Retró: Laberintos de Pasión (Julieta)

2010/01/24 at 08:18 Hozzászólás

Régi ígéretemhez híven folytatódik a retró cikksorozat, mely hazánkban anno nagy sikerrel vetített televisás telenovellák kulisszatitkaiba avat be titeket. A Rubí apropóján elgondolkoztam, mely telenovella nőtt a szívemhez leginkább azok közül, melyet annak idején az RTL Klub sugárzott, de még nem ismételték azóta: egyből beugrott a Julieta, ez a fantasztikus hangulatú novella, melyben a címszereplőnek gyámja és gyerekkori szerelme közül kellett választania. Ugye mindenkinek rémlik a sorozat főcímében a tuják között bujkáló illusztris szereplőgárda? Ma a Laberintos de Pasión-t elevenítjük fel.

A sorozatot az RTL 2001-ben tűzte műsorára, nyilvánvalóan az Esmeralda hatalmas hazai sikerének hozadékaként. A csatornának kapóra jött, hogy Leticia Calderón 1999-ben is forgatott egy novellát, mely bár idehaza az Esmeraldáéhoz hasonló őrületet nem produkált ugyan, de bátran állíthatom, hogy történet és színészi jelenlét szempontjából magasan ráver a vak lány sztorijára. A novellát pár évvel később a reggeli sávban megismételték.

A TÖRTÉNET – A NEVELT LÁNY ESETE A NÁCI FŐGONOSSZAL

A Laberintos de Pasión, vagyis magyarul A szenvedély útvesztői eredetileg egy Caridad Bravo Adams-történeten alapul, melynek címe Estafa de Amor (Szerelmi gaztett) volt, és a Laberintos előtt három változata is készült, melyeknek érdekes módon mind Ernesto Alonso, a Julieta alkotója volt a producere.

A sztorit 1970-ben mozifilmként is bemutatták, de már 1961-ben elkészült belőle az első telenovella is. Ezt az első remake 1968-ban követte, a második pedig 1986-ban, ennek címe már El Engaño (Ámítás) volt. Utóbbiról érdemes megjegyezni, hogy egy kísérlet keretében nem a Canal de las estrellason mutatták be, hanem a Televisa egy másik csatornáján, a Canal 5-n, de a sorozat nem nagyon hozta a várt sikert, így azóta is csak az előbbi adón mutatnak be premier novellákat.

Az első két változatban Amparo Rivelles (1961) és Maricruz Olivier (1968), a kor kiváló (és nem mellesleg legtöbbet foglalkoztatott) színésznői játszották a főszerepeket, a ’86-os verzióban pedig Erika Buenfil (Así son ellas) szerepelt Guillermo García Cantú (La Intrusa) mellett, akinek ez volt az egyetlen főszerepe.

Az Estafa de Amor történetében egy festő, Jorge magához vesz egy elárvult lányt,  Marcelát, és miután felnevelte, beleszeret. A lányt azonban más érdekli, gyerekkori barátja, Gerardo, aki viszont rá sem hederít: csinos unokatestvére, Mindi ugyanis őt és öccsét teljesen az ujja köré csavarta, noha csak játékszernek használja a fiúk szerelmét. A dolgokat bonyolítja, hogy kiderül, főhősnőnk nagyapja egy zsidó férfi, aki a koncentrációs tábort túlélve eltűnt unokáját keresi, valamint igyekszik leleplezni a neonáci tevékenységeket űző, fasiszta főgonoszt, a csábító Mindi apját.

Cuauhtémoc Blanco és María del Carmen Peña, a vidéki “szarkeverős” sorozatok boszorkányos ügyességgel dolgozó nagymesterei a Laberintos de Pasiónba csak a “gyám-nevelt lány-testvérpár-dög unokatesó” négyest emelték be, köréjük pedig egy olyan koherens alapsztorit rittyentettek, hogy ihaj, noha ezért be kellett áldozni az akkor már idejét múlt, bár saját korában valóban érdekesnek tűnő nácis szálat. Na de nem baj, náci véna ide vagy oda, Genaro így is épp elég nagy féreg volt.

Adott tehát Sofía (Alma Delfina), Gabriel Almada (César Evora), a festő fiatalkori szerelme, akit szülei mégis Genaro Valenciához (Manuel Ojeda) kényszerítettek. A kisebbségi komplexusos férfi zsarnokoskodással és erőszakkal próbálja magához láncolni feleségét, és amikor a nő megpróbál elszökni Gabriellel, véletlenül megöli. Természetesen a gyanút Gabrielre tereli, akit következésképpen az egész falu megvet és elüldöz. A megtört szívű festő lelép, ám előtte magához veszi az elárvult kis Julietát (Leticia Calderón), akinek nagyapját szintén Genaro parancsára ölték meg, mert nem volt hajlandó földjét eladni neki. Fontos szereplő ezen felül Carmina (Azela Robinson), Sofía unokatestvére, aki titokban Genaro szeretője, később pedig a feleségévé lép elő, de boldogabb ettől nem lesz, intrikusabb viszont annál inkább. A húsz évnyi ugrás után Gabriel és Julieta visszatér, előbbi Julietába szerelmes, utóbbi viszont Pedróba (Francisco Gattorno), Sofía és Genaro fiába, akinek ellenben elég ellenszenves Gabriel és mindenki, aki hozzá kötődik, mióta annak idején látta őket csókolózni. Bonyolít a helyzeten, hogy Cristóbal (Abraham Ramos), Pedro öccse is felfigyel a lányra, Genaro unokahúga, Nadia (Mónika Sánchez) pedig mindkét fivért igyekszik behálózni, elsősorban mocskos anyagi indíttatásból.

A TÖRTÉNET ERŐSSÉGEI

A fordulatos sztori írói stílusához híven abszolút jó arányban vegyítette a melodrámát az izgalmas, sakkjátszma-szerű bonyodalmakkal. Itt aztán tényleg nem lehetett tudni, ki mikor kivel van, szövetségek (és házasságok) köttettek és bomlottak fel, kiszámíthatóságnak nyoma sem volt, és valóban nem volt olyan egyértelmű, kit választ a végén a főhősnő. Íme az, ami nekem a legjobban tetszett a történetben – persze spoilermentesen, bízva egy esetleges ismétlésben:

  • Kiforrott karakterek. Julieta a valaha volt egyik legszimpatikusabb főhősnő, karakán, emberséges, intelligens, a lehető legmesszebb picsogó naiva-kollegináitól. Gabriel szintén egy kerek személyiség volt, hibákkal együtt, nem is beszélve a lobbanékony, minden ötödik részben a kocsmából előkerülő Pedróról.
  • Megszerkesztettség. A novellában minden okkal történt, és 80 része alatt minden pontosan a helyére került, nem voltak felesleges betoldások, szereplők vagy mondvacsinált szituációk. Ez pedig végig a maximumon tartotta a feszültséget, hiszen minden epizóddal eggyel tovább gördült a történet, nem voltak uncsi mellékzöngék.
  • Kiszámíthatatlanság. A fentiekből is következik, hogy az írók sorban lepték meg a nézőt váratlanabbnál váratlanabb fordulatokkal – véletlenül kinyírt mellékszereplők, kiknek a látszólag jelentéktelen halála később mégis mindent felborít, meglepő románcok, a nézőket félrevezető utalgatások és régi titkok előkerülése, melyek aztán mindent letisztáztak.
  • A gonoszok motivációi. Tetszett, hogy a Julieta gonosztevői szintén elég összetett személyiségek voltak. Genaro és Carmina kettőse elment volna egy lightosabb pszichodrámának is, a férfi ugyanis – bár sosem szerette – , féltékeny jelleméből adódóan folyamatosan dominálni akarta, ezt pedig az egész életében mellőzött nő szintúgy nem bírta tolerálni. Sőt mi több, bár házasok voltak, egyikük sem szerelemből ment bele, hanem a kölcsönös sakkban tartás miatt. Bár úgy tűnhet, Carmina a pénzre hajt, valójában csak törődés kell neki, s mivel egész életében Gabrielről álmodozott, de annak idején Sofía, most pedig Julieta csapja le a kezéről, érthetően nem figyeli mindezt ölbe tett kézzel. A sztori főgonosza egyértelműen az aljas, kisstílű, asszonyverő Rosendo, aki Genaro jobbkeze és Carmina bizalmasa is egyben, akinek hallgatásától gyakorlatilag mindkettejük elég rendesen függ. A Valencia-ház felforgatásában rajtuk kívül jeleskedik Nadia is, aki mindent vagy semmit alapon hazárdírozik a két fivér szerelmével, hogy egy kis pénzhez jusson, amiből múltja bizonyos sötét alakjait kell minél hamarabb kompenzálnia, miközben Genaro pont azért akarja vele kiházasítani valamelyik fiát, hogy rátehesse a kezét nem létező vagyonára. Carmina fiatalabb kori megfelelője a Valencia-klán boldogságának feltúrásában egyértelműen Nadia, akik pont azért nem jönnek ki jól, mert ennyire hasonlítanak egymásra.
  • Hangulat. Az, hogy a sorozat ilyen belterjes falusi környezetben játszódott, nagyban rányomta a bélyegét a novella hangulatára is, ez pedig a gyönyörű főcímdallal megspékelve telitalálat volt.

FOGADTATÁS

Ernesto Alonso novelláját a 20:00-s sávban mutatták be 1999. október 4-én. A sorozatnak előnyére vált, hogy elődei, a Nunca te olvidaré (Esperanza) ill. a Por tu Amor (Szeretni bolondulásig) szintén elég jó nézettséggel futottak, Ernesto Alonso sorozatait pedig eleve mindig nagy várakozás előzi meg. A történet íróit ismerve a kritika és a nézők is a Cañaveral de Pasiones (1996) sikereit várták az új novellától (főleg a több, onnan is ismert arc miatt),  ami nem is maradt el, egyértelműen az év egyik kedvencévé vált, a következő évi TvyNovelas-díjátadón pedig a Rosalindát, vagy a fentebb említett két sorozatot is lemosva a pályáról diadalmaskodott. Leticia Calderón a legjobb főhősnő, Francisco Gattorno a legjobb főhős, Mónika Sánchez a legjobb női, Manuel Ojeda pedig a legjobb férfi negatív szereplő kategóriájában váltotta díjra a jelölését. A sorozat 24,9 százalékos átlagnézettségét a  2002-es Saloméig egy novella sem tudta überelni ebben a sávban.

ÉRDEKESSÉGEK

  • A főcím kapcsán sok néző hányingerre és szédülésre panaszkodott.
  • A sztoriban Julietát ostromló két férfit játszó mindkét színész, César Évora és Francisco Gattorno is kubai származású.
  • Leticia Calderón a forgatások megkezdésekor, 1999-ben járt Magyarországon is.
  • A novellának több lehetséges befejezést is írtak, az egyik szerint például Gabriel a fináléban életét veszti.
  • Az 1986-os változatban a Nadiának megfelelő karaktert Luz María Jérez játszotta, aki a Julietában is feltűnik az egyik kulcsfigura, Gabriel menedzsere, Marissa Cervantes szerepében.
  • A családi titkokat őrző Doña Ofelia szerepében María Rubio hosszú idő után először tért vissza a képernyőre, Ernesto Alonsóval pedig nem dolgozott a ’80-as évek óta.
  • Mónika Sánchez karrierjét egyértelműen Nadia karaktere virágoztatta fel, s nem túlzás azt állítani, hogy máig a legsikeresebb szerepe.
  • Azela Robinson, César Évora és Manuel Ojeda fantasztikus hármasát pár év múlva a közönség az El Manantial (Az ősforrás) című novellában is megcsodálhatta.
  • Leticia Calderón nyilatkozataiból kiderül, hogy Julietáé volt a kedvenc szerepe, mivel saját bevallásai szerint hozzá hasonlít a leginkább a való életben. A karakter rövid, modern frizurája annak idején sokakat meglepett, de Leticia szerint egy színésznek külsőségekben is tudni kell alkalmazkodni a szerepeihez.
  • Leticia ironikus módon kedvenc karakterének “köszönheti” első házassága romba dőlését is, férje, Marcos López ugyanis, akivel nem sokkal a Julieta előtt házasodott össze, még a forgatások befejezése előtt beadta a válókeresetet, mivel nem bírta elviselni, hogy felesége más férfiakkal csókolózik a képernyőn.

Entry filed under: Egyéb.

És “az Úrnő” nem más, mint… “Zacatillo, un lugar en tu corazón” – trailer

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum