Rating-radar: így állunk nézettségileg

 

A Canal de las estrellason az elmúlt bő egy hónapban négy sávban is új novella indult, engem pedig sokan kerestetek meg olyan kérdésekkel, hogy mi alapján tudhatjuk, hogy azok a nézettségek, amelyekkel nap mint nap szembejönnek velünk a külföldi fórumokon, jónak vagy rossznak számítanak-e? Mi számít sikernek, mi számít bukásnak az egyes idősávokban? Készítettem tehát egy kis összeállítást, melyből kiderül, hogy hogyan alakult a 2010-es években a Televisa híres-hírhedt idősávjainak nézettsége, valamint hogy hogyan tudjuk belőni, hogy a nemrég leköszönő, illetve a frissiben startolt novellák adatai ünneplése vagy búslakodásra adnak-e okot. Jó olvasást!

Elöljáróban íme egy kis nézettség-GYIK, azaz pár alapvetés, amelyeket mindenképp fontos szem előtt tartanunk, ha bukást avagy sikert akarunk kiáltani (a kérdésgyűjtemény szabadon kiegészíthető, ne habozzatok!):

Ha egy novellának jó a nézettsége, akkor minőséginek mondható?

Természetesen nem. A novellák nézettsége elsősorban a reklámozók szempontjából fontos, hiszen egy magas nézettségű sorozat reklámszüneteibe sokkal kifizetődőbb hirdetéseket elhelyezni. Ugyanezen okokból a külföldi vásárlók, például a magyar csatornák is szívesebben vásárolnak nézett sorozatokat, hogy a saját hirdetőiknek jobb reklámopciókkal szolgáljanak, miközben ezeket a novellákat a Televisa is magasabb áron forgalmazhatja, mindenki jól jár. A nézettség tükröz ugyan egyfajta közízlést, a magas nézettség azonban semmiképp sem jár kéz a kézben a minőséggel, a “minőségi” telenovella szubjektív fogalom, mely a néző egyéni értékítélete alapján születik meg, és jóval nehezebb is lenne a sorozatokat a kritikai siker és a nézői vélemények alapján harcba küldeni egymás ellen. Magyarul a bombasztikus nézettség nem teszi mesterművé az alkotást, és az igazi gyöngyszemek sem válnak automatikusan közönségkedvenccé, de a nézettség mérhető, és két sorozatot viszonylag objektíven összehasonlítani csak ez alapján tudunk.

Hogy mérik a nézettséget? Mi az a rating?

A sorozatjunkie nálam sokkal jobban leírta, hogy működik ez a rendszer az egész világon, melyek a legfontosabb hívószavak, így én ezt külön nem is részletezném. Elég annyi, hogy mexikói szempontból elsősorban a rating és share adatokra lesz szükségünk, előbbi azt jelzi, a tévével rendelkező háztartások hány százaléka nézte az adott műsort,  második pedig az épp tévézők arányát jelzi, százalékban kifejezve.

Hány százalékponttól számít valami sikeresnek? És bukásnak?

Mexikóban a Televisa egyeduralma azt a különös helyzetet eredményezte, hogy míg az Egyesült Államokban vagy akár itt Magyarországon  is az számít sikeres tévéműsornak, amely le tudja győzni a fő konkurenciáit, és ez alapján dől el a sorsa (magyarán szólva akár milliós nézettségű programok is mehetnek a kukába, ha a szomszéd csatornát millió egyen nézik), mehikánó barátainknál már rég nem az számít, milyen adatokat érnek el a másik földi sugárzású adó, az Azteca sorozatai (hiszen azok elenyésző számú nézőt képesek csak átcsábítani magukhoz). A Televisát a teljes lakosság érdekli, akkor sikeres egy novella, ha minél nagyobb százalékot tud kiharapni a tévéző társadalom egészéből, nem csak az épp tévézőkből. Magyarul a minél magasabb ratingre hajtanak, és nem a szomszédhoz, hanem önmagukhoz mérik magukat, az alapján születnek az ítéletek a műsorokról, hogy az adott sávban más producer, más novellával mire volt képes. Így fordulhat elő, hogy elméletben egy sorozat ugyanolyan rating-adattal egy korábbi sávban sikertörténet, az esti főműsoridőben kínos bukta is lehet.

Mi történik a bukott sorozatokkal?

Sajnos a Televisa is megérezte a gazdasági válságot, ezért már nem vagdalkozik olyan bátran a műsorstruktúrájában, mint a ’90-es években, amikor szívbaj nélkül költöztették a gyengélkedő darabokat idősávról idősávra, vagy fejeztek be akár 25 rész után a rosszul teljesítő novellákat, mint ahogy a képen is látható Atrévete a olvidarme c. novellával is történt. Ma már a rétestészták korát éljük: először is gondosan megválogatják, mi kerülhet adásba (kevés a rizikó, kevés az új történet, biztonsági játék rulez), ha működik a dolog, az csak jó, hiszen jó darabig el lehet húzni, ha nem, hagyják kifulladni, megteszik a szükséges lépéseket, hogy javítsanak a helyzeten (íróváltás, új történetszálak), de semmiképp sem hagyják abba idő előtt, hiszen a pótlását a semmiből előteremteni még költségesebb buli lenne.

Szóval… hány ponttól is bukik egy novella?

A 2010-es évekre a kábeltévék és az Internet térnyerésével nyilvánvalóvá vált, hogy a hajdani 30 pontos átlagnézettségek és 35-40 pontos finálék kora lejárt, ma már egy 25 pontos eredmény is izmosnak számít a főműsoridőben, ha pedig a La fea más bellához, a Destilando amorhoz vagy Corazón indomabléhoz hasonló bravúrokra kerül sor,  az alkotókat egy csapásra az isteni igazság egyedüli birtokosainak, a szereplőket pedig földönkívüli tehetségeknek kiáltják ki, hogy aztán évekig keressék bennük a titkos összetevőt és utánozzák a siker vélt vagy valós receptjét. A Televisa tisztában van vele, hogy manapság kimagasló nézettséget elérni szinte lehetetlen, így inkább az alsó határát húzta meg annak, honnantól elégedett az adott produkcióval és producerrel. (A 2011-ben, sávonként lefektetett minimum-ratingeket lentebb külön részletezem.) Efelett a “küszöbszint“, tehát a novella összes epizódjának nézettségéből vont átlagnézettség felett a producerek prémiumra számíthatnak, valamint jobb idősávra, drágább színészekre a következő munkáikban, aki viszont nem ugorja meg a szintet, mehet a fagyasztóba, azaz nem kap novellát jó pár évig (persze itt is vannak csókos kivételek, Mapattal az élen).

Az, hogy a fejesek hogy ítélnek meg egy novellát, gyakran nincs összhangban a fórumok népének véleményével, de azért pár alapkategória körvonalazódni látszik:

• boom: a bombasiker, a csúcsok csúcsa, a sávban soha vagy nagyon rég látott nézettséggel, szereplői társadalmi jelenséggé válnak, szökőévente egyszer adódik.
• éxito: a sikernovella, elismerésre méltó, az idő előrehaladtával sem gyengülő adatokkal, nagy kritikai visszhanggal, decens fináléval.
• cumplidora: az iparosmunka, az “elmegy szódával”, a se íze, se bűze kategória, a “novela X” – magyarán többé-kevésbé jól teljesített, nem vágta haza az idősávját, de nem is lesz belőle klasszikus. Körülbelül a küszöbszinttől indul ez a kategória.
• fracaso: a klasszikus bukás, a csúfos kudarc, a kitűzött cél el nem érése, a szégyenteljes mocsárba toccsanás. Innentől az egyedüli cél az eggyel fentebbi kategóriába kapaszkodás, Mejía papa kedvenc sportja.

Most pedig lássuk, hogy mire számíthatnak az új novellák és azok producerei az egyes sávokban!

16:15: Limonádé-sáv
rekordtartó: Corazón indomable (21.6 pont)
szégyenfolt: Nina de mi corazón (11.9 pont)
küszöbszint: 15 pont

Ahogy a grafikonon látható, a 2010-es évek elején a délutáni sáv eléggé le volt rongyolódva, az akkor meghúzott 15 pontos határ még álomnak minősült, de azóta a sáv eléggé felértékelődött, hála az olyan novelláknak, mint az Un refugio para el amor vagy a Corona de lágrimas. A Corazón indomable szárnyalása ugyan valószínűleg egyedi jelenség (klasszikus boom-ról beszélünk), és semmiképp sem lehet etalon a jövőre nézve, de jól mutatja, hogy ebben a sávban is lakozik bőven potenciál. Bár a Por siempre mi amor jóval alulmarad elődjéhez képest, az októberben összeszedett 15.8 pontos átlagnézettsége korántsem rossz, sőt ha a történet második etapjában emelkedni is fog, könnyen beérheti Ignacio Sada előző sorozatát.

18:15: “Mindent bele”-sáv
rekordtartó: Teresa (18.5)
szégyenfolt: Ni contigo ni sin ti (12.8)
küszöbszint: 16 pont

A nem túl vén 6 órás sáv rövid fennállása alatt (2006 óta létezik) igazi hullámvasút-sáv volt, látott sikereket (En nombre del amor) és csúfos bukásokat is (Camaleones), klasszikus és komikus novellák olvasztótégelye volt. A 2010-es években egymást érte a legnagyobbat szóló Teresa, és a szégyenteljesen alacsony nézettségű Ni contigo ni sin ti, utána azonban megnyugodott a sáv, a 15 pontos, langyos állóvizet azonban, akármennyire stabil is, még nem igazán nevezhetjük a sikerek tengerének. A La mujer del vendaval 15.9-es átlagnézettségével is alulról súrolta a “megfelelt” kategóriát, a jelenleg látható De que te quiero te quiero azonban szépen kúszik felfelé, és mivel júliusi premierje óta növelni tudta az átlagát, a fináléra akár Lucero Suárez szépemlékű Zacatillóját is beérheti, ami már egy szép eredmény lesz.

19:25: Ranchero-sáv
rekordtartó: La que no podía amar (19,6)
szégyenfolt: Mentir para vivir (16,5)
küszöbszint: 18 pont

A klasszikus novellák sávja, nekem személy szerint a kedvencem, hiszen az itt bemutatott, jelentős részben vidéken játszódó, “szarkeverős” sorozatok mindig is közel álltak hozzám. Igazi boom-ot ez a sáv nagyon rég látott (a 20 pont feletti átlag számítana annak), azonban ez a sáv működött ebben az évtizedben ezidáig a legstabilabban, így nem csoda, hogy itt mernek a producerek leginkább kísérletezni a teljesen új (Ocampo) vagy a kreatívan remake-elt (Moreno) sztorikkal. Még az olyan paródiába hajló művek, mint Mejía Mexikó-fényező Qué bonito amorja is megütötte átlagával az elvárt szintek, Ocampo legutóbbi sorozata, a Mentir para vivir azonban intelligens története és karakterei ellenére nagyon nem akart működni, bár voltak jobb napjai, az elmúlt években ez a sorozat kaparta össze a legkevesebb nézettséget a sávban. Utódja, a Quiero amarte így hátrányból indul, de még szépíthet, októberi átlagával pont beállította a Mentir para vivir teljes vetítése alatt mért középértéket, így reméljük, innen csak felfelé vezet az út. Noha azt sem szabad elfelejteni, hogy az adatok szerint a Carlos Moreno-sorozatokat egyre kevesebben nézik: míg az En nombre del amor kifejezett boomnak, a Cuando me enamoro pedig még bőven sikeresnek volt mondható, az Amor bravíót már csak a cumplidora kategóriába sorolhatjuk.

20:25: Komédia-sáv
rekordtartó: Hasta que el dinero nos separe (26.4)
szégyenfolt: Libre para amarte (16.7)
küszöbszint: 20 pont

Habár az itt bemutatott novellák láttán gyakran inkább sírni támadna kedvünk, ez a sáv 2006 óta hagyományosan a komikus novelláké a Canal de las estrellason. A La fea más bella példátlan sikere által frusztrált producerek azóta is igyekeznek meglelni az utat Mexikó rekeszizmához, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Jellemzően az itt látható sorozatok ritkán jutnak el külföldre, ám az, hogy főleg mexikói piacra készülnek, nem mentség a műfaj sorozatos meggyalázására. Ironikus módon az elmúlt négy évben Emilio Larrosa volt az, akinek egy személyben sikerült a sávot a csúcsra járatni, illetve megásni annak sírját is. A Libre para amarte 16.7-es átlagával nem hogy a komikus éra, de az 1997, a most használt nézettségmérő rendszer üzembehelyezése óta eltelt időszak leggyengébb novellájává avanzsált, így nem  is csoda, hogy itt már nem segítettek a változtatások, a sorozatot minél hamarabb le kellett húzni a lefolyón. Az őt váltó Qué pobres tan ricos feladata, hogy feltámassza a sávot hamvaiból, nem is tűnik olyan lehetetlennek, bár még csak egy hét telt el a premier óta, de abból, hogy nézettsége nem csökkent 20 pont alá, máris látszik, hogy a novella sokkal jobban belopta magát a nézők szívébe, mint Gloria Trevi és a táncoló krokodiljai.

21:30: A Főműsoridő
rekordtartó: Amores verdaderos (27.2)
szégyenfolt: La tempestad (19.3)
küszöbszint: 24 pont

Igen, ez az a sáv, ahova mindig kasszasikereket és látványos szuperprodukciókat várunk, aztán persze verjük a fejünket a falba. A szereposztások mindig eszméletlen jók, a díszletek és a körítés lenyűgöző, az egyedüli banánhéj mindig az a fránya sztori, és a nem kellően körültekintő adaptáció, amelyen a 2010 óta eltelt időszakban Larrosa, Mejía és Nesma felváltva taknyoltak el, Nicandro “sosem bukó” Díaz (köszi, suxel!) meg röhög a markába. Larrosa visszavonhatatlan érdeme, hogy a 19:00-s és a 20:00-s sáv mellett ezt is sikerült hazavágnia, a milliós twitter-követővel rendelkező Anahíval sem működött a se füle-se farka Dos hogares, de Mejía teljesítményét, amellyel az Amores verdaderos boom-közeli számait a La tempestaddal évtizedes mélypontra taszította (a Libre para amartéhoz hasonlóan ebben a sávban ’97 óta ez a leggyengébbnek regisztrált sorozat), szintén nehéz lesz alulmúlni. Angellinek Larrosa ámokfutása után még sikerült szépítenie az Abismóval, most az egész telenovella-társadalom lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon a Lo que la vida me robónak sikerül-e az áhított áttörés, és ha boom nem is válik belőle, de legalább emelt fővel adhatja-e át majd a helyét utódjának. 20 százalékpontos premierje minden idők leggyengébb indítása volt, azóta alkalmanként 2-3 pontot sikerült emelkednie, de vajon fel tudja-e tornázni Boyer és Rulli kémiája a novellát legalább oda, ahol a történetük végén már a Corazón salvaje és a Triunfo del amor sem számított vércikinek?

Ahogy látjuk, a Televisa nincs túl rózsás helyzetben, a 19:00, a 20:00 és a 21:00 órás sávoknak is újra kell értelmezniük magukat, hogy az idei év bukásait kiheverjék. Szavazzatok! Szerintetek melyik új sorozatnak van a legnagyobb esélye, hogy szépítsen elődei eredményein?