“A Flor de Piel” – amit eddig tudunk

2011/08/14 at 16:19 Hozzászólás

Az 1996-os év legnagyobb dobása volt Mexikóban a Cañaveral de pasiones (Szenvedélyek ültetvénye) című novella, melyet zseniális írói (már biztos a könyökötökön jönnek ki, de ők azok, akik nem mellesleg az Angelát, a Julietát, Az ősforrást vagy A szerelem nevében-t is elkövették) két Caridad Bravo Adams-történetből (Una sombra entre los dos + Al pie del altar) gyúrtak össze, ezzel pedig igazi klasszikust teremtettek. Legyen elég csak annyi, hogy mikor 1996-ban műsorra tűzték, rövid úton akkora nézettségre tett szert, hogy 30 epizód után a sorozatot a 17:00-s sávból a főműsoridőbe kellett költöztetni (akkoriban Lucero Suárez La madrastra-verziója futott ott, szégyenteljes adatokkal). A sorozat nem csak hogy begyűjtött minden fontosabb TvyNovelas-díjat egy évvel később,  de annyira belopta magát a nézők szívébe, hogy manapság már-már a vidéki stílusú sorozatok egyik etalonjának számít.

Nem csoda, hogy a Televisa úgy döntött, a fiatalabb generációknak is látniuk kell ezt a fordulatos sztorit (azaz időszerű még egy bőrt lehúzni róla), így felkérték Angelli Nesma producert (María la del Barrio, Por tu amor, Al diablo con los guapos), hogy forgasson remake-et a novellából, a tovább után ti is megtudhatjátok, hogy is áll a projekt, melyben a Vad szív után újra egy párt alkot majd Sebastián Zurita és Angelique Boyer!

Elsőként szögezzük le, hogy Angellinek rendkívül nehéz dolga van ezzel a történettel, ez a mostani talán még a tavalyi Llena de amor kihívásait is felülmúlja. Bár tizenöt év eltelt az eredeti óta, tagadhatatlan, hogy még mindig élénken él a nézők emlékezetében a történet (a karakterekről nem is beszélve), ez pedig részben annak is köszönhető, hogy az írók későbbi novellái, de főként a Laberintos de pasión, az El manantial és a Mi pecado bevallottan a Canaveralnál bevált fordulatokból és hasonló jellemű szereplőkből táplálkoztak, még ha mindig sikerült is önálló, egységes világokat teremteni bennük. Az viszont, hogy most leforgassák a Canaveral manapság szokásos copy+paste remake-jét (amolyan Soy tu duena-stílusban), elképzelhető, hogy a közönséget már nem hozza annyira lázba. Angelli az utóbbi években csak külföldön bevált novellák remake-jeivel rukkolt elő, gyakorlatilag a Por un beso óta ez lesz az első ízig-vérig mexikói produktuma.

Dinorah Faberman (Azela Robinson)Íme a ’96-os történet dióhéjban: San Benito egy gyönyörű falu valahol Veracruzban, ahol két baráti család él: Fausto Santos (Leonardo Daniel) feleségével, Margaritával (Felicia Mercado), valamint Amador Montero (César Évora) és az ő neje, Josefina Montero (Angélica Aragón). Josefina mindig is irigyelte Margarita szépségét és népszerűségét, ellenszenve a nő iránt pedig még inkább növekedik, mikor azt kezdi gyanítani, hogy férje, Amador viszonyt folytat vele. Gyanúja nem is alaptalan, de Amador valójában nem Margaritával, hanem annak ledér húgával, Dinorah-val (Azela Robinson) tart fent szerelmi kapcsolatot. Az irigy Dinorah, aki szeretne kitörni az örök másodhegedűs szerepéből, felajánlja Amadornak, hogy szökjenek el együtt, ám Margarita rájön a tervére, és éktelen haragra gerjed húga aljasságát látván. Bezárja Dinorah-t, és ő maga megy el a találkára Amadorral, hogy lebeszélje a férfit arról, hogy elhagyja Josefinát. Ez sikerülne is, ám mikor autóba szállnak, hogy visszamenjenek a faluba, súlyos balesetet szenvednek, melyben Amador és Margarita is életüket vesztik.

Dinorah értesül elsőként a halálukról, és gyáván úgy dönt, saját bőrét mentve előnyt kovácsol a balesetből, és azt kezdi el terjeszteni, hogy Amador és Margarita szeretők voltak, akik együtt terveztek elmenekülni. Természetesen mindenki hisz neki, a faluban pedig futótűzként terjed a pletyka, melynek első számú céltáblája Josefina Montero, a megcsalt feleség lesz. Egyedül Rufino (Roberto Ballesteros), Amador egykori intézője és egyben Dinorah cinkosa tud az igazságról. Dinorah olyan jól játssza a szenvedő testvér szerepét, hogy még sógora, Fausto is hisz neki, a nő pedig olyan jól keveri a kártyáit, hogy hamarosan a férfi feleségül is veszi, így elfoglalhatja nővére helyét a Santos-házban.

Fausto és Margarita lánya, Julia együtt nőtt föl Amador és Josefina fiával, Pablóval. Ám a férje halála miatt megtört Josefina nem bírja elviselni a tényt, hogy a házasságát szétromboló nő, Margarita lánya a fia közelében legyen, így Pablót internátusba küldi, Juliáról pedig valótlan rágalmakat kezd el terjeszteni, melyeknek következtében felnőttkorára a lányt hasonló közutálat kezdi körüllengeni, mint annak idején anyját.

Julia (Daniela Castro) mérhetetlenül sokat szenved a falubeliek megbélyegzése miatt, valamint nagynénje, Dinorah gyűlöletétől, aki Margarita jellemvonásait véli benne felfedezni, ráadásul apja is eltávolodik tőle, miután Dinorah azzal a hazugsággal mérgezi a lelkét, hogy Julia valójában Amador lánya.

Julia mindig is szerelmes volt Pablóba, ám miután ő elhagyja a falut, másik játszótársukkal, az árva Juan de Dios-szal (Francisco Gattorno) kezd jóban lenni, akit Refugio atya (Fernando Balzaretti) nevelt fel, és akit szegény származása miatt eltiltottak a lánytól és Pablótól. Juan de Dios mindig is rajongva szerette Juliát, és közben nem is vette észre, hogy őutána meg Mireya (Patricia Navidad), a falu “boszorkányának”, Remediosnak (Josefina Echánove) a szintén megvetett unokája ácsingózik reménytelenül. Julia, mikor észreveszi barátnője érzéseit, úgy dönt, lemond Juan de Dios-ról Mireya javára, ám a fiú csak Juliára kíváncsi, noha a lány inkább tekint rá testvérként mint férfiként.

Egy nap aztán Pablo (Juan Soler) visszatér anyjához San Benitoba, hogy bejelentse közelgő esküvőjét a felszínes és szeszélyes Gina Elizondóval (Marisol Santacruz), ám titkon arra vágyik, hogy ismét lássa Juliát, akit azóta sem tudott elfelejteni. Pablo érkezése feltépi a régi sebeket, Josefina ugyanis hallani sem akar róla, hogy fia és Julia között ismét legyen valami, Pablónak pedig meg kell küzdenie gyerekkori barátjával, Juan de Dios-szal is Julia szívéért, akinek választania kell kettejük között.

Eddig tehát az eredeti, mai mértékkel szemlélve már kissé berozsdásodott Rómeó és Júlia-történet, melyet Angellinek igencsak be kell olajoznia, ha szeretne egy pörgős,  nézhető, mégis újszerű sztorit, melyre nem vetül az előd, illetve a hasonló rokonsorozatok (főleg az El manantial) árnyéka. Első körben valószínűleg a sztori helyszínéül szolgáló (és a címben is szereplő) cukornádültetvényeket kellene lecserélni valami másra, hogy a novella saját karaktert és hangulatot kapjon, de jót tenne az új sorozatnak egy hasonlóan tökös adaptáció, mint amilyet az En nombre del amor írónői produkáltak a Cadenas de amargura feldolgozásánál, új karakterekkel és új bonyodalmakkal.

AMI BIZTOSNAK TŰNIK

  • Forgatás: A feldolgozást augusztus 29-én kezdik el forgatni, a véglegesnek tűnő címe pedig A flor de piel, amely szabad fordításban kb. annyit tesz: Arcunkra írt szerelem. Persze az érzelem, melyre a cím utalni kíván, nem feltétlenül kell, hogy a szerelem legyen (noha ne felejtsük el, hogy a Televisáról beszélünk), lehet az idegesség, a gyűlölet, a keserűség vagy a vágy is, a lényeg, hogy viselője azt képtelen titokban tartani.
  • Premier: A címnél is izgalmasabb azonban a novella premierjének kérdése, idénre ugyanis már nem maradt több szabad idősáv, ahol el lehetne indítani a sorozatot, kivéve a főműsoridőt, ahol jelenleg a Dos hogares fut, és mikor felmerült utóbbi idő előtti befejezése, az A flor de piel-t is esélyesként emlegették mint lehetséges vészmegoldás. Igaz, hogy már Larrosa is kijelentette, hogy sorozata februárig fut, és Carla Estrada novellája is elméletileg novembertől forogna, hogy a helyébe lépjen (még ha a sorozat végső megvalósulása több is, mint rizikós). Elképzelhető lehet, hogy mégis Angelli lesz a nevető harmadik, aki ősszel hosszú évek után újra elfoglalhatja a főműsoridőt? A jól értesültek tudni vélik, hogy a Televisa – bár nem kaszálja el a Dos hogaresteltakaríthatja Larrosa novelláját a főműsoridőből, és félórás részekkel futtatja ki az újra üzembe lépő 22:00-s sávban, novembertől pedig 21:00-kor elstartolna az A flor de piel, hogy majd tavasszal átadja a helyét Estradának. Ha ez így lesz, Angelli kezébe hatalmas lehetőség (és egyben felelősség) kerül, hogy rendberakja a dolgokat a főműsoridőben egy ütős és sikervárományos remake-kel.
  • Apuesta por un amor - szintén Juan SolerrelTörténet: ahhoz, hogy a remake nézhető legyen, elsősorban két dologra lesz szüksége Angellinek – egy jó íróra, és egy jó rendezője. A producernő állandó írója Juan Carlos Alcalá, akitől már láttunk jó és népszerű vidéki novellákat (Nina amada mía, vagy a képen látható Apuesta por un amor – utóbbi még a Rubí-t is verte nézettségben, hogy-hogy nem itt is Juan Soler szerepelt), ám az ő specialitása a dél-amerikai (venezuelai, kolumbiai) történetek mexikóiasítása, így sajnos olyan szintű kreativitást nem várhatunk el tőle, mint Martha Carrillótól és Cristina Garcíától (En nombre del amor, Cuando me enamoro), vagy Ximena Suáreztől (El manantial, Teresa, La que no podía amar), akik a Televisa saját történeteit szokták adaptálni. A rendezést tekintve, ha szerencsénk lesz, Nesma megtartja Claudio Reyes Rubiót, akivel a Llena de amor-ban is dolgozott, és aki főnyeremény lenne abból a szempontból, hogy a Laberintos de pasiónban illetve pont a Canaveral de pasiones-ben márt találkozott a Cuauhtémoc Blanco-féle történetekkel. Persze a legjobban akkor járnánk, ha mellécsapnák Mónica Miguelt vagy Benjamín Cannt (főleg, hogy utóbbi már az eredetiben ott buzgólkodott segédrendezőként).

A LEENDŐ SZEREPOSZTÁSRÓL

  • Immár 90%-ig biztosnak tűnik, hogy a már régóta kiválasztott férfi főhős, Sebastián Zurita mellett nem Ariadne Díaz és nem is Altair Jarabo, hanem Angelique Boyer kap lehetőséget, hogy bizonyítson Julia szerepében, ha pedig bejön a fentebb vázolt papírforma, mindkét színésznek ez lehet a főműsoridős bemutatkozása főszerepben. A Corazón salvajé-ból már jól ismert szerelmespár újbóli összeeresztésében nyilván hatalmas bulvárpotenciál van, hiszen hónapokig jártak a valóságban is, aztán Boyernek jött a Teresa főszerepe, és időhiány miatt szakítottak. Zurita azóta Grettell Valdezzel van együtt, ám a sajtó máris elkezdett arról cikkezni, hogy az újbóli csókjelenetek felkorbácsolhatják a fiatalok érzelmeit.
  • Sebastián Zurita főszerepe azért is szimbolikus értékű, mert a Canaveral de pasionesben is ő keltette életre Pablo figuráját – csak éppen gyerekkorában (ebben közrejátszhatott az is, hogy a sorozat producerei saját szülei, Humberto Zurita és Christian Bach voltak). Másfelől az En nombre del amor után ez lesz a második olyan Blanco-Pena-novellából készült remake, melynek férfi főszerepét ő játszhatja el. Az A flor de pielben a gyermek Zuritát – micsoda véletlen – a Mi pecadóból és a La fuerza del destinóból már jól ismert gyerekszínész, Diego Velázquez játszhatja el.
  • Biztos immár Juan Soler szereplése is, akinek egy epizódszerepet szántak a sztoriban – és itt figyel be egy kis reménysugár a kreatív remake-elésre számítóknak, a hivatalos infó szerint Soler ugyanis nem Amadort alakítja majd, azaz Zurita korán elhalálozó apját (ahogy korábban hírül adták), hanem pont hogy Juliáét (az eredetiben Fausto, akit Leonardo Daniel személyesített meg). Az Esmas cikke szerint Soler egy 15 epizódos szereplésre írt alá, melynek végén karakterét megöli a saját felesége (feltételezhetően a helyi Dinorah), ám az eredetiben Fausto szinte végig jelen van a történetben. Most vagy az Esmas cikkírója bakizott nagyot, vagy tényleg számíthatunk valami merész újításra.
  • Juan Soler az eredetiben Daniela Castro párját játszotta, aki már szintén veteránnak számít az írók novelláiban, nem csoda, hogy ő is jelezte szándékát, hogy szívesen szomszédolna egyet a remake-ben, noha még javában forgatja az Una familia con suertét. Ő például isteni Margarita lehetne, bár ezt a szerepet Aracely Arámbulának is felajánlották már.
  • És akkor jöjjenek szépen sorban a további biztos szereplők: továbbra is a képben van Altair Jarabo, aki szintén 90%-nyi valószínűséggel a sorozatban lesz, mégpedig mint a fiatal főgonosz, aki Julia és Pablo közé áll, szóval – hacsak nem írtak neki új karaktert – ő lesz Gina Elizondo, Pablo menyasszonya. Az En nombre del amor Rominája után tehát itt egy újabb Jarabo-karakter, aki Sebastián Zuritát akarja majd megkapni.
  • Alexis Ayala kapta Roberto Ballesteros egykori szerepét, a korrupt és gaz intézőét, Rufinóét.
  • Eric del Castillo játssza majd Julia keresztapját (az eredetiben Samuel), akinek családja vér szerinti rokonai helyett védelmet és szeretetet nyújt a lánynak.
  • Frances Ondiviela is a sorozatban lesz, még nem tudni, milyen szerepben, de én neki vizionálom a gonosz és pletykás Hilda Cisneros karakterét, aki a falu orvosának felesége, Dinorah és Josefina országos barátnője, nem mellesleg férje pont Dinorah-val csalja.

  • Livia Brito, a Triunfo del amor Fernandája is a novellában lesz, mégpedig co-protagonista besorolásban, azaz “másodfőhősként”. Ez azért is furcsa, mert eredetileg negatív szerepre castingolt, a másodfőhős azonban leginkább Patricia Navidad pozitív karakterére, Mireyára illik. A másik lehetőség a Leticia nevű szereplő, őt az eredetiben Aracely Arámbula játszotta, egy falubeli naiv lányról van szó, aki beleszeret Gina gonosz fivérébe, Guillermóba. Bevallom, azért hajlok ez utóbbi felé, mert Brito színészi kvalitásai bizony hagynak kívánnivalót maguk után, és kétlem, hogy egy Mireya-méretű falatot rábíznának ebből a tortából.
  • A hírek szerint Brito párját Arturo Peniche fia, Brandon Peniche játssza majd, akinek eleddig még csak bukott sorozatokban volt “szerencséje” szerepelni (Verano de amor, Nina de mi corazón, Ni contigo ni sin ti), a Televisának viszont láthatóan tervei vannak vele. Mégis kétlem, hogy őrá osztanák Juan de Dios  (azaz Mireya párjának) szerepét, hiszen egyszerűen még tapasztalatlan lenne hozzá, sokkal inkább el tudnám képzelni a kisstílű Guillermo (a ’96-os változatban Rodrigo Abed) szerepében. Ő és Livia Brito egyébként valahogy így fognak festeni.
  • Akinek viszont reális esélyei vannak arra, hogy Francisco Gattorno nyomdokaiba lépjen, az Gonzalo García Vivanco, aki szintén a Verano de amor-ban debütált, viszont azóta a Telemundónál is volt egy főszerepe (még ha az USA-ban be sem mutatták) az Ojo por ojóban. A színész állítólag nagyon jól szerepelt a válogatásokon, így könnyen válhat belőle a 2011-es Juan de Dios.
  • A végére hagytam a két nagyágyút, a sorozat központi főgonoszait, akik alaposan belerondítanak a főhősök cukor(nád)mázas szerelmi évődésébe. Egyikük Josefina Montero, ez a karótnyelten vallásos és megkeseredett asszony (Angélica Aragón), akit a korábbi tervek szerint akár Jacqueline Andere, Helena Rojo, vagy maga Azela Robinson alakíthatott volna, ám úgy alakult, hogy egyikük sem vállalta a felkérést, a szerep tehát még mindig kiadó…
  • A másik fő kavarógép Dinorah Faberman, a szerep, mely híressé tette Azela Robinsont, és mely karakter ledérségében és szégyentelenségében üvöltő hasonlóságokat mutat későbbi rokonaival, a Julieta Carminájával illetve Az ősforrás Franciscájával is. Legutóbb még Nailea Norvindnak szánták ezt a hálás figurát, ám őt azóta Carla Estrada szerződtette le, így ezen a fronton is folytatódik a harc. Kiderült például, hogy Laisha Wilkins-t nem Gina, hanem pont hogy Dinorah szerepében hallgatták meg, jelenleg tehát ő az egyik favorit, amivel nem is lenne bajom, ha Laishát röhögőgörcs nélkül el tudnám képzelni Angelique Boyer mocsok nagynénjeként, még ha van is köztük csaknem tíz év. Járt a castingon Sabine Moussier is, akit imádnék Dinorah-ként, életkorban és karakterben is stimmelne, ha nem lenne a szerep olyan veszettül hasonló a Mi pecado ügyeletes Dinorah-jához, Justina Almadához. Ha engem kérdeztek, én például bírnék egy Leticia Calderón (Josefina) és mondjuk Patricia Navidad (Dinorah) leosztást, és akkor a tökéletessé csiszolt Blanco-univerzum kontinuitása sem sérülne.

A sorozat körül rengeteg még tehát a kérdőjel, viszont éppen ezért rendkívül izgalmas is, hogy mi lesz belőle a végén – jelenleg minden adott, hogy egy fordulatos sztorit modern köntösbe öltöztessenek, amivel könnyedén megismételhető lenne az El manantial vagy az En nombre del amor sikere, mert ha valamire, akkor egy jól megírt, megrendezett és eljátszott klasszikus teleregényre tuti van igény 2011-ben is, pláne ha a főműsoridőről van szó. Nyilván sok függ a szereposztástól is, de ha végre egyszer a castingosok nem biztonsági játékra mennek, és körültekintően választják ki az összes karaktert, az A flor de pielből csont nélkül válhat a 2011-es év első (és egyetlen) vitathatatlan sikersorozata.

Ti mit szóltok a dologhoz? Megnéznétek egy vidéki stílusú novellát Boyerrel és Zuritával? Visszalépés lenne-e Angelique-nek Julia egy Teresa után? Bízhatunk Angelli  Nesma sokszor nagy kilengéseket mutató produceri munkájában?

Entry filed under: Egyéb. Tags: .

Egy rossz hír: elmarad a Ramona-ismétlés “Amorcito Corazón” – három új promó

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum