Merre tovább? – “La Fuerza del Destino”

2011/06/16 at 16:11 Hozzászólás

A napokban felhoztam magam a friss La fuerza del destino-epizódokból, és továbbra is tartom, hogy a Story4 remek vásárt csinált azzal, hogy erre a sorozatra esett a választása, hiszen jelenleg ez az egyedüli olyan Televisa-novella, ami miatt a gyártónak semmi szégyellnivalója sincs. Persze nyilván én elfogult vagyok abból a szempontból, hogy a gyengéim az ehhez hasonló vidéki szarkeverős sorozatok, de az is tény, hogy a Televisától ritkán kapunk ilyen emberi karaktereket és ilyen fordulatos, kiszámíthatatlan cselekményt. A tovább után jön egy kis SPOILERES helyzetjelentés és egy kis találgatás: vajon mi maradt María Zarattini tarsolyában a maradék másfél hónapra?

Először is leszögezném, hogy ennek a sorozatnak is megvannak a maga hibái, és az is biztos, hogy nem azoknak találták ki, akiket a telenovellákban is a felrobbanó autók, verekedések és sorozatgyilkosok szórakoztatnak a legjobban. Számomra viszont pont hogy az a legfigyelemreméltóbb, hogy itt az emberi kapcsolatok és főként komoly erkölcsi konfliktusok teremtik meg azt a feszültséget, ami részről részre végigkíséri a történéseket (pl. kinek van több joga a gyerekhez, a szülőanyának vagy a nevelőszülőnek; felnevelnéd-e a legjobb barátod zabigyerekét a sajátodként, ha így a szerelmeddel lehetsz; kit választanál a szerelmed és a fiad közül, ha valamelyikről le kell mondanod, stb.). Lehet, hogy a szereplők csak beszélgetnek, de nincs felesleges szó, minden mondatnak súlya van.

Ehhez is kapcsolódik, hogy a sorozat szereplői nem teketóriáznak az igazság kimondásával: gyakorlatilag a hatvanadik részre az előzmények minden nagyobb titkára fény derült (talán csak arra nem, hogy Antolín hibájából kellett Ivánnak az USA-ba menekülnie, ebben most nem vagyok biztos), de koránt sem idő előtt: pont így kellett történnie az eseményeknek, hogy mostanra kialakulhasson a központi szerelmi háromszög Lucía (Sandra Echeverría), Iván (David Zepeda) és Camilo (Gabriel Soto) között, és most érkezett el az a pont is, ahonnan a történet a korábbiaknál még izgalmasabbá válhat, ha az írónő is úgy akarja.

Számomra a sorozat azzal vetkőzte a tipikus Televisa-egyenruhát, hogy a tagadhatatlanul jelen levő melodramatikus elemek ellenére a készítők nem színezték túlzottan rózsaszínre a valóságot, azaz meg mernek lépni olyan lépéseket, mint pl. hogy a főhősök nem fogadnak cölibátust, amíg nem lehetnek együtt és képesek mással is lefeküdni, vagy hogy nem minden szemműtét végződik sikeresen, stb. A fent említett erkölcsi konfliktusok miatt pedig az egyébként önmagukban akár nyálasnak is minősíthető jelenetek (pl. a szerelmesek búcsúzkodása) elvesztik öncélúságukat és valódi mélységet kapnak – a történések mögött így sokszor felsejlik annak a látszata, hogy ez a történet akár valós is lehetne, ez pedig mindenképp hitelesebbé teszi a produkciót a néző szemében. Más kérdés, amikor a jó öreg Zarattini minden adandó alkalommal összeereszti a szereplőket egy kis szexre, ami a cselekmény szempontjából sokszor irreleváns, ennek ellenére elhiszem, hogy ez is kell a nézettséghez.

Bár van pár sótlanabb ill. unalmasabb karakter, a színészek többsége meggyőző a szerepében, a főhősök közt szembetűnő a kémia, de ennek ellenére az én kedvenceim mégis Marcelo Córdoba (Antolín) és Kika Edgar (Carolina): a bűnöző hajlamú férfi és a vak lány szerelme számomra a legújszerűbb és legösszetettebb kapcsolat a sorozatban, és ez nagyban köszönhető a két színésznek. Ki kell még emelnem Laisha Wilkins-t  (Maripaz) is, akit nem lehet nem rühellni ebben a szerepben, és ez is mutatja, hogy igencsak jól végzi a dolgát.

A jövőre nézve pedig remélem, elemet cserélnek a sorozat idősebb gonosztevőiben, ugyanis Juan Ferrara (Juan Jaime) és Rosa María Bianchi (Lucrecia) mintha az utóbbi időben egy kicsit lemerültek volna, bízom benne, hogy Zarattini tudni fogja, hogyan vonja be őket újra a főszál bonyodalmaiba. Lucrecia újabban például gyanúsan nincs láb alatt úgy, mint eddig, kíváncsi leszek, mihez kezdenek a figurával, akárcsak Maripazzal, aki a mostani megcsalós szállal menthetetlenül sodródik egy újabb gödör felé.

A fő kérdés persze az, hogy ki Lucía gyerekének az apja (mert kétlem, hogy a felettébb furcsa megerőszakolós szál pár résszel korábban szimpla félrevezetés lett volna, bár csalódnék, ha kiderül, hogy semmi nem történt), és hogy ez hogyan befolyásolja majd a főszálat, van egy olyan érzésem, hogy az az alapvetően ideálisnak tűnő befejezés, hogy Lucía és Iván együtt nevelik Maripaz fiát és Lucía erőszakból született (?) kislányát, nem fog ilyen formában megvalósulni, vagy ha mégis, ahhoz véres út fog vezetni.

Lényeg a lényeg, egyelőre nem kellett csalódnom a novellában, és bízom abban, hogy a Televisa továbbra is mer majd kardot rántani egy-két eredeti történet mellett a jövőben, még ha a nézettség nem is verdesi a plafont. Ki várja még kíváncsian a végkifejletet rajtam kívül?

Entry filed under: Egyéb. Tags: .

“Dos Hogares” – kedvcsináló trailer A “Dos Hogares” teljes főcímdala

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum