Vad szív: mélyinterjú Eduardo Yáñezzel

2011/04/06 at 21:27 Hozzászólás

A Vad szív-hét lezárásaként egy hosszú Eduardo Yáñez-interjút hoztam nektek, melyet a TvyNovelas magazin készített a színésszel 2009 decemberében, mikor is a Corazón salvaje nézettsége kezdett erőre kapni. Juan del Diablo megszemélyesítője mesél az őt ért kritikákról, Aracelyvel való kapcsolatáról, arról, hogy milyen a viszonya a közönséggel, a sajtóval, sőt még a fia is szóba kerül. Jó szórakozást! (Sajnos Aracelyvel nem találtam hasonló terjedelmű beszélgetést, de ha valaki tud küldeni, szívesen lefordítom azt is!)


– Eduardo, most boldognak, elégedettnek látlak.
– Igen, elégedett is vagyok, mert éppen egy fantasztikus telenovellán dolgozunk. Az elejétől fogva tudtuk, hogy a Vad szív nagy kihívás lesz mindannyiunknak, és most, hogy már képernyőn vagyunk, kezd minden a helyére kerülni, vannak, akik követik a sorozatot, és megtisztelnek bennünket a figyelmükkel. Hogy őszinte legyek, nem volt könnyű idáig eljutni, vannak emberek, akik épp hogy csak most kezdik megszeretni a történetet, ez a kosztümös sztoriknál nem mindig egyszerű. És igen, vannak, akiket nem ragad meg, mert annyira tisztelik az előző verziót, amelyben Edith, Eduardo Palomo és Ana Colchero szerepelt. Micsoda szereposztás volt!

– Mi inspirált, amikor meg kellett alkotnod Juan del Diablo karakterét? Hogy érted el, hogy különleges legyen?
– Először is fontos, hogy egy alapot keressek a figurának, amire tudok építkezni. Salvador Mejía két görög mitologikus alakot javasolt, Dionüszoszt és Apollónt, én utánanéztem mindkettőnek, és az elsőt választottam. Az én Juan del Diablóm olyan, mint Dionüszosz. Az alapján, amit olvastam, ő egy olyan férfi volt, akit mindig üldöztek. A neve azt jelenti “kétszer született”, mert az édesanyja, aki Zeusz szeretője volt, hathónapos terhesen egy szerelmi zálogot kért a főistentől, mire Zeusz egy villámmal sújtott le rá. A villám az anyát elégette, ám a még meg nem született fiút az anyaföld megvédte. A csecsemő élni akarását látva Zeusz elnevezte “kétszer születettnek, a villám gyermekének”. Ám amikor Zeusz felesége megtudja, hogy a gyerek megszületett, meg akarja öletni. Így töltötte az egész életét, üldözték, nem szerették, nem volt családja, semmije nem volt, ami más gyereknek megadatott. Ezért válik agresszív, igazságkereső, de bosszúálló emberré, akit ugyanakkor teljesen le tud fegyverezni az anyja szeretete, aki sosem volt mellette, vagy egy  igazi szerelem ereje. Volt már dolga nővel, de a valódi szerelem nem talált rá, egyik oldalról rendkívül erős, a másikról viszont sebezhető, gyenge, érzékeny.

– Van valamilyen személyes tapasztalat, amit bele tudtál építeni a szereplő jellemébe?
– Igen, egy kicsit a gyerekkoromat. Pont olyan Juan del Diablo, amilyen én is voltam, vagy amilyen Dionüszosz is: üldözik, nem szeretik, nincs mellette az anyja, a családja vagy egy nő szerelme.

– Nem féltél, hogy összehasonlítanak Eduardo Palomóval?
– Én sosem ijedek meg a kihívásoktól, ellenkezőleg, tisztelettel vagyok irántuk,  ahogy Eduardo munkája iránt is. Tisztában voltam vele, hogy a sajtó a kolléga oldalára fog állni velem szemben, mert ő meghalt, és ez nagyon érzékenyen érintette mind a közönséget, mind a sajtót, akik nagyon szerették. Tudom, hogy egy generációhoz tartozunk, egy időben kezdtük a pályánkat, aztán más irányt vett a karrierünk, és ezért mi magunk is mások lettünk. De tisztelem a munkáját, épp ezért neki is dedikáltam ezt a szerepet, mintegy jelképes gesztusként a karrierje emlékére, melyben pont ez a karakter volt a legkiemelkedőbb, amit anélkül mondok, hogy nyalizni akarnék. Te ismersz és jól tudod, sosem hízelgek ok nélkül, és nem is akarom, hogy más jófejnek tartson.

– Mit szeretnél, milyen nyomot hagyjon Juan del Diablo a közönségben?
– Pontosan az a célom, hogy legyen egy saját karaktere, legyen más, mint a korábbiak, legyen más, mint amit Eduardo Palomo játszott. Legyen világos, hogy ezt Eduardo Yáñez játssza. Teljes odaadással és szeretettel viseltetem a történet iránt, ez kell ahhoz, hogy megalkosd a saját karakteredet és azt átnyújtsd a közönségnek, aki aztán végül eldönti, hogy mi tetszik neki és mi nem. Ha valamit ki kellene emelnem, ami igazán nagy munkával járt a karrieremben, akkor ezt a szerepet, ezt a történetet választanám.

– Miért?
– Mert ezt a sorozatot folyamatosan kritika érte. Már mielőtt nekiálltunk forgatni, már akkor ránk nehezedett egy nagy halom ellenszenv, kritikus hang és összehasonlítás súlya. De ahelyett, hogy panaszkodtunk volna – “Nem ér, ne legyetek már ilyenek, ne csináljátok!” – azt mondtuk, rendben, hasonlítgassatok össze, kritizáljatok, de mi minden epizódban be fogjuk bizonyítani, hogy megvan a saját történetünk, ami igenis sokat ér, és hogy a szereplők odaadása tagadhatatlan. Ami a legnagyobb elégedettséggel tölt el ebben a sorozatban, az pont a szereposztás: rendkívül jó, mindenki a saját generációjában kiemelkedő színészi teljesítményt nyújtott. A másik oldalon pedig ott van egy nagyon ígéretes fiatal generáció, akik más sikeres produkciókból érkeztek. Mindig csak Yáñezzel jönnek, meg hogy Aracely játssza az ikreket… de azt senki sem veszi észre, hogy valójában a Vad szív nem csak Aracelyről és rólam szól, hanem a többiekről is, benne van Enrique Rocha, Helena Rojo, María Rojo, Salvador Pineda, René Casados… mind elég keményen dolgozunk azért, hogy egy jó sorozatot hozzunk létre.

– Milyen a kapcsolatod Aracely Arámbulával?
– Remekül kijövünk. Itt mind tisztában vagyunk a saját felelősségünkkel, tudjuk, miért jöttünk ide és hogy mit akarunk a másiktól. Ennek megfelelően kettőnk kapcsolata szép, kiegyensúlyozott, mert mindketten ugyanazért vagyunk itt. Nem arról van itt szó, hogy jó vagy rossz benyomást tegyünk a másikra, barátkozzunk a másikkal vagy sem, ide színészként jövünk, és profin kell helytállni, a producer is ezt kéri tőlünk. Aracelyről el kell mondanom, hogy valóban tisztelem, mert bebizonyította, hogy fáradhatatlan munkaerő, a szerepeiben pedig nagyon ütős, mondjon a kritika bármit is. Nagyon keményen odateszi magát továbbra is.

– Úgy látom, a kapcsolatod a sajtóval javulóban van, talán mert már nem jelensz meg annyiszor a nyilvánosság előtt?
– Pontosan, mert már bujkálok, és nem megyek el bárhova, ahova hívnak. Egyszerűen nincs nekem semmi dolgom a sajtóval.

– Nem lehet, hogy csak nem szeretsz beszélni a magánéletedről?
– Így van. Nem szeretek a magánéletemről beszélni, mert a bulvársajtó jobban el tudja adni a magánéleti sztorikat, mint amelyek az igazi tehetségről szólnak. Ez nem csak engem érint, hanem minden kollégámat. Ami engem egyre inkább aggaszt, az az, hogy a sajtósok egyre ritkábban akarnak igazi interjúkat és ez szörnyű. Már csak azt látni, hogy az embert ordítva üldözik: “Kapjátok el! Kérdezzétek ki!” Istenem, ezt szörnyű látni, mikor régebben sokkal nagyobb tisztelet övezte ezt a dolgot, a riporterek és a művészek mindig egyeztettek, hogy mikor és hol üljenek le, hogy megcsináljanak egy szép interjút. Engem lenyűgöz, hogy régen az olvasónak mit jelentett az, ha olvashatott a kedvenc színészéről, azokról az erőfeszítésekről, amiknek köszönhetően elért valahova, a közönség számára ettől váltak a színészek igazi példaképpé.

– De te szimpatikus, szórakoztató figura vagy, nem vagy olyan tuskó, mint amilyennek tűnsz. Vagy az is lehet, hogy ilyennek akarod mutatni magad, de valójában más vagy.
– Ez azért lehet, mert veled könnyebben megnyílok (az interjút Mara Patricia Castaneda, a mexikói Szily Nóra készítette – a szerk.), évek óta ismersz, tudod, milyen vagyok. De nem sok embernek van lehetősége látni az igazi arcomat, vagy legalábbis nem mindenkinek engedem meg.

– Egy 1.90 magas, 49 éves férfi milyennek látja magát, ha a tükörbe néz?
– A hangulatomtól függ. A boldogság például jóképűvé tesz, ha jókedvű vagyok, nem tudom letörölni a vigyort az arcomról. Ha magánéleti problémáim vannak, nehéz időszakon megyek át, nem hiszem, hogy vonzónak vagy jóképűnek látom magam.

– Sok nő számára szexszimbólum vagy…
– A helyzet az, hogy főleg olyan szerepeket kapok, ahol nem épp szexszimbólumként kell megjelennem, de ahogy egy olyan férfit kell eljátszanom, aki beleszeret a főhősnőbe, sokakban ezt az érzetet keltheti.

– Ki valójában Eduardo Yáñez?
– Még nem tudom. Annyit tudok csak mondani, hogy saját magam keresése közben egyre inkább kikristályosodik a személyiségem. Mindenki számára, aki körülvesz, más vagyok. Például kérdezd csak meg a fiamat! Mindenki, aki körülöttem van, egy más jellemvonással gazdagít engem.

– És Eduardo Yáñez számára mit jelent a fia?
– Ő az életem, a mindenem. Őmiatta vagyok ezen a földön, és nagyon hiányzik is.

– Mióta nem láttad?
– Mióta elkezdtük a novellát, ennek már négy hónapja. Néha minket színészeket könnyen megítélnek, és nem látják a munkát, ami a karrierünk mögött húzódik. Az egyik nagy áldozat, amit nekünk meg kell hoznunk, az az, hogy nem láthatjuk a családunkat: vannak anyák, akik nem látják a gyerekeiket, és vannak apák is, akik nem lehetnek a szeretteik mellett. Ezek azok a dolgok, amiken el kellene gondolkodni, mielőtt kinyitnánk a szánkat és ítélkeznénk.

– Jó a kapcsolatotok?
– Amikor együtt vagyunk, igen. Szeretném, ha idejöhetne (az interjú a veracruzi forgatási helyszínen készült – a szerk.), mert fontos pillanatokat hagyunk ki egymás életéből, de tudom, hogy ez itt és most lehetetlen.

– Mit üzensz a közönségnek, akik minden nap bekapcsolják a tévét, hogy nyomon kövessék a Vad szívet?
– Köszönöm azt, hogy velünk vannak és hogy támogatnak. Nem is találok szavakat. És csak azt tudom ígérni, hogy a karrierem további részében is igyekszem magamból a legjobbat kihozni, ha egy producer lehetőséget ad a bizonyításra. Ezt ajánlom fel: a szívemet, az odaadásomat, az egész életemet. Egyszer valaki azt mondta egy rádióműsorban, hogy nem érdekli, hogy én magam milyen vagyok, hogy az vagyok-e, akinek mondanak, őt a munkám foglalkoztatja csak. Ezt a fajta véleményt tudom a leginkább értékelni. Ez a személy kimondta a lényeget: a művész megítélésénél nem a környezet a fontos, hanem a munka veleje, amit a színész a közönségnek tud nyújtani.

– Egyéb hozzáfűznivaló?
– Köszönök mindent a közönségnek, jó szórakozást a Vad szívhez, mert most ez nekem a legfontosabb, hogy élvezzék!

Entry filed under: Egyéb. Tags: .

Vad szív: Noel közkívánatra! Vad szív: emlékeztető + kibeszélő

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum