“Dos Hogares” – öt kérdés a premier előtt

2011/06/27 at 12:00 Hozzászólás

Nem nagyon akarom túlragozni a Dos hogares-témát, hiszen már rengeteg szó esett róla itt a blogon, mégis úgy érzem, kikívánkozik belőlem egy parányi összefoglaló, hogy mit is várok én el a Mexikóban ma este induló új novellától, de teszek pár könnyelmű jóslatot is arra vonatkozóan, hogy a mexikóiak hogy reagálnak majd rá. Az öt kérdésem, dilemmám tehát:

1. Működni fog-e az eredetiség a főműsoridőben?
A Pasión bukása óta a 21:00-s sáv a remake-ekből él, és korábban is csak néha-néha akadt itt egy-egy eredeti próbálkozás, amelyek rendre pont Larrosa nevéhez fűződtek. Itt viszont felmerül az, amiről már korábban is írtam, hogy Larrosa eredetijeinél a valódi minőség ritkán párosul népszerűséggel. Fennáll tehát a veszélye, hogy egy, a Las vías del amor-hoz hasonló népszerű idétlenkedést kapunk, de lehet a végtermék egy olyan decens sorozat is, mint a Mujeres enganadas.

2. Milyen stílusú novellára számíthatunk?
Ez talán a legfontosabb kérdés mind közül, mégpedig azért, mert Larrosa stílusa eléggé behatárolható, és mivel ez nem a juvenil vagy a komikus sáv, ahol általában ez be szokott jönni, nagyon sok múlik azon, milyen arányban vegyíti a producer a saját komoly illetve vásári stílusjegyeit (alvilág, társadalmi tabló, erőltetett szituációk, stb.) Sajnos ha abból indulok ki, hogy a legújabb időkben egyedüli vállalható sorozatai, a La verdad oculta és az Hasta que el dinero nos separe az eredeti íróiknak (José Rendón és Fernando Gaitán) hála lehettek kiemelkedőbbek egy mezei Larrosa-novellánál, lehetne félnivalónk.

Viszont az is igaz, hogy engem a színészek és a történet eddigi hangulata leginkább a Mujeres enganadas és az Hasta que el dinero nos separe sajátos elegyére emlékeztet – ha ebből összehoz a producer valami nézhetőt, emelem kalapom. A “mindenkinek két arca van” tételre felfűzött szálak eddig egész izgalmasnak tűnnek, egy elkeseredett anya lopással vádolják meg a fiát, hogy ne vehesse el a szerelmét, egy riporterlány egy nagymenő bűnöző után nyomoz, akiről nem sejti, hogy valójában az apja, egy családapa három különböző személyazonosságot tart fent… ha komolyan veszik, ezekből még valami érdekes is kisülhet.

3. Kibírja-e Larrosa hosszabbítás nélkül?
Tegyük fel, hogy Mexikó rácuppan a sztorira, vég nélkül nyomatják a Divididát a rádiók, előbb-utóbb minden irodában státusszimbólum lesz a Dos hogares-es bögre és minden valamire való férfi Sergio Goyri-bajusszal indul neki péntek este a diszkóknak. Vajon hogy járna jobban a néző: ha egy ideális esetben 30+-os nézettséget Larrosa jó szokásához híven még jobban meglovagolna (sőt olaj lehetne a tűzre Carla Estrada bekalkulálható késése a következő sorozattal), vagy tartja magát korábbi nyilatkozataihoz, és 100 rész körül befejezi a sztorit? Még nehezebb döntés elé néz viszont, ha nem hozza a novella a várt számokat: a nézettség feltornázása reményében behozott új szálakkal így is-úgy is kinyírja a saját koncepcióját, hát még ha ezek után hosszabbít is rajta. Magyarán ha mi nézők jó sorozatot akarunk, akkor Larrosa nem bukhat meg vele már az elején, és Estradának is minél jobban iparkodnia kellene.

4. Csípni fogják a nézők a főhősöket?
Maite Perroni és William Levy példája az ékes bizonyíték, nem elég a nemzetközi és az internetes figyelem: ha egy felkapott sztár egy rossz történetben kerül főműsoridőbe, azt még a milliónyi twitter-követő sem menti meg a bukástól. Első körben tehát egy jó történet és egy jó karakter kell, hogy Anahí levetkőzhesse a “rebeldés kislány” kinőtt ruháját, de ha jól teszi a dolgát, véleményem szerint elviheti a hátán ezt a sorozatot. Carlos Ponce és Sergio Goyri legnagyobb előnye pedig jelenleg az, hogy ők nem Colunga, Levy vagy Yanez, magyarul hősszerelmes-szerepben szokatlan arcok a 21:00-s sáv elkötelezett nézői számára. Az mindenesetre mindenképp figyelemreméltó, hogy Goyri a nyolcvanas évek óta játszik pozitív hősöket és úgy tűnik, még mindig nem ment ki a divatból. Ha a kémia is meglesz köztük és Anahí között, nyert ügyünk van.

5. Számíthatunk-e magyar premierre?
Ezen szerintem még korai lenne tépelődni, de ha odakint számottevő sikert ér el a novella, mondjuk tartósan 30 pont fölé sikerül vele kerülni, azzal párhuzamosan a kereskedelmi tévék figyelme is nőni fog. Addig viszont nem áltatnám magam azzal, hogy a szereplők miatt megvenné valamelyik csatorna, hiszen itthon a többségük ismeretlen, legfeljebb a Zone Romanticán tudnám elképzelni.

A konklúziónk tehát ismét az, mint megannyi esetben: minden a történeten múlik. Ha működik az az egyébként érdekes és izgalmas terv, amit Larrosa a saját sikereiből “egy sima egy fordított” elven összeszövögetett, és nem húzzák el a végtelenségig, jöhet a megérdemelt taps, ha viszont nem, ismét várhatunk tovább egy újabb megváltó ötletre a főműsoridőben.

Entry filed under: Egyéb. Tags: .

“Ángela” – tudtad? “Ángela” – ma este! (emlékeztető + kibeszélő)

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum