Időtlen szerelem: én így látom – írta: csajszi901

2011/12/23 at 18:42 Hozzászólás

A házi Cuando me enamoro kritikaíró-versenyünk győztes írása ismét csajszi901-é, aki kellő aprólékossággal és járta körül a témát. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki cikket küldött, és azok se csüggedjenek, akiknek most nem került ki az írása, lesz még lehetőség kritikát írni bőven! A cikkhez – mely a sorozat végkifejletéről is szót ejt, így olvasása a novellát a Story5-ön követőknek erősen ellenjavallt – jó olvasást!

„Mivel már az összes szerelmi történetet elmesélték egyszer valahol, a lényeg ma már az, hogy kitől és hogyan halljuk a sztorit. Rendelkezésünkre áll egy szenzációs eredeti, és ennek a csodás átírása…” – Juan Soler. Nos igen, ezt a novellát ”néhányszor” elmesélték már, hiszen Caridad Bravo Adams egyik legtöbbet feldolgozott művéről van szó (két film, valamint hét sorozat alapjául szolgált). Ennek tudatában Carlos Morenónak és csapatának pláne volt mit felülmúlnia ebben a verzióban.

Árulás, önzőség, irigység, ármány, intrika, düh, gyűlölet, bíráskodás, öntörvényűség és a bosszú az, ami ezt történetet élteti… és a szerelem? Beteljesedhet-e úgy, ha egy hazugságból születik? Már ismerősen cseng ugye? Valójában is csak ennyi lenne? Nem hiszem! A kérdés itt már az, hogy vajon tartalmazza-e azt a pluszt, ami egy ennyiszer képernyőre vitt történetnél még újat mutathat a nézőnek? Lássuk!

Címmustra: Már megszokhattuk az esetek többségében, hogy a (jó!) cím általában körbehatárolja a sztorit. Itt háromszor jelent meg a La Mentira ~ A hazugság (65’-ös 72’-es venezuelai ill. ’98-as feldolgozás) ezután következett az El amor nunca muere ~ A szerelem sosem hal meg (1982), aztán az El juramento ~ Az eskü (2008), Cuando me enamoro (2010), míg végül a Corações feridos (2011) ~ Sebzett szívek nevet kapta a projekt. Ha jól megnézzük, látszik, hogy leginkább a CME tűnik ki a sorból, mivel ebben a formájában ez passzol legkevésbé a tematikához. Azon túl, hogy elég hosszú, (Cuando me enamoro Se detiene el tiempo ~ Amikor szerelmes vagyok, megáll az idő) jelentésében nem fedeztem fel a párhuzamot a történettel. Az angol fordítás viszont annál inkább beilleszthető a fenti sorba, ugyanis a Timeless Love ~ Időtlen szerelem, már érezteti velünk, hogy a két főhős ki állja az idő próbáját.

A főcímről és a főcímdalről: Gondolom, mindenkinek megvannak a kedvencei, hát nekem ez abszolút ide tartozik! A színvilága bámulatosan szép, a kép sarkaiban megjelenő szegélyező motívumok úgyszintén. Stílusos, hangulatos, gyönyörű képeket, tájakat láthatunk (első snitt – ensenada-i kikötő), valamint a szőlőültetvények, melyek magukért beszélnek, és amiből asszociálni lehetett magukra a helyszínekre, ahol majd életre kel a sorozat. Ezt nagyon jól eltalálták és kivitelezték. Egyszóval káprázatos az egész felépítése, szívem szerint én is beugranék közéjük szőlőt taposni! 🙂 Ehhez még hozzátársul Enrique Iglesias és Juan Luis Guerra temperamentumos aláfestő zenéje, amivel megfejelik ezt az amúgy sem szimpla entradát.

Látszott, hogy foglalkoztak vele, mint, ahogy a legapróbb részletekkel is. Gondolok itt pl. a névválasztásokra/változtatásokra, vagy a hajviseletre. (Szeretem az effajta megoldásokat, ahol nem hasraütésszerűen választanak ki egy adott szisztémát, hanem mindennek megvan a miértje és a hogyanja. Így lehet, hogy sokszor a részletekben ott van maga a megoldás is.)

Ami újdonság volt előző változatokhoz képest: amint Juan Soler is elmondta, beiktattak egy 24 évvel ezelőtti előzmény-szálat, ami eddig egyik változatban sem jelent meg. Nekem nagyon tetszett, az, hogy végre nem a szokványos módon találták az „elhagytam a lányom” részt. Itt megjelent egy hihetetlen akaraterővel rendelkező nő, akivel kegyetlenül elbánt a sors (vagy inkább Pepa), mégis az egész életét arra tette fel, hogy megtalálja a gyermekét, és általa létrehozott reményközponttal az egyedülálló anyákat próbálta segíteni.

A sztori másik kulcsfontosságú szála az elhunyt testvér és a bátyja által fogadott bosszú: itt jött a képbe a ’98-as remake Kate del Castillo, Guy Ecker és Karla Álvarez tolmácsolásában.

La Mentira vs. CME

Az előbb említett történet 1-2 ponton eltért a mostanitól, így megpróbáltam néhány ellentétet összeszedni:

A vipera: Virginia Fernández-Negrete (Karla Álvarez) nem szerette Ricardo-t (Rodrigo Abed), csak kihasználta. Elvetette a gyerekét, elköltötte a befektetésre szánt pénzt. A bonyodalmakat elindító fivér öngyilkos lett. Az orvos (Salvador Pineda) részeg volt, de nem operált, mert már nem lehetett mit tenni. Idővel a „barátjává”/segítőjévé vált a főhősnek. A végén sikerült rendbe hoznia a házasságát. A főhősök csak az estélyen találkoztak, így a férfi kizárólagosan, csak a bosszú céljából közeledett a nőhöz.

Demetrio Asunzolo (Guy Ecker) soha nem látta öccse barátnőjének fényképét, mert az dühében elégette (a nőtőtől kapott levelekkel együtt), és csak egy kis töredék maradt belőle, amin annyi látszott, hogy egy V-alakú brosst viselt. Csak Virginia ármánykodásainak köszönhetően, valamint, hogy Verónica (Kate Del Castillo) az összejövetelen nem viselte a V-betűs kitűzőt, ezért hitte azt Demetrio, hogy ő az, akit keres. Sajnos „a vipera” mesterkedései miatt (abortuszt rákente unokatestvérére-> elfordult tőle a családja) Vero tényleg „belemenekült” a férfi által kínált házasságba. Sokkal nagyobb hangsúly volt a fizikai megaláztatáson, és bántalmazáson. Olyan mintha a férfit tényleg csak a bosszú éltetette volna, ugyanakkor csak magának akarta a nőt, nem engedte telefonálni, el akarta vinni magával a hegyekbe stb. Többször erőszakos, durva volt vele. André, a belga üzletember tényleg segítette és támogatta Verónicát. A végén Vero édesanyjával alkottak egy párt.

Időtlen szerelem: Roberta Monterrubio (Jessica Coch) először csak szórakozott Rafaellel (Sebastián Zurita), aztán mégis beleszeretett. Az ő gyerekét nem vetették el (habár először azt akarta az anyja), de ezzel manipulálták Matías-t (Jose Ron) és feketítették be a főhőst. A bonyodalom elindítóját megölték. Josefina (Rocío Banquells) tette, mivel nem volt méltó a lányához. Az orvos részegen megoperálta, de nem tudott rajta segíteni. Később börtönbe került, házassága tönkrement. A főhősök még jóval a bonyodalom kibontakozása előtt találkoztak, látszott, hogy izzott köztük a levegő.

Jerónimo Linares (Juan Soler) látta testvére menyasszonyának képét, csakhogy mindkét lány rajta volt a fotón. De mivel az egyikről úgy tudta, hogy Adriananak hívják és a képet R-el szignálták rögtön a másikra kezdett gyanakodni. Egészen addig, még a party után haza nem ment és Carlos (Carlos De la Mota) meg nem mutatta az R-betűs nyakláncot, amit a birtokon találtak, de mivel azt látta Robertán, de Renatán (Silvia Navarro) nem, így kezdett összekuszálódni a kép. Ráadásul a nő saját magát keverte bajba, mivel a bárban Adrianaként mutatkozott be és azt mondta, hogy a barátjára vár. Ehhez még párosult, hogy Fina „vallomása”, aki időközben kiderítette a férfiról, hogy Rafael féltestvére, és mindenfélét hazudott neki a „lányáról”, hogy majd ezek után úgyis ott hagyja.

Itt azért házasodott a lány, mert beleszeretett Jerónimóba és kiállt mellette. Sokkal inkább a lelki megpróbáltatásokra építettek mindkét főszereplőnél. Linares nem tudta elhinni, hogy az a nő felel az öccse haláláért, aki már előzőleg megtetszett neki. Így jóval nagyobb lelkiismeret-furdalás gyötörte, hiszen ha előbb erőltette volna a boncolást, akkor kiderült volna, hogy a felesége ártatlan. Ráadásul az egész nyomozása semmit sem ért, mert meg kell találnia az igazi gyilkost. Plusz végig jó emberre gyanakodott, mert Roberta volt Rafael barátnője. Az Agustín (Lisardo) képében megjelenő lovag csak látszólag volt kedves és segítőkész. Igazából csak magának akarta Renata szerelmét, mindent el akart venni a riválisának vélt „Jóképűtől”. A végén meghalt.

Ezen „kis” kitérő után vissza a 2010-es verzióhoz.

Színészi játék: Juan Soler hitelesen alakította karakterét (néha kicsit már túlságosan is), mert nem lehetett egyszerű életre kelteni egy ilyen embert, aki idővel teljesen ellentmondásba került saját magával, tele lett kettős érzésekkel, őrülten és szenvedélyesen szerelmes lett abba a nőbe, akit ugyanilyen intenzíven gyűlölt is.  Silvia Navarro szerintem megint profi alakítást nyújtott, neki minden egyes mozdulatával és könnycseppjével azonosultam. A főhősnő helyzetét mindig remekül éreztette a nézővel, sokszor én is teljesen bele tudtam élni magam egy adott szituációba általa. (Pl. Az elejétől fogva érez valamit Regina iránt, és ez kölcsönös, csak éppen nem tudták, miért van ez így? A közös vér az, ami egymáshoz köti őket.) Említhetném még itt René Casados, Julieta Rosen, Rocío Banquells és Jessica Coch játékát. Magáért beszél. (Ahogy az utolsó részben megmentette a testvére életét, és felrója az anyjának, hogy az ő szeretete ölte meg. Hát ez valami lehengerlő párbeszéd volt! Ekkor érti meg a néző, hogy Roberta egy érző lélek, csak nem találta a helyét a világban. Mivel Fina annyira próbálta a maga képére formálni – hol több, hol kevesebb sikerrel -, hogy észre sem vette, mekkora kárt okozott. Levonható a következtetés, hogy az emberi nagyravágyás, és önzőség nem vezet sehová. Hiszen, ha ő a lánya érdekében tett mindent, akkor sok értelme volt, mert a saját gyermekét is a halálba üldözte. Sokkal inkább azért tette, mivel nem bírta elviselni más ember – főképp Regina és Renata – boldogságát.)

Ide tartozik még a két főhős közötti kémia, hát az egyszerűen… nem tudom mit műveltek ők ketten, hogy ez így sikerült (mennyiben járult ehhez az hozzá, hogy Juan felesége, Maki azt mondta szeretné, ha szenvedélyesebbek lennének a képernyőn, hogy hitelesebbek legyenek). Úgy látszik valami hatott, nagyon is, mert csak lestem, mint Rozi abban a bizonyos moziban. Jó pár telenovellát magam mögött tudhatok már, de azt biztosan állíthatom, hogy ilyen kémiát csak kevésnél vagy szinte sehol nem tapasztaltam. Róluk tényleg elhittem, hogy szerelmesek, ez már önmagában sokat számított.

Az CME stábja olyan lehetett, mint egy nagy család, hiszen a szereplők többsége játszott Moreno előző novellájában (A szerelem nevében) is. Pl. Sebastián Zurita, Zoraida Gómez, Alfredo Adame (Honorio), Olivia Bucio (Ines), Fernando Valencia (Chema), David Ostrosky (Benjamín Casillas), Yolanda Ventura (Karina), Hugo Macías Macotela (Severino atya).

Nagyon tetszett, hogy más színészek játszották a szereplők fiatalkori énjeit. Remekül választották ki őket. Jorge De Silva (fiatal Gonzalo) kifejezetten hasonlít Casadosra, és picit Margarita Magaña (fiatal Pepa) is Rocío Banquells-re vagy akár Silvia Manríquez (fiatal Cata nagyi) Irma Dorantes-re. Külön dicséretet érdemel, hogy az „ifjú titánok” által képviselt generáció is lehetőséget kapott a szárnybontogatásra. Mint pl. Zoraida Gómez (Julieta), Eleazar Gómez (Aníbal), Geraldine Galván (Alisson)

Továbbá, ahogyan a vágásokat kivitelezték, különböző szögből/képkockákból mutatták a jelenetek többségét. Emellett az is szót érdemel, ahogy a fiatal kori szereplők „átalakultak” a mostani énjükké. Az egyik pillanatban még Lidia Ávila-t látjuk (fiatal Regina), a másik percben pedig már Julieta Rosen áll a torta mellett. Amikor az ajtót Juan Ángel Esparza és Susana Diazayas nyitja ki, (A fiatal Isidro és Ines) de a nappaliba már Antonio Medellín és Olivia Bucio lép be. A lépcső tetején még a gyerek Roberta indul el, és mikor leér, már Jessica Coch-ot mutatják.

Az, hogy mertek újítani, valami mást kipróbálni, hiszen a sztori szőlőültetvényre való exportálása zseniális húzásnak bizonyult. Jó nem mondom, hogy a tequilás megoldás piskóta volt, de emellett nehezen rúg labdába. Nem is gondoltam volna, hogy Mexikónak van egy ilyen oldala is, ahol a boroké a ’főszerep”. Itt örültem a legjobban a producer (Carlos Moreno) európai (főleg) spanyol kötődéseinek.  Mint a novellák többségénél, ennél is, minden párnak megvolt a maga dala. Amikor az adott páros jelenete alatt felcsendült az aláfestő zene, már rögtön tudtuk, hogy kikről lesz szó. A főhősöknek persze többfajta zenéje volt, mindegyik máskor szólalt meg. Monológok, dialógok, szerelmi vagy éppen szomorú részek kapcsán.

Ennyi dicséret után már illene valami rosszat is mondani ugye? Nézzük csak!

A történet „megfizetsz a testvérem haláláért” szála már a 81. résznél révbe ért, Kiderült, hogy Rafa-t meggyilkolták, Renata tisztázódott és úgy tűnt, ki is békül a férjével. Sőt még az „engem senki sem szeret és ért meg” testvérke is hajszál híján lebuktatta az anyját, amikor feltette neki az ominózus kérdést: – Anya, csak nem te ölted meg Rafael-t? Na, pont őt mondott volna igazat… meg hát akkor a sorozat sem 181 részes, hanem rekordgyorsasággal befejeződhetett volna. De nem így történt. Lehet, hogy a producer és csapata kifelejtették a számításból, hogy a „keresem a lányom” című etap már maga felérne egy sorozattal (lsd: EPDA).

Juan Soler egyik nyilatkozatában még az állt, hogy 140 részes lesz, ha nem hosszabbítják meg. Sajnos a mexikói telenovellák „előre megjósolható” végzete utolérte ezt is. Ez a lépés már előrevetítette a sanyarú helyzetet, a részek minőségi és tartalmi romlását. Már kevésbé tudtak izgalmasan befejezni egy szakaszt. Hiába jöttek az új szereplők – Marina (Martha Julia), Julieta, Aníbal, Alisson, Germán (Marco Muñoz)- és velük egy együtt más konfliktusok, (Pepa elhiheti Reginaval, hogy Roberta a lánya) ezzel már inkább a szokásos mondvacsinált helyzetek hatását éreztették mintsem az újdonság varázsát keltették életre. Kicsivel több kreativitást vártam volna, hogy ha már az eredeti cselekmény ilyen hamar kifújt, akkor a másik főszálon futó eseményeket megbolygatom. Azonban semmi ilyet nem tapasztaltam.

Szinte mondhatnám, hogy önmagukat remake-elték, hiszen jó néhány csavart/fordulatot már felhasználtak az ENDA-ban. pl. Carlota épp annyira nem tudta elviselni, hogy Cristobal nem őt választotta, mint ahogy Josefina nem tudott megbocsájtani Robertonak vagy Gonzalonak. Fina ugyanúgy ki akarja túrni Renata-t minden vagyonából, mint Carlota Paloma-t (+ egyik lány sem tudja, hogy valójában van öröksége). Ameddig csak lehetett kihasználtak embereket, majd eltették őket láb alól: Carlota->Acardia Pepa-> Gustavo (polgármester), Blanca. Carlota inkább látta börtönben Cristobal-t, mint mással, Finanak Gonzalo jobb holtan, mint Reginaval együtt. Először mindketten megjátszották magukat, csak hogy ne kelljen börtönbe menni, és később valóban utolérte őket a színlelt betegség. Josefina bolondnak tetteti magát a végére meg is bolondul, Carlota mozgásképtelennek mutatkozik, majd az esés következtében tolókocsiban végzi a börtönben. Pepa Renata-t akarja lelőni, Roberta megmenti, Carlota célpontja Paloma, az ő védelmében Gabriel lép közbe.

Nem tetszett, hogy tényleg mindenkit kivontak a forgalomból, aki bármikor a főhősök közé álhatott volna (Agustín, Roberta, Marina). Jó, az utóbbi halála „váratlan” volt, mert nem lehetett rá számítani, de csak így van meg főszereplők számára a happy end. Azt nem értem, hogy Robertát mért kellett kiiktatni, vagy általános érvényű, hogy a megtévedt lelkek ilyen áron javulhatnak meg? Az elején elsütötték, hogy Pepa „szeret bele” Regina férjébe majd 24 évvel később fordítva. Ez rendben is volt, hiszen a sors és a szerelem útjai kifürkészhetetlenek. Továbbá ott is fellelhető a párhuzam, hogy két féltestvér szerelmes lesz szintén két féltestvérbe. Még az is elment, hogy megint ugyanattól a férfitól két nő vár gyereket. Az viszont már szerintem sok volt, hogy megismételték a történelmet, és ugyanúgy, mint anno, most Marina ikrei és Renata fia is egy napon születtek meg. Jó, értem én, így akarták érzékeltetni, hogy ettől függetlenül még kibírhatja a kapcsolatuk (Regina sem azt vette zokon, hogy Robertonak mástól született gyereke, hanem éppenséggel „elfelejtett” róla szólni), csak ennyire azért nem kellett volna megkeverni.

A mellékszereplők csoportja és problémái miatt néha olyan érzésem keltett, mintha megfojtanák a lényegi részeket és a főhősöket. Persze, néha el is kell terelni a fonalat, de itt a mellékszereplők többsége is külön utat járt be. Mindnyájuknak meg kellett harcolnia a saját szerelméért. (Adriana és Matías, Regina és Gonzalo, Contanza és Honorio, Matilde és Carlos, Karina és Lazaro, Alfonsina és Ezequiel)

Azt mindenki döntse el maga, hogy Roberta kulcsszereplő volt-e (mivel ő Bonita), de igazából itt Rocío Banquells karakterének köszönhető javarészt a negatívum. (Ha közvetlenül nem is vett részt benne, az értelmi szerző ő volt.) Az előző változatban azért Karla Álvarez méltán kivette a részét. Az ő gonoszsága sokat lendített a ’98-as verzión.

Jó kis sorozatnak indult ez alapjában véve, csak elnyújtották, mint a rétestésztát, így veszített az erejéből. (Amilyen aprólékosan felépítettek mindent, úgy ezen a téren elcsúsztak. Igaz a mondás, amit az egyik oldalon megkapsz a másikon elveszted.) Fennállt a valószínűsége, hogyha mondjuk a néző 10 részt nem látott, akkor sem maradt le fontos dologról, mert nem semmi történt említésre méltó. Aztán a vége, kb. az utolsó 20 rész felgyorsult, mint általában. Kétszer legalább bevágták a pár nappal később majd a hónapok múlva szlogent. Ha 120 részesre csinálják, szinte fel sem tudtam volna állni a tv elől, mert minden adva volt hozzá. De, hogy pozitívumot is mondjak a befejezésről, hát az a hajós jelenet, amikor Agustín és Jeronimo vívnak, azt is különböző kameraállásokból mutatták, lassan vetekedett egy lightosabb amerikai akció filmmel… hát le a kalappal! Az is nagyon tetszett, hogy a San Rafael bor nyert, így a főhős mindent elért, amit szeretett volna és betartotta az öccsének tett ígéretét. Nagyon találó, ahogy a gyerekeikkel tapossák a szőlőt, kerek lezárása lett az egésznek. Annyi biztos, hogy a két főhős kiállta az idő és a távolság próbáját, az ő szerelmük valóban időtlen. Így számukra most már ténylegesen megállt az idő.

Entry filed under: Egyéb. Tags: .

Hírek – 2011. december 8. Hírek – 2011. december 23.

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum