállalta azt a kockázatot, hogy az ifjú Lucía Méndez arcberendezésével rendelkező, de nála már most klasszisokkal jobb Livia Britót, és a még elég zsenge képességű, de egy ilyen kaliberű történetre pont elegendő eszköztárral bíró Juan Diego Covarrubiast párosítsa ebben a sorozatban. Habár mindketten sikerrel vették az akadályokat, ahhoz nem fér kétség, hogy a novellát sokkal inkább a másik két páros, Klitbo és Marcelo Córdoba, valamint Marisol és Carlos Ferro kettőse vitte el a hátán egészen idáig. Emlékezetes volt még Esmeralda Pimentel is, akit félúton kicsináltak ugyan, de frivol Dianájához felérő főgonoszt talán csak a Querida enemigában láttunk Carmen Becerrától.

Nézettség: a sorozat jelenleg a Televisa-kínálat legjobban teljesítő darabja, és az egyetlen olyan novella, amely képes a saját sávja küszöbszintjét tartani, még úgy is, hogy meglehetősen ingadozóak az adatai napról napra. A producernő ismét feltámasztotta hamvaiból a 18:00-s halálsávot, a Teresa óta nem volt ilyen nézett itt semmi.

Megvásárlási esélyek: 20% – úgy érzem, ezt a novellát nem nekünk találták ki, ennek ellenére haloványan reménykedhetünk benne, hogy egy kábeltévének megtetszik.

Értékelés: 10/6 (nincs vele különösebb gond mint produkció, de valahogy hiányoznak belőle azok az elemek, amelyek igazán fel tudnának ajzani, a hossza pedig sajnos még jobban elkedvtelenít, egyedül a két nagyasszony összezördülései maradnak belőle emlékezetesek)

2013psmaPOR SIEMPRE MI AMOR (Mindörökké, szerelmem)
Premier: 2013. október 7.
Finálé: még nem ért véget
Részek száma: még nem ért véget
Idősáv: 16:15
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Ignacio Sada Madero
Szereplők: Susana González, Guy Ecker, Dominika Paleta, Héctor Suárez Gomis
Történet: remake (eredeti: Mi segunda madre – Televisa, 1989)

Sokan, köztük én is azt vártuk Ignacio Sadától, hogy az Un refugio para el amor után egy hasonlóan jól átgondolt, profi rózsanovellát tesz majd le az asztalra, a Por siempre mi amor esetében viszont valami valószínűleg bűzlött az alapanyagban, mert már a premier előtt sorra mondtak fel az adaptáló írók, az pedig, hogy egy novella körül nem kevesebb, mint öt különböző író legyeskedjen, sosem válhat a történet egységének előnyére, sok bába közt elvész a remake ugye. Ez a sztori tehát elsősorban a blőd adaptáción csúszott el, a Mi segunda madre egy komoly, és a saját korában meglehetősen agresszívnak is számító főműsoridős történet volt, amelyből egy megható családi dráma helyett (ami lehetett volna) megfeszített írói munkával is csak egy hiteltelen, lebutított, izzadságszagú limonádét sikerült facsarni, túlságosan elnyújtott bevezetéssel, karakteridegen megnyilvánulásoktól a főhősök és karakterkiheréléssel a főgonoszok részéről.

Fogadtatás, alakítások: a nézők és a kritikusok többsége is egyetért abban, hogy ezt a novellát nincs nagyon miért követni, a fordulatok nincsenek arányosan adagolva, mivel hetekig kell várni arra, hogy történjen valami, ezenkívül Isabelre, a főhősnőre nem helyeződik ugyanaz a kellő hangsúly, mint az eredetiben María Sortéra, az ő és Guy Ecker kettőse belesüpped az érdektelen mellékszálak mocsarába. Nem fogadta túl nagy tetszés az olyan, szegény szerepekben megszokott színészek gazdag, nagyvilági karakterekként történő szárnypróbálgatásait sem, mint Ana Martín vagy Alejandro Ruiz, kiknek játéka inkább parodisztikus, mint komolyan vehető. A kezdetben ígéretesnek tűnő főgonoszok, Héctor Suárez és Dominika Paleta ahelyett, hogy uralnák a történetet, többet nyalogatják a sebeiket, mint a pozitív hősök, ami pedig Susana Gonzálezt illeti, úgy tűnik, tényleg jobban működik erős mellékszerepekben, mint teljes értékű főszereplőként.

Nézettség: a Susana-átok folytatódik, ez a novella is bukásra van ítélve, persze irreális lett volna a Corazón indomable számait várni tőle, és még van ideje javítani, de Sada pünkösdi királysága úgy tűnik, csak az URPEA idejére szólt.

Megvásárlási esélyek: 40% – esetleg a főszereplők személye és a családi jelleg miatt hozhatná el mondjuk a Story, ha már a Corona de lágrimast is megvették, de szerintem kibírnánk nélküle.

Értékelés: 10/4 (ugyan Sada nem nézi annyira hülyének a nézőit, mint Mejía, az összevisszaság és a kiaknázatlan lehetőségek elbaltázása miatt most sajnos mégis rádőlt a ház)

2013qaQUIERO AMARTE (Szeretni akarlak)
Premier: 2013. október 21.
Finálé: még nem ért véget
Részek száma: még nem ért véget
Idősáv: 19:25
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Carlos Moreno Laguillo
Szereplők: Karyme Lozano, Cristian de la Fuente, Diana Bracho, Flavio Medina
Történet: remake (eredeti: Imperio de cristal – Televisa, 1994)

Carlos Moreno az egyik olyan producer, akinél már nagyon érik egy ön-újraindítás, a Quiero amarte ugyanis afféle állatorvosi lóként magán viseli a producer elmúlt években kikotyvasztott kreatív remake-elési módszerének összes pozitív és negatív hozadékát is is, amelyek ezúttal már olyan arányba kerültek, hogy pont kioltják egymást. Az Imperio de cristal Cuna de lobos-szerű családi drámájába oltott kávéföldes-két idősíkos lávsztori adott, ám ami érdekes lenne a kifejezetten ötletes és újszerű flashbackes történetmesélésben, az izgalmasan felvázolt, sokszínű karakterekben, azt azon nyomban el is sodorja a lomha bonyodalomfűzés, az elidőzés a részleteken, amelybe az egyszeri néző szimplán beleun, és akármennyire is akarja, nincs türelme kivárni, amíg történik is valami a szépen kidolgozott karakterek között, ha pedig itt is megjelennek az írónőktől megszokott felesleges hosszabbítások a sorozat vége felé, nos, annál rosszabb nekünk.

Fogadtatás, alakítások: már a Cuando me enamoróban is az volt a legfőbb gondom, hogy a mellékszereplők elnyomják a főszereplőket, akiknek így nem jut elég játéktér, itt pedig ez hatványozottan igaz. Karyme Lozano, bár nagyon kedvelem, és itt sincs vele különösebb gond, a közönségnél már nem igazán tudja elérni, hogy izguljanak érte, Cristian de la Fuente pedig mintha kicsit félvállról is venné a sorozatot, és színészileg sem nagyon erőlteti meg magát. Ami még szomorúbb, hogy ebből a remek szereposztásból még az olyan zseniális színészek sem tudnak kiemelkedni, mint Diana Bracho vagy Flavio Medina, karaktereik bár kidolgozottak, mégsem tudnak kilépni korábbi munkáik árnyékából. Renata Notni ígéretes főhősnő-alapanyag lehet a jövőben, de sajnos az itteni figurája még elég egydimenziós ahhoz, hogy lelkesedni tudjak érte.

Nézettség: mivel a történet nehezen talált magára, a nézőket sem rántotta be különösebben a sorozat, idáig nem is nagyon tudott kiemelkedni, a Mentir para vivir számait hozza, ám azonban ez ebben a sávban még kevés.

Megvásárlási esélyek: 50% – tekintve, hogy a producer sorozatai itthon is sorra mind megérkeztek a Story-csoport csatornáira, ezt a novellát is elérheti a végzete – amennyiben addig nem forgatnak egy jobb alternatívát, ami kiütheti a nyeregből.

Értékelés: 10/6 (bármennyire is szerettem volna szeretni, Morenótól ez most bántóan koffeinmentesre sikeredett)

2013lqlvmrLO QUE LA VIDA ME ROBÓ (Amit elrabolt tőlem az élet)
Premier: 2013. október 18.
Finálé: még nem ért véget
Részek száma: még nem ért véget
Idősáv: 21:30
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Angelli Nesma Medina
Szereplők: Angelique Boyer, Sebastián Rulli, Luis Roberto Guzmán, Daniela Castro
Történet: remake (eredeti: Bodas de odio –Televisa, 1983)

Amikor a Televisa bajban van, valahogy mindig oda lyukadnak ki, hogy egy régi, TvyNovelas-díjas sorozatot kell új ruhába öltöztetni, az lesz a tuti. Olyan ez, mint a gulyásleves vasárnapi ebédre reformkonyha helyett, mindig beválik. Ugyan miért is ne lehetne remake-elni alig tíz év elteltével a Televisa egyik utolsó nagy nemzetközi boom-ját, az Amor realt? A keményvonalas Colunga és Noriega-fanok hangos ellenszegülésének dacára Angelli Nesma előállt az új verzióval, ám úgy gondolta, pogácsa helyett most – haladva a korral – croissant-t szolgál fel kísérőnek, azaz áthelyezi az érdekházasságból szövődő szerelem történetét a jelenkorba, főfogásként pedig beveti a Teresában és az Abismo de pasiónban már kipróbált Angelique Boyert és Sebastián Rullit.

Fogadtatás, alakítások: mindenképp bátor dolog volt egy ilyen, alapvetően XIX. századi konfliktusokkal teletűzdelt, ódivatú mesét a közönség elé vetni, ahol tulajdonképpen minden a két főszereplő kémiáján múlik. A nézőknek kellett is egy kis idő, amíg megemésztették, hogy ők most bizony egy romantika-korabeli kutya-macska cívódást fognak látni mai bútorok és mobiltelefonok között, ami a logikai bakik és az adaptáció szegényessége mellett is végül úgy néz ki, elnyerte a tetszésüket. Sőt, kiderült, hogy sok esetben még mindig meglehetősen prűdek a mexikóiak, nagy felháborodás kísérte azokat a jeleneteket, mikor a főhősnő, Montserrat esküvő előtt odaadja magát szerelmének (aki nem a főhős), valamint mikor új szerelme (aki a főhős) erőszakkal a magáévá teszi, nem is beszélve a harmadik, immár szerelemtől fogant aktusról, melynél explicitebb szexjelenetre a Sortilegio óta (vagy talán még ott sem) volt példa a Televisa-novellák történetében. Angelli tehát játszik a tűzzel, de nagyon okosan teszi, hiszen a sorozat folyamatos beszédtéma, ahogyan okosan választott főhősöket is, akik miatt Mexikó képes megint végignézni egy már untig ismert történetet, pláne hogy utóbbiak, főleg Rulli nagyon sokat fejlődött legutolsó szerepeiben. A mellékszereplők közül Ana Bertha Espínt emelném ki, akire rá sem ismerni, Daniela Castro néhány mi pecadós manírtól eltekintve meggyőző főgonosz, egész más karakter, mint Helena Rojo volt, és Grettell Valdeznek is sikerült egy rém utálatos villanát formálnia.

Nézettség: a sorozat legendásan alacsony premierrel szédült be a La tempestad által megásott sírba, és beletelt jó pár hétbe, amíg ki tudott kecmeregni onnan, mostanra azonban stabilan hozza a 20 pont feletti adatokat (sőt, keddi részével még egy szinte álomszerű 27.5-öt is bezsákolt), a következő időszak kritikus lesz abból a szempontból, hogy az átlagát tudja-e növelni egészen a küszöbszintig, ahonnan már jó eséllyel nem bukásként fogunk rá emlékezni, hanem betagozódhat a futottak még kategóriába.

Megvásárlási esélyek: 75% – combosabb nézettséggel lenne ez 90% is, de még így is elég nagy az esélye annak, hogy mi kapunk ebből a sorozatból, hiszen mind Rulli, mind Boyer ismerős itthon, és mi ráadásul még az eredetit sem láttuk – a világ másik felével ellentétben.

Értékelés: 10/6 (a két főszereplő kémiája megmentette a sorozatot a teljes bukástól, viszont én kreatívabb adaptációt, “maibb” ízeket vártam volna)

2013qptrQUÉ POBRES TAN RICOS (De gazdagok ezek a szegények!)
Premier: 2013. november 11.
Finálé: még nem ért véget
Részek száma: még nem ért véget
Idősáv: 20:25
Átlagnézettség: még nem ért véget
Producer: Rosy Ocampo
Szereplők: Zuria Vega, Jaime Camil, Mark Tacher, Ingrid Martz
Történet: remake (eredeti: Pobres Rico – RCN, Kolumbia, 2012)

Mikor Rosy Ocampónak sürgősen fel kellett kurbliznia magát, hogy még novemberben elindulhasson a sorozat az idő előtt elkaszált Libre para amarte helyén, félő volt, hogy a producernek már nem lesz energiája egy minőségi komédiával búcsúztatni az évet, a jelek szerint azonban Rosy kellően munkamániás ahhoz, hogy a Por ella soy Eva hagyományait követve a komikus sávban is fenntartsa az utóbbi években tőle megszokott színvonalat. Pedig ez a történet magában rejtette annak a veszélyét, hogy egy újabb Una familia con suerte-klón legyen, ahol a trógereknek beállított prolik és az újgazdagok véget nem érő patáliáját leshetik a nézők. Ám nem így lett, a sorozat legnagyobb előnye, hogy nem kívánja léhűtő semmirekellőknek, Pancho López-szintű értelmi fogyatékosoknak beállítani a szegényeket, sőt, igyekszik a “jómunkásember”-toposzt életben tartani, karikaturisztikus, de ugyanakkor szerethető karakterekkel, amelyet a remek casting csak még jobban megdob, nincsenek “jöttment” sztárvendégek, akik csak szegről-végről illeszkednének a sztoriba.

Fogadtatás, alakítások: a mexikóiak, miután áthajtott rajtuk Larrosa taxija, meglepően barátságosan fogadták a Qué pobres… képében érkező megmentőjüket, és bár a Por ella soy Evát nem múlja felül a siker, az elmondható, hogy kerestlen bája, természetessége és karakterei miatt kellemes szórakozást tud nyújtani, pont azt, amire a Libre para amarte nem volt képes. Zuria Vega meglepően meggyőző egyedülálló anyaként, Sylvia Pasquel egyszerűen zseniális, és a fiatalok, Natasha Dupeyrón és Johnathan Becerra (Frida és Tizoc) is megérdemelten váltak közönségkedvenccé. Jaime Camilon ennyi komikus sorozat után már nagy a teher, hogy valami újat mutasson, és ezt nem is nagyon érzékelem rajta egyelőre, de az elvárt szintet simán hozza, akitől viszont valóban többet vártam volna, az Ingrid Martz: sajnos a számára írt főgonosz olyan egyszerű és ostoba, hogy nehéz bármilyen egyediséget vinni a megjelenítésébe.

Nézettség: a küszöböt hozza, és bár nagy sztárok hiányában valószínűleg a harminc pontot nem fogja átlépni soha, szórakoztató funkcióját simán be fogja tudni tölteni.

Megvásárlási esélyek: 10% – itthon nincs nagy keletje a komikus novelláknak, ezt a Porque el amor manda bukása is bizonyította, ám ha valaki mégis ilyesmire vetemedne, a Qué pobres… egy viszonylag jó választás.

Értékelés: 10/7 (ez kétségkívül Ocampo éve volt, két különböző stílusban is értékelhetőt alkotni nem semmi – bárcsak ez lenne az alapvetés a többi producer szemében is)

Végül a mérleg 2013-ról:

Új sorozatok 2013-ban: 9
Eredeti-remake arány: 1 : 8
Külföldi-hazai feldolgozások aránya: 4 : 4
Az év sikersorozata: Corazón indomable
Az év bukása: La tempestad
Az év meglepetése: Qué pobres tan ricos
Az év csalódása: Quiero amarte
Az év leghosszabb sorozata: De que te quiero te quiero
Az év legrövidebb sorozata: Mentir para vivir
Legnézettebb premier: La tempestad (26,9)
Legnézettebb finálé: Amores verdaderos (27,9)
Legjobb átlagnézettség: Abismo de pasión (26,0)
A legnézettebb televisás premier Magyarországon: Porque el amor manda (ironikus, hiszen a legnagyobb nézettség sem volt elég ahhoz, hogy a novella megmaradjon a délutáni sávban)

…a bulvár kedvelőinek:
2013 legfelkapottabb női sztárja: Ana Brenda
2013 legfelkapottabb férfi sztárja: Sebastián Rulli
2013 legmegrázóbb halálesete: Karla Álvarez
Az év szerelmespárja: Esmeralda Pimentel és Osvaldo de León
Az év szakítása: Aracely Arámbula és Sebastián Rulli
Legjobb kémia a főhősök között: Lo que la vida me robó

…és a ti szavazataitok alapján:
2013 kedvenc televisás premier-novellája: Amor bravío
2013 kedvenc nem-televisás premier-novellája: La patrona
2013 kedvenc televisás főcímdala: La tempestad
2013 kedvenc televisás újonca: La tempestad

Végezetül kérlek, szavazzatok, melyik fenti novellát látnátok szívesen a hazai képernyőkön! (többet is lehet választani)

Entry filed under: Évértékelés. Tags: , , , , , , , , , .

Nyugodj békében, Mónica! Maricruz – január 27-től a tv2-n!

20 hozzászólás Add your own

  • 1. rent25  |  2014/01/09 - 10:40

    Köszönjük ezt a jó hosszúra nyúlt évértékrlést.
    Öröm volt (ismét) olvasni. És közelebbről megtudni, hogy mi is a helyzet ezekkel a novellákkal. Én azért reménykedem egy hazai Deketeke premierben. 🙂

    Válasz
  • 2. Marcsi  |  2014/01/09 - 10:54

    Hááát én azért klasszikusként fogom emlegetni a jövőben a La Tempestad-ot, hiszen ilyen élvezhetetlen picsogós Twilight-os latino sorozatot még nem láttam! 😛

    Válasz
  • 3. suxel  |  2014/01/09 - 12:15

    Marco, ilyenre kelni egy évben egyszer nagyon is jó dolog! 🙂 Csak megválaszoltad a pontozásoddal anno egy K+F kérdésemet, aminek az volt a lényege, pont ellenkezőképpen felírva, hogy melyik a jobb a CI vagy a LT? És a CI mellett voksoltál. 🙂
    Közzéteszek egy kis véleményezést én is, mit hogy láttam.

    Ha már CI: én többet vártam tőle, még az Árva angyal első valahányadával el is voltam, de ezt nem sikerült megszeretnem sem úgy mint azt, vagy a Marimart. Viszont nézegettem meg belőle részleteket. Ana Brenda mint szutykos nem jött be, bosszúálló ivadékként annál inkább, aztán végignéztem, ahogy a Carayosok a sorozat végéért imádkoznak, mert ennyi blődséget régen láttak, és hogy írod az újbóli elszegényedést, kb falnak csapódtam. Brandon Peniche megöléséhez is volt szerencsém, ott felháborodtam az URPEA után, miért kell mindenhol kinyírni? Ami nekem nagyon EPIC moment volt, még az első 20 rész környékén La India Maria elkezd táncolni közterületen Alexandra Stan – Mr. Saxobeat-re. Nekem nem hiányzik a novella a magyar palettáról, sajnos nem ütötte meg az általam elvárt szintet. Kb 10/4-re értékelném jóindulattal.

    LT: ebbe még kevesebbet néztem bele, mint CI-be. Viszont az látványos volt, hogy az első részt full megnéztem, utána a másodikat tekertem, a harmadiknál már csak az avance, s kikoptam belőle utána teljesen. Egy-két jelenetet megnéztem ugyan belőle, de csak a színészek fásultságát láttam, s Levy mintha erősen meg lenne tépázva. S szerintem nem segített sokat a paróka leszedése sem. Hiába jött ide Rene Casados is, egy cseppet sem csigázott fel. Ximena Navarretet meg többet én nem vastagon szeretném látni szerepelni, igaz még a genyóbbik karakter hagyján is volt tőle, de olyan mélasággal beszélt egész végig, mint Christian Bach a La patrónában. Nekem jobb lett volna, ha el sem készítik, és nicsak Mejia sokszor azzal hencegett, hogy ez bizony original, még te sem vetted originál számba. 😀 Kb 10/3-at adnék neki.

    MPV: általam körülzengett sorozat 2013-ban az egyetlen Televisás, amit szívesen néztem. Kellően gyorsan indult, nem kívánom magam megismételni, van pár gondolat tőlem a forumeren úgyis róla. Az 60-as részek környékén viszont nekem átcsapott LFDD-kopiba, azzal hogy a főhősnek el kell vennie egy nőt, akit nem szeret. A 4 db Ricardo-Jose Luis verekedéssel éreztem Sortilegio kopit is, ahol azt láthattuk, hogy Alex és Bruno hogyan ölik egymást. Az utolsó 25 rész pedig nekem uncsibb volt a vártnál. Igaz kétszer az ember agyát megőrítették azzal, hogy mi lesz Marilu és Ricardo között, s ott tetőfokára hágott az izgalom nálam, de azon kívül más annyira nem hagyott nyomott. Volt, amikor mérges volt Orianara, mert nem értettem a szándékát, miért is csinálja azt, amit tesz, ez ellensúlyozta Ricardonak a nyomulását, bár nekem szimpatikusabb volt, mert ha erőszakosan is nyomult, de mindent megtett volna a főhősnőért, aki Zarattinihez híven sokat sírt, ahogy azt nála kell. Konkrétan nem írom le, de a végén volt valami, ami nagy együttérzést váltott ki belőlem, sőt a közepén is volt egy. A finish sem volt egy szenzáció, de nagyon értékelem Zarattininek a törekvését ismét az LFDD után, annyi jelenetet a mai napig is visszanézek, hogy meghazudtolnám magam, ha nem 10/10-et adnék rá még a negatívumok ellenére is. Szeretem ezt a stílust, s a stílus iránt vagyok elfogult, amúgy egyet lehet levonnék, de jó volt ez így nekem. S most második nézésre az amcsikkal, lehet jobban beleszeretek az utolsó 25 részbe is.

    LPA: nagyon gáz! Elég volt a finisht megnézni, égett a pofámról a bőr, ilyet kiadni. Azt hittem az Una familia con suertet alulmúlni, de bizony lehet és ez nagyon szomorú. Nem tudom ott mi volt a humor: az, hogy Sotot megsimogatták és kifeküdt tőle, Glorianak meg bevertek egy hatalmast és állta a sarat. Na de kaptam újat is, olyat sem láttam, hogy egy emelő kampójára fellógatnak egy nőt a menyasszonyi ruhájánál fogva. Valamint visszaalacsonyítani Sotot a kezdeti szintekre, ahol nem tud mit kezdeni a nők körülrajongásával. Örülök, hogy Larossa a jégpályára került, mehet nyugdíjba, köszönjük többet nem kérünk belőled. 10/1

    Deketeke: pont tegnap mondtam egy ismerősömnek, hogy mennyire akarom szeretni ezt a sorozatot, de nem megy. Valami legyen romantikus, vagy komikus, de a kettő annyira nem megy. Jah és túl fiatalos nekem. Én is az idősebb párosok miatt lennék rá vevő. Az univision fórumon kiemeltek egy jelenetet Olmo és Klitbo kibékülését, de én mikor megnéztem, nem értettem mi a lényeg, az egész jelenet értelme a megrendezésben elveszett. És nálam JDC nem működik főhősként és főgonoszként egyszerre, maradhat az AB-féle Yagoknál, de a főcímdalt így is imádom, s kár hogy Pimentelt kiírták, bár rá remélem már vár egy főszerep. 10/5

    PSMA: erre nem is tudok mit reagálni, még várós is lett volna, de valahogy nem fogott meg az első rész és hagytam az egészet. Amit értékelni tudtam az elején az, Luz Maria Zetina jelenléte. Legalább annyira szimpi volt, mint az ADP-ben Ludwika Paleta nyitánya. Láttam Ana Martin felborulását is a motorral, hát elrémisztett a bőrszerkóban. A nagyvilági jótündér, aki átváltozik bőrszerkós motorosba, jah és a saját fia üti el. Dominika Paletától vártam volna egy Carmina Bovier színvonalat, de ez messze nem valósult meg. Mit láttam még? Kit láttam még? Érdektelen szereplőket. Kb 10/4.

    QA: Az utolsó 3 novellából az első, amit megpróbáltam szeretni, de nem ment. Nem bírta fenntartani az érdeklődésem, pedig a nyitánya jobban tetszett, mint az AB-nek. A főhősökkel konkrétan nincs bajom, Karyme itt a legszimpibb, de nem tudok megbarátkozni a gonoszokkal. Diana Bracho nagyon ellenszenves, s sokszor Lady Gagaként (Giga) való öltözése még zavaróbbá teszi. Flavio karaktere megmozdulás mutat hasonlókat Alonsoéval, de ott jobban csíptem. És Zerboni meg valahogy magányos nekem, az ADP-ben annyira imádtam Blanca Guerrával. Adriana Louvier nekem nem tud áttörni egyik szerepében sem, amit láttam. Amit eltaláltak az a soundtrack: még Carlos Maciast is csípem most. Aki meglepett: Alejandra Barros és Hernan Cantu. Utóbbit nem ismertem, előbbi meg hajdan 10 éve még csak lepkefing volt, de most nagyon is megérett. Csak az a lomha történetmesélés, emiatt mondtam le róla. Azért 10/7-et küldenék neki,

    Lokela: nagy várományos, minden adott. Remek történet, Remek szereplők, csak nekem gyilkos így áttenni ezt a 21. századba. Meg is jegyezték a Carayon már, hogy amíg a MPV egy modern történet, addig ez még mindig a viktoriánus kort idézi elő. Szerettem, mert pörög, de a megvalósítás látszik, hogy ADP-s íróktól származik, s az ilyenek feldühítettek, hogy a szerelmespár levelezik, majd az esküvőn meg megjelenik a kamerás mobil, de ilyen smartphone féleség. Amúgy is nem bírom a 130-nál hosszabb történeteket, s nekem nincs kedvem végig szenvedni Rulli és Boyer csatáját ilyen hosszú időn keresztül még tekerve sem. Akit nem bírok benne kifejezetten az Daniela Castro, akkora egy ripacs szerintem, és modorosnak találom, hiszen kb azt az eszköztárat találom nála, mint a Mi Pecado Rosariojánál. De tudom gyűlölni, amikor elkapja Boyer állát és kissé összeszorítja, mint ott a Perroniét. A csúf lány is milyen hamar szerelembe esett az egyszemöldökűvel. Az én szememben ez gyengébb sorozat, mint a QA így csak 10/6-ot kap tőlem.

    Pobres: hivatalosan is Ocampo fan lettem. 🙂 LFDD, (PESE – nem néztem, de jókat zengtek róla), MPV, Pobres. Ezt csak azért nem nézem, mert a mexikói komédia távol áll tőlem, de visszaveszem napi tekerősbe. Nagyon szimpatikus milliő, Zuria rohamosan fejlődik, Camil a szokásos. Frida és Tizoc kettőse látványos, én ezt már a kezdetek kezdetén láttam. és végre egy sorozat, ahol nem a prolikat kell áttekerni, inkább a gazdagok az idegesítőek néha. Sylvia Pasquel nagy arc, de néha unom a jeleneteit a pici fiacskájával, ugyanakkor meg máskor hatalmasak, mint a keddi epizód végén. Érdekes, hogy Ocampo komédiáiban a meleg-téma megjelenik, itt is behoz egyet, ha jól vettem észre. Tachernek pedig nagyon jól áll Alejo karaktere, neki is negatívakat kellene írni, B-pasik helyett. Ingrid Marznak a szájhúzogatása nagyon idegesítő, de végre egy novella, ahol Manuel Flaco nem az. Amit nem annyira értékeltem az elején, hogy az eltérő szóhasználatra próbáltak építeni a komédiában. Na ez lehet azért is volt, mert nem értek tisztán mindent, s volt egy ilyen szitu már a La mujer del Vendavalban is Manuel Flaco és Chantal Andere karaktere között bár az jobban átjött ott. 🙂 Bár nem vagyok egy komédia rajongó, de ez a legszimpatikusabb az utolsó 3-ból, így én ennek 10/8-at küldenék.

    Válasz
  • 4. Marisela  |  2014/01/09 - 14:09

    Mindig öröm olvasni az írásaidat, jókat mosolygok a monitor előtt 🙂 Én azért remélem a QUIERO AMARTE és a MENTIR PARA VIVIR eljut hozzánk.

    Válasz
  • 5. szabina333  |  2014/01/09 - 14:29

    @suxel köszi megtaláltam YT-on a táncot 😀 😀 kééész!! Kb. nekem ennyi jött be a fentebb leírt telenovellákból, egyedül a LT-t néztem havonta egy részt nálam 10/értékelhetetlenülszaaaar

    Válasz
  • 6. suxel  |  2014/01/09 - 14:59

    Na még ennyi az MPV-hez: “a közönség valószínűleg hamar elvesztette a fonalat a rendőrségi szálak között –> Tökéletesen látod ezt szerintem, megint csak a Carayra utalnék. Homero de la Garza (helyi Sherlock) felbukkanása óta nem értik a blogolók, merre is tart a novella. Most volt a 65. rész és nem értik, hogy lehet ezt az egészet lezárni 35 rész múltán. Áthoznék egy szerintem szellemes kommentet, egy Carlos nevű fickó írta, valahogy így hangzana a fordításomban:

    “Ez a telenovella továbbra is elbűvöl és szórakoztat, még ha vannak jócskán nonszensz elemei is. Az orvosi elemek a sorozatban misztikusak, jogi szempontokat tekintve zavaros, a stratégiai tervezés felfoghatatlan….de ezt sikerült megértenem: Raquel folytatja és megpróbálja elcsábítani Mike-ot!”

    Válasz
  • 7. suxel  |  2014/01/09 - 15:06

    Még egy valami Marco: legjobb átlagnézettség: erre, hogy jött ki az ADP? Az a telenovella 2012 ősz elején kifutott, s az Amores verdaderos helyettesítette 2013 májusig, s 27,2-ig tornázta fel a főműsoridős nézettséget.

    @Szabina333:teljesen véletlenül akadtam rá anno. 🙂

    Válasz
  • 8. DrNyunyó  |  2014/01/09 - 15:23

    Köszi a jó hosszú összeállítást, MP.

    Jó szar éve van a Televisának, az fix. 2013-ban nem is született bombasikerű telenovella.

    Kíváncsian várom az idei évet, általában az esztendő első negyedében bejelentik, hogy melyik producer mivel rukkol elő.

    Válasz
  • 9. Zsupo  |  2014/01/09 - 17:43

    Én a La que vida de robot, Ouiero amartet , Por siempre mi amor Mentir para vivirt látnám szívesen. A többi nem igazán eselyés. A komikus novellák között van jó is pl: Porgue el manda, Candy nekem ezek tetszettek. De van negatív példa is pl Los roldán argentin verzója. Furcsa Arturo Penicét egy komikus telenovellába látni.

    Válasz
  • 10. laci70  |  2014/01/09 - 17:56

    A piacon hallottam: TV2 Jan 27 Maricruz (Corazón Indomable) 🙂

    Válasz
  • 11. laci70  |  2014/01/09 - 17:59

    Lemaradt 🙂 : du 15 órakor lesz a CI

    Válasz
  • 12. aribethkrum  |  2014/01/09 - 18:42

    Köszönjük a szuper összefoglalót, Marco!
    A szokásos kifinomultan gonosz Mejía-alázásodért (“mint egy rossz óvodást, aki nagyzolásból keresztülpisilte a barátai hóemberét az udvaron”) pedig pacsi. 😀

    Én annyiban módosítanám a lassan bebetonozódó “2013 atomszar év volt” gondolatmenetet, hogy igen, a tavalyi újoncok szinte mind leszerepeltek ilyen-vagy olyan mértékben, viszont év elején még más volt a helyzet. Inkább azt mondanám, hogy 2013 a szélsőségek éve volt, egészen május-júniusig a Televisa fejesei úgy úszkálhattak a pénzben és a dicsőségben, mint Dagobert bácsi és Smaug, mert nem egyszerűen jól ment a csatornának a szekér, hanem kurva jól (mikor voltak utoljára ilyen számok a 8, 9 és a 4 órás sávban, mint az AV, PEAM és a CI 2013. január-április közötti napjaiban?), majd ahogy elbúcsúztak ezek a sorozatok, úgy süllyedt le fokozatosan egy-egy sáv nézettsége – helyenként történelmi mélységekbe.

    Válasz
  • 13. laci70  |  2014/01/09 - 18:59

    Juj Marco, de jó lett ez az összefoglaló!
    Kedvenc részem a Tempestad-os kritikád, azon nagyon nevettem.

    Kezd ez a Televisa egy egyszeri hegymászóhoz hasonlítani. Ugyanazt a hegyet próbálja megmászni csak néha ugyanazon az útvonalon néha meg más útvonalon, de mindig csak ugyanazt a hegyet. Nekem alapvetően nincs bajom a remake-kel, de ha egyszer az egyik remake nagyon jó lett, akkor azt békén kellene hagyni. Ugyanis abban az esetben már csak lefelé van út. Tkp. az általam ismert összes telenovella valaminek a remake-je. Van amelyik nagyon jó lett, van amelyik nagyon rossz. Ha valami nagyon rossz lett azon van/lehet mit faragni még. Elgondolkodtató az, hogy 1 teljes év lement úgy, hogy igazából senki nem elégedett a terméssel. Persze el lehet adni ezt a termést is, mert hát ugye enni kell…

    Azt javasolnám a hazai csatornáknak, hogy a tavalyiból adagból max kettő vegyenek meg. A többi időt meg töltsék ki inkább minőségi ismétlésekkel (urambocsá’ olyanokkal is melyek eddíg nem voltak vetítve mifelénk!).

    Válasz
  • 14. szabina333  |  2014/01/09 - 20:34

    @suxel nem volt az véletlen, mert véletlenek nincsenek… azért akadtál rá, hogy most fel tudj vidítani vele, mivel homloküreg gyulladástól szenvedek 😦 a mai napom legjobb pillanata volt! 🙂

    Válasz
  • 15. Milibindi  |  2014/01/10 - 00:27

    Január 27-től kedődik a CI nálunk!! Nem voltak túl kreatívak Maricruz lesz a címe.

    Válasz
  • 16. Viktor  |  2014/01/10 - 15:12

    Jajj csak remélem hogy valaki felfogja rakni a netre…Sorozat barátra,vagy online sorozatok.tv-re.Kár hogy nem birom nézni,mert délutános vagyok,ezért reménykedek abban hogy fent lesz a neten is!

    Válasz
  • 17. laci70  |  2014/01/10 - 19:52

    Én meg remélem, hogy megy majd a data-ra is! Nekem a du 3 óra teljesen a nézhetetlen kategória, sajnos. Remélem, hogy a szorgos rögzítők és feltöltők megteszik azt, amit a haza (ill. a telenovella kedvelő sorstársaik) “megkövetel(nek)” 🙂 Hála néktek!

    Válasz
  • 18. Ben Lacosta  |  2014/01/10 - 20:47

    Quiero Amarte és a Mentir para vivír. Ez a kettő tutira! 🙂

    Válasz
  • 19. nota  |  2014/01/12 - 20:29

    A Lokela-t körülvevő fikázás után úgy éreztem, hogy végre meg kellene rendesen néztem az Amor real-t. Most hétvégén nekiálltam és ledaráltam kb. 30 részt a közepéből, onnan kezdtem, ahol a Lokela jelenleg tart. Jelenleg még emésztem, mert kicsit túladagolásos vagyok, mindenesetre érdekes így párhuzamosan nézni a kettőt. Teljesen más lehet így a benyomás, mint úgy, hogy látta valaki az Amor real-t, nagyon tetszett neki, és most nézi a feldolgozást, vagy úgy, hogy teljesen új a történet, és megint más így párhuzamosan.

    Válasz
  • 20. laci70  |  2014/01/13 - 20:52

    19. nota
    Ahogy elnézem az AR-t talán már soha nem vetítik le mifelénk.
    Egyébként én is darálós vagyok novella téren. Ha van időm és a novella is jó, akkor 10 rész/nap alatt nem állok meg 🙂

    Válasz

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum