A 2000-es évek Televisája: 4. Csak tiszta forrásból (2001)

2009/12/28 at 03:10 Hozzászólás

Időutazás, mininovellák, magyar főgonoszok, szellemjárás Junqueráéknál, a csábító Salomé és egy igazi klasszikus csak tiszta forrásból: ezt hozta a 2001-es év a Televisának.

A 2001-es évnek megvolt a maga bája, talán azért, mert a 2001-2002-es időszak volt eredetiség-szempontból a legtermékenyebb a Televisánál, így a csupa új történet között azt sem tudta az átlag mexikói, hogy hova kapjon. Persze ennek bizonyos esetekben meglett a böjtje, és bizony az eredetiség rovására a nézettség lassan, de biztosan elindult lefelé a meghatározó idősávokban, hogy aztán az év végén pár nem várt meglepetés újra elhozza a sikert.

A délutánokat a Carita de Ángel befejeztével ismét Rosy Ocampo uralja: az Aventuras en el Tiempo (Kalandok az időben) című gyereknovellának ismét Belinda a főhőse, mégpedig amellett a Cristopher Uckermann mellett, akit évekkel később a Rebelde tesz világhírűvé. A sorozat formátuma miatt nagy sikereket aratott, egy csapat gyerekről szól, akiknek a térben és időben való utazásai nagyon bejöttek a gyerekközönségnek. Az egyik részben Belinda saját, megöregedett énjével találkozik a jövőben, akit Irán Eory alakít, sajnos ez volt halála előtt az utolsó szerepe. A sorozat végeztével egy újabb ifjú sztár született a María Belén című sorozattal, mely Danna Paola első főszerepe volt, mellette pedig Nora Salinas kapott lehetőséget, szintén első igazi főszerepében. Karácsonyra elkészült a Navidad sin fin (Végtelen karácsony) című ünnepi mininovella, melyben a Televisa színészeinek színe-java megfordult, többek között Fernando Colunga, Yadhira Carrillo vagy az imént említett Nora Salinas.

Januárban kezdte el vetíteni a Canal de las Estrellas a 17:00-s sávban Lucero Suárez második sorozatát, az El Noveno Mandamientót (A kilencedik parancsolat), mely szintén eredeti sztorin alapult. Daniela Castro egy nagyívű szerelmi történet főhőse volt, ahol egy anyát és annak lányát is megszemélyesítette (hasonlóan Natalia Esperónhoz egy évvel korábban a Por un besóban), mellette Alma Muriel, Francisco Gattorno és Ana Patricia Rojo tevékenykedtek, Chantal Andere pedig Alma Murielt játszotta fiatalon, mielőtt elszegődött a La Intrusa csapatához áprilistól. Érdekesség, hogy Daniela Castro a történet elején Armando Araiza szerelmét játssza, míg az idei Mi Pecadóban már az anyósa, második etap-beli szerelmével, Francisco Gattornóval viszont egy korosztályban maradt ugyanitt. A sorozatnak kirobbanó sikere ugyan nem volt, de a Tres Mujeres óta először átlagnézettsége át tudta lépni a 20 százalékot, ami Lucero Suáreznek nagy elismerést jelentett.

Az El Noveno Mandamientót az Esmeralda ismétlése követte, majd augusztustól Roberto Hernández, a Tres Mujeres készítője próbálkozott egy újabb eredetivel, ám az Atrévete a Olvidarme (Merj elfelejteni) olyan csúfosan megbukott (valószínűleg a rosszul megírt történet és Adriana Fonseca ill. Jorge Salinas főszereplésének köszönhetően), hogy rövid idő után levették a képernyőről, és még külföldön is mininovellaként értékesítették. A sorozat 11,9 pontos átlagnézettsége minden várakozást alulmúlt, és nem csoda, hogy ez is közrejátszott abban, hogy a 17:00-s sávban két évig nem is mutattak be egyetlen sorozatot sem.

A 19:00-s sáv nagyon erős eredményekkel hullott Emilio Larrosa ölébe, aki a Primer amor örököseként létrehozta az évtized legnézettebb juvenil novelláját: az Amigas y Rivales (Szeretők és riválisok) 26,3 pontos átlagával hamar feltornázta magát a nézettségi listák csúcsára. Valószínűleg a Sonadorasból ismert szereplők, a hasonló koncepció és az eleve jó sztori vitte sikerre a novellát, amihez nagy sikere révén később olyan sztárok csatlakoztak, mint Nailea Norvind, Eduardo Santamarina, Ernesto Laguardia vagy René Strickler. Míg a főműsoridős sorozatok gyengélkedtek, 19:00-kor még mindenki a Canal de las Estrellas előtt várta kigúvadt szemekkel Roxana következő aljasságát, akit a méltán elismert, erdélyi magyar származású Joana Benedek alakított meggyőző hitelességgel.

Az Amigas y Rivales számait ugyan nem tudta megtartani, de szépen teljesített az év végén debütáló El Juego de la Vida (Az élet játéka) is, Roberto Gómez Fernández, a Locura de Amor producerének juvenil novellája. Nyilván a női focicsapatról szóló sztori meglovagolta a 2002-es foci vb selejtezőivel járó focilázat is, de a sikerben szerepet játszhatott, hogy szerepet kaptak benne a Primer amor egykori kedvencei, mint Ana Layevska és Valentino Lanús, habár nem egy párt alakítva, hiszen utóbbi az első főszerepét élvező Sara Maldonadóba volt szerelmes a vásznon.

A 20:00-s sávban áprilisban kezdődött csak új novella, mégpedig Ignacio Sada Madero bemutatkozó mininovellája, a Mujer Bonita (Gyönyörű nő), melyet a La Intrusa gárdájával forgatott le még a kezdés előtt. Adriana Fonseca, a főhősnő még nem tudhatta, hogy erre az évre 20 epizódnál hosszabb novellát nem rendelt neki az ég, és egészen 2003-ig várhatott egy újabb lehetőségre. Ezután kezdődött a nagy várakozásokkal induló La Intrusa (A betolakodó), mely egy tapasztaltabb producer kezében a Paula és Paulina méltó utódja lehetett volna, így viszont sikerült elpocsékolni egy jó sztorit és Gabriela Spanic utolsó televisás novella-szerződését is, nem is beszélve a nézettségről, mely sávjához képest nem volt rossz, de 22,3-as átlagával csak a Siempre te amaré szintjét hozta (bővebb elemzés itt). Az év végén viszont elindult a Salomé, Juan Osorio novellája, mely a Colorina c. nagy sikerű és nagy port kavart novella remake-je volt. Az Edith González megformálta táncoslánynak sikerült a kókadozó sávot ismét a magasba emelni, s bár a novella 2002-re csúszó második etapja már elég langyosnak bizonyult, a sorozat így is rendkívül erősen szerepelt, és 25 százalékos átlagnézettségével Osorio egyik legnagyobb nézettségi sikerévé vált az évtized egészére nézve is. Persze közrejátszhatott az is, hogy a Salomé az Amigas y Rivales és az El Manantial között ment, tehát mindkét oldalon egy termékeny kölcsönhatást tudott kialakulni nézettségileg is.

A főműsoridőre viszont rájárt a rúd az Abrázame muy fuerte befejeztével. A vezetés biztos volt benne, hogy Carlos Sotomayor El Derecho de Nacer (A születés joga)-remakejét Kate del Castillóval és Saúl Lizasóval (lévén mégiscsak a gyártó egyik legsikeresebb története) illene a főműsoridőben bemutatni, pláne, ha olyan csúnyán elbántak a producerrel, amikor a La Mentirát csak délután 17:00-kor adták. A terv viszont nem vált be, a sorozat csak kicsivel szerepelt jobban a Mi Destino Eres Tú-nál, pedig Diana Bracho és Sabine Moussier is ott voltak a szereposztásban, valószínűleg az embereknek már kissé ódivatúnak tűnt a sztori 2001-ben. Sajnos a lejtmenetet a Sin Pecado Concebido (Szeplőtelen fogantatás), José Alberto Castro új sorozata sem tudta megfékezni, sőt. Bár a producer az Angela után ismét feleségének, Angélica Riverának adta a főszerepet, a történet eredetisége ellenére sem fogta meg a nézőket, csupán a főgonosz, Itatí Cantoral csempészett egy kis ízt az elég jellegtelen novellába.

A borzalmas, 20,8-as átlagnézettség és a TvAzteca fenyegető térnyerése (az akkoriban a Televisa mélyrepülésének köszönhetően is hihetetlenül nézett Cuando Seas Míával) láttán a főműsoridő siker után kiáltott: Carla Estrada következett, aki – bár élénken élt előző évi bukása a köztudatban – egy csodálatos novellával lepte meg a publikumot az év végére. Az El Manantial (Az ősforrás) visszahozta az embereknek Adela Noriegát és César Évorát az El Privilegio de Amarból, a Primer amor óta igazán népszerű Mauricio Islast első főszerepében, a Tres Mujeres egyik üdvöskéjét, Karyme Lozanót, valamint egy olyan eredeti történetet, amit azok írtak, akik az 1999-es év legjobbnak ítélt novelláját, a Laberintos de Pasiónt is létrehozták. Az El Manantial az év, ha nem az egész évtized legkellemesebb hangulatú, legegységesebb novellája, mely hamar belopta magát a közönség szívébe is, és habár az Abrázame muy fuerte nézettségi sikerét nem tudta megismételni, 26,7 pontos átlagnézettségével ismét hosszú időre visszaadta a főműsoridő megbecsültségét, valamint nem utolsó sorban egy újabb löket volt Estradának az igazán nagy dobás felé.

2002-ben nem csoda hát, hogy a TvyNovelas-díjesőben leginkább az El Manantial fürdőzhetett meg: díjat kapott Adela Noriega, Mauricio Islas, Daniela Romo, Alejandro Tommasi, Patricia Navidad és Jorge Poza is az év novellája díj mellett. Azért jutott egy legjobb főgonosz-díj a Sin Pecado Concebidóban szex közben gyilkoló Itatí Cantoralnak, és elismerték a Szörnyit alakító Gabriel Soto játékát is az Amigas y Rivalesben mint az év férfi felfedezettjét.

Entry filed under: Egyéb.

A 2000-es évek Televisája: 3. Ölelj át a banánföldön! (2000) A 2000-es évek Televisája: 5. A “másikak” éve (2002)

És te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Kérdezz-felelek

Jelenleg Mexikóban

17:00: Despertar contigo
19:00: Vino el amor
20:00: Tres veces Ana
21:00: Mujeres de negro
22:00: Yago

Hamarosan Mexikóban

október 31. Sin rastro de ti (21:00)
november 21. La candidata (21:00)

Archívum